Mikor 1550-ben a török már a fel­ső-magyar­or­szá­gi vára­kat veszé­lyez­tet­te. A Sel­me­ci-hegy­ség és a Kor­pon­ai-domb­vi­dék között fek­vő Kor­pona határ­vi­dék lett. Sor­ra épül­nek is a figye­lő­pon­tok, hogy a vité­zek a török köze­led­tét idő­ben hírül adhas­sák. 1564-ben a Kor­pona felet­ti dom­bon meg­épül Tarisz­nya­vár őrtor­nya.

Bővebben...

Hazánk egyik leg­ré­geb­bi váro­sa a Hont-Páz­mány nem­zet­ség által ala­pí­tott Kor­pona. Már a 11. szá­zad­ban kivált­sá­go­kat kapott Szent Ist­ván kirá­lyunk­tól. Éltek is a jogok­kal az ide tele­pült erdé­lyi szász bányá­szok. S a tatár ugyan szin­te föld­del tet­te egyen­lő­vé, a város újjá­szü­le­tett és 1244-ben IV. Béla már sze­mé­lye­sen hoz­ta el az újabb kivált­ság­le­ve­let, amely Budá­val és Pozsonnyal tet­te egyen­ran­gú­vá a virág­zás­nak indult Kor­po­nát.

Több­ször is Kor­po­ná­ban dobo­gott az ország szí­ve. Pél­dá­ul a Bocs­kai fel­ke­lés ide­jén, ami­kor Bocs­kai Ist­ván feje­de­lem maga jelent meg a város­ban és ország­gyű­lést hir­de­tett, hogy elő­ké­szít­se a békét Auszt­ri­á­val. Az 1605-ös ország­gyű­lés a bécsi béke pont­ja­i­nak meg­ál­la­pí­tá­sa mel­lett a haj­dúk­nak ado­má­nyo­zott kivált­ság­le­vél miatt lett emlé­ke­ze­tes.

Kor­po­ná­nak a 17. szá­za­di török dúlá­sok idején is köz­pon­ti sze­re­pe volt, oly­annyi­ra, hogy a szá­zad végé­ig Hont vár­me­gye szék­he­lye volt. Aztán elmúl­tak a dali­ás idők, s ma már csen­des szlo­vák kis­vá­ros lett Kor­pona, cse­kély magyar­ság­gal.

Szűz Mária plé­bá­nia­temp­lo­ma már a 13. szá­zad­ban állt, akkor még román stí­lus­ban, később, a 17–18. szá­zad for­du­ló­ján barok­ki­zál­ták. Köz­ben a török és a huszi­ta táma­dá­sok miatt védő­fa­lak­kal is körül­vet­ték.

Bővebben...

Ezer éves tör­té­nel­münk tanú­ja a bozó­ki vár, ami az 1100-as évek ele­jén még kolos­tor­nak épült Szent Ist­ván tisz­te­le­té­re. 1530-ban Balas­sa Zsig­mond elfog­lal­ta, kiűz­te a szer­ze­te­se­ket. Ekkor épül­tek a kolos­tor négy sar­kán a bás­tyák. 1541-ben a török ost­ro­mol­ta meg a várat, de végül nem sike­rült beven­ni­ük. Jelen­leg üre­sen áll.

Bővebben...

Az ősi kirá­lyi bir­tok Szent Imre tisz­te­le­té­re szen­telt kato­li­kus temp­lo­ma 1768-ban épült.

 

A falu köze­pén egy húsz évvel koráb­ban épült kegy­ká­pol­na is áll, Rózsa­fü­zér Király­nő­je tisz­te­le­té­re.

 

Szé­na­vár 1779-ben egy hatal­mas tűz­vész áldo­za­ta lett, de az élet nem állt meg, s a kicsi falu a mai napig a fel­vi­dé­ki csip­ke­ve­rés és hím­zés egyik virág­zó fel­leg­vá­ra.

 

Hatá­rá­ban két for­rás is ered. A Krá­lov­ka és a Belov­ka. Neve­ik egy régi legen­dá­ra emlé­kez­tet­nek. A máig élő hagyo­mány sze­rint IV. Béla király a tatá­rok elől mene­kül­vén, part­ju­kon pihent meg és vizük­ből oltot­ta szom­ját.

Bővebben...

Jól elbújt a főutak és lakott vidé­kek elől Csáb­rág vára is. Kiter­jedt­sé­ge, nagy­sá­ga gör­nye­de­ző falai elle­né­re is hatal­mas múlt­ról árul­kod­nak.

