A Korpona és a Litava patakok összefolyásánál települt Árpád-kori Palást évszázadokon át őrhelye volt a magyarságnak. 1552-ben a keresztény seregek itt ütköztek meg az oszmán hadakkal.
A hagyomány szerint a falu ősi birtokosa a Palásthy család őse, Bors volt, aki II. Endre királlyal együtt harcolt a Szentföldön és 1217-ben királyi adományként kapta a birtokot, ami később a honti uradalom része lett.
A Palásthy-kastélyban szebb időkben még vármegyegyűlést is tartottak, de ma is méltó szerepe van a magyar ügy szolgálatában. Egyházi iskola működik benne. Az iskola névadója, Palásthy Pál esztergomi püspök építette – a 13. századi ősi, de erősen megrongálódott templom helyett – a szecesszió gyöngyszemét, a Szent György plébániatemplomot is, 1898-ban.
És Palásthy püspöknek köszönheti a falu a templom alatti régi nyeregtetős iskolát is, amelyben néprajzi és egyháztörténeti gyűjteményt rendeztek be. A községnek ugyanis rendkívül gazdag néphagyománya van.
Az Ivánka család 19. századi kúriája ma már a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség nevelési központjának ad otthont. Udvarán a fakereszt Hont vármegye utolsó főispánjának, Ivánka Istvánnak állít emléket, akinek hazáért áldozott élete drámaian zárult le itt. A trianoni országvesztés előestéjén, 1919-ben a vörös terroristák letartóztatták a hazafit, de mielőtt elhurcolhatták volna, öngyilkos lett.