Mikor 1550-ben a török már a felső-magyarországi várakat veszélyeztette. A Selmeci-hegység és a Korponai-dombvidék között fekvő Korpona határvidék lett. Sorra épülnek is a figyelőpontok, hogy a vitézek a török közeledtét időben hírül adhassák. 1564-ben a Korpona feletti dombon megépül Tarisznyavár őrtornya.

Hazánk egyik legrégebbi városa a Hont-Pázmány nemzetség által alapított Korpona. Már a 11. században kiváltságokat kapott Szent István királyunktól. Éltek is a jogokkal az ide települt erdélyi szász bányászok. S a tatár ugyan szinte földdel tette egyenlővé, a város újjászületett és 1244-ben IV. Béla már személyesen hozta el az újabb kiváltságlevelet, amely Budával és Pozsonnyal tette egyenrangúvá a virágzásnak indult Korponát.

Többször is Korponában dobogott az ország szíve. Például a Bocskai felkelés idején, amikor Bocskai István fejedelem maga jelent meg a városban és országgyűlést hirdetett, hogy előkészítse a békét Ausztriával. Az 1605-ös országgyűlés a bécsi béke pontjainak megállapítása mellett a hajdúknak adományozott kiváltságlevél miatt lett emlékezetes.

Korponának a 17. századi török dúlások idején is központi szerepe volt, olyannyira, hogy a század végéig Hont vármegye székhelye volt. Aztán elmúltak a daliás idők, s ma már csendes szlovák kisváros lett Korpona, csekély magyarsággal.

Szűz Mária plébániatemploma már a 13. században állt, akkor még román stílusban, később, a 17-18. század fordulóján barokkizálták. Közben a török és a huszita támadások miatt védőfalakkal is körülvették.

Ezer éves történelmünk tanúja a bozóki vár, ami az 1100-as évek elején még kolostornak épült Szent István tiszteletére. 1530-ban Balassa Zsigmond elfoglalta, kiűzte a szerzeteseket. Ekkor épültek a kolostor négy sarkán a bástyák. 1541-ben a török ostromolta meg a várat, de végül nem sikerült bevenniük. Jelenleg üresen áll.

Az ősi királyi birtok Szent Imre tiszteletére szentelt katolikus temploma 1768-ban épült.

A falu közepén egy húsz évvel korábban épült kegykápolna is áll, Rózsafüzér Királynője tiszteletére.

Szénavár 1779-ben egy hatalmas tűzvész áldozata lett, de az élet nem állt meg, s a kicsi falu a mai napig a felvidéki csipkeverés és hímzés egyik virágzó fellegvára.

Határában két forrás is ered. A Královka és a Belovka. Neveik egy régi legendára emlékeztetnek. A máig élő hagyomány szerint IV. Béla király a tatárok elől menekülvén, partjukon pihent meg és vizükből oltotta szomját.

Jól elbújt a főutak és lakott vidékek elől Csábrág vára is. Kiterjedtsége, nagysága görnyedező falai ellenére is hatalmas múltról árulkodnak.

A gazdag bányavárosokba vezető út védelmében épült királyi vár birtokosai, ahogy az már lenni szokott, sűrűn váltogatták egymást. A Pálffyak idejében megerősítették. Kellettek is a vaskos falak, mert a törökök gyakran portyáztak Csábrág felé, de csak nem tudták bevenni.

Későbbi tulajdonosai, a Koháry grófok lettek, akik mindvégig hűek maradtak a királyhoz. Így a felkelések idején Csábrágon rendre ellenállásba ütköztek Bocskai, Bethlen, Thököly és Rákóczi csapatai is. Aztán a Koháryaknak elegük lett a vadregényes fekvésű várból és a XIX. század elején a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb Szentantalba tették át honti uradalmuk székhelyét. Ez lett Csábrág várának veszte, azóta pusztul, de vannak, akik gondját viselik és erősítik falait, hogy az utókor is tanulhasson történetéből.

A Korpona és a Litava patakok összefolyásánál települt Árpád-kori Palást évszázadokon át őrhelye volt a magyarságnak. 1552-ben a keresztény seregek itt ütköztek meg az oszmán hadakkal.

A hagyomány szerint a falu ősi birtokosa a Palásthy család őse, Bors volt, aki II. Endre királlyal együtt harcolt a Szentföldön és 1217-ben királyi adományként kapta a birtokot, ami később a honti uradalom része lett.

A Palásthy-kastélyban szebb időkben még vármegyegyűlést is tartottak, de ma is méltó szerepe van a magyar ügy szolgálatában. Egyházi iskola működik benne. Az iskola névadója, Palásthy Pál esztergomi püspök építette – a 13. századi ősi, de erősen megrongálódott templom helyett – a szecesszió gyöngyszemét, a Szent György plébániatemplomot is, 1898-ban.

És Palásthy püspöknek köszönheti a falu a templom alatti régi nyeregtetős iskolát is, amelyben néprajzi és egyháztörténeti gyűjteményt rendeztek be. A községnek ugyanis rendkívül gazdag néphagyománya van.

Az Ivánka család 19. századi kúriája ma már a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség nevelési központjának ad otthont. Udvarán a fakereszt Hont vármegye utolsó főispánjának, Ivánka Istvánnak állít emléket, akinek hazáért áldozott élete drámaian zárult le itt. A trianoni országvesztés előestéjén, 1919-ben a vörös terroristák letartóztatták a hazafit, de mielőtt elhurcolhatták volna, öngyilkos lett.

A Korponai-erdő déli nyúlványaiban rejtőzik Ipolyfödémes. De annyira mégsem tudott elbújni, hogy a török meg ne találja és a palásti csata után el ne pusztítsa. A Kotyinka-völgyben már csak egy emlékkereszt, a régi templom faldarabja és egy kis kápolna emlékeztet a régi Födémesre.

Födémes népe sokat szenvedett, de mindig hű maradt ősi földjéhez, és képes volt új életet kezdeni, mert volt hite, amiből megtartó erőt merített. Ezzel a hittel felvértezve küzdöttek a keresztény hazára törő ellenséggel.