A gaz­dag bánya­vá­ro­sok­ba veze­tő út védel­mé­ben épült kirá­lyi vár bir­to­ko­sai, ahogy az már len­ni szo­kott, sűrűn vál­to­gat­ták egy­mást. A Pál­ffyak ide­jé­ben meg­erő­sí­tet­ték. Kel­let­tek is a vas­kos falak, mert a törö­kök gyak­ran por­tyáz­tak Csáb­rág felé, de csak nem tud­ták beven­ni.

Későb­bi tulaj­do­no­sai, a Kohá­ry gró­fok let­tek, akik mind­vé­gig hűek marad­tak a király­hoz. Így a fel­ke­lé­sek ide­jén Csáb­rá­gon rend­re ellen­ál­lás­ba ütköz­tek Bocs­kai, Beth­len, Thö­kö­ly és Rákó­czi csa­pa­tai is. Aztán a Kohá­ryak­nak ele­gük lett a vad­re­gé­nyes fek­vé­sű vár­ból és a XIX. szá­zad ele­jén a könnyeb­ben meg­kö­ze­lít­he­tő, kényel­me­sebb Szent­an­tal­ba tet­ték át hon­ti ura­dal­muk szék­he­lyét. Ez lett Csáb­rág várá­nak vesz­te, azóta pusz­tul, de van­nak, akik gond­ját vise­lik és erő­sí­tik fala­it, hogy az utó­kor is tanul­has­son tör­té­ne­té­ből.

Bővebben...

A Kor­pona és a Lita­va pata­kok össze­fo­lyá­sá­nál tele­pült Árpád-kori Palást évszá­za­do­kon át őrhe­lye volt a magyar­ság­nak. 1552-ben a keresz­tény sere­gek itt ütköz­tek meg az osz­mán hadak­kal.

A hagyo­mány sze­rint a falu ősi bir­to­ko­sa a Palás­thy csa­lád őse, Bors volt, aki II. End­re királlyal együtt har­colt a Szent­föl­dön és 1217-ben kirá­lyi ado­mány­ként kap­ta a bir­to­kot, ami később a hon­ti ura­da­lom része lett.

A Palás­thy-kas­tély­ban szebb idők­ben még vár­me­gye­gyű­lést is tar­tot­tak, de ma is mél­tó sze­re­pe van a magyar ügy szol­gá­la­tá­ban. Egy­há­zi isko­la műkö­dik ben­ne. Az isko­la név­adó­ja, Palás­thy Pál esz­ter­go­mi püs­pök épí­tet­te – a 13. szá­za­di ősi, de erő­sen meg­ron­gá­ló­dott temp­lom helyett – a sze­cesszió gyöngy­sze­mét, a Szent György plé­bá­nia­temp­lo­mot is, 1898-ban.

És Palás­thy püs­pök­nek köszön­he­ti a falu a temp­lom alat­ti régi nye­reg­te­tős isko­lát is, amely­ben nép­raj­zi és egy­ház­tör­té­ne­ti gyűj­te­ményt ren­dez­tek be. A köz­ség­nek ugyan­is rend­kí­vül gaz­dag nép­ha­gyo­má­nya van.

Az Iván­ka csa­lád 19. szá­za­di kúri­á­ja ma már a Szlo­vá­ki­ai Magyar Cser­kész­szö­vet­ség neve­lé­si köz­pont­já­nak ad ott­hont. Udva­rán a fake­reszt Hont vár­me­gye utol­só főis­pán­já­nak, Iván­ka Ist­ván­nak állít emlé­ket, aki­nek hazá­ért áldo­zott éle­te drá­ma­i­an zárult le itt. A tri­a­no­ni ország­vesz­tés elő­es­té­jén, 1919-ben a vörös ter­ro­ris­ták letar­tóz­tat­ták a haza­fit, de mielőtt elhur­col­hat­ták vol­na, öngyil­kos lett.

Bővebben...

A Kor­pon­ai-erdő déli nyúl­vá­nya­i­ban rej­tő­zik Ipoly­fö­dé­mes. De annyi­ra még­sem tudott elbúj­ni, hogy a török meg ne talál­ja és a palás­ti csa­ta után el ne pusz­tít­sa. A Kotyin­ka-völgy­ben már csak egy emlék­ke­reszt, a régi temp­lom fal­da­rab­ja és egy kis kápol­na emlé­kez­tet a régi Födé­mes­re.

Födé­mes népe sokat szen­ve­dett, de min­dig hű maradt ősi föld­jé­hez, és képes volt új éle­tet kez­de­ni, mert volt hite, ami­ből meg­tar­tó erőt merí­tett. Ezzel a hit­tel fel­vér­tez­ve küz­döt­tek a keresz­tény hazá­ra törő ellen­ség­gel.

Bővebben...