Hazánk egyik legrégebbi városa a Hont-Pázmány nemzetség által alapított Korpona. Már a 11. században kiváltságokat kapott Szent István királyunktól. Éltek is a jogokkal az ide települt erdélyi szász bányászok. S a tatár ugyan szinte földdel tette egyenlővé, a város újjászületett és 1244-ben IV. Béla már személyesen hozta el az újabb kiváltságlevelet, amely Budával és Pozsonnyal tette egyenrangúvá a virágzásnak indult Korponát.
Többször is Korponában dobogott az ország szíve. Például a Bocskai felkelés idején, amikor Bocskai István fejedelem maga jelent meg a városban és országgyűlést hirdetett, hogy előkészítse a békét Ausztriával. Az 1605-ös országgyűlés a bécsi béke pontjainak megállapítása mellett a hajdúknak adományozott kiváltságlevél miatt lett emlékezetes.
Korponának a 17. századi török dúlások idején is központi szerepe volt, olyannyira, hogy a század végéig Hont vármegye székhelye volt. Aztán elmúltak a daliás idők, s ma már csendes szlovák kisváros lett Korpona, csekély magyarsággal.
Szűz Mária plébániatemploma már a 13. században állt, akkor még román stílusban, később, a 17–18. század fordulóján barokkizálták. Közben a török és a huszita támadások miatt védőfalakkal is körülvették.