A Királyerdő-hegység

A Királyerdő gazdagságáról szinte alig tud valamit a csonkahonból érkező utazó, hisz, ahogy átlépi a határt Biharkeresztesnél, máris robog tovább Erdély irányába. Valljuk be, mi is számtalanszor suhantunk el úgy Élesdnél, hogy szinte lesajnáltuk az Alföldből szerényen kiemelkedő hegyhátakat, főként annak ismeretében, hogy a Királyhágón túl miféle hegységek várnak ránk. Pedig csak pár kilométernyi kitérőt kell tenni dél felé, és máris ott vagyunk az Erdélyi-szigethegység nyugati vonulatában.

A Királyerdőt északról a Sebes-Körös völgye választja el a Réz-hegységtől, nyugati előterében az Alföldre nyíló Királyerdőalja terül el, déli szomszédságában a Fekete-Körös öntözte Belényesi-medence húzódik, míg keletről a Jád völgye határolja el a kalotaszegi hegyektől. A patakok szabdalta mészkővidék fő vonzerejét a karsztformák kárpáti viszonylatban is rendkívüli gazdagsága jelenti. Tájképét fennsíkok, víznyelők, szurdokok, karsztforrások, búvópatakok, barlangrendszerek teszik változatossá, míg völgyeiben apró, de nagy múltú falvakat, s bennük magyar életet is találunk.

A Királyerdő is ugyanúgy működik, mint a legtöbb mészkőből felépülő hegység: a karsztfennsíkokon lehulló csapadék beszivárog a mélybe, barlangokat hoz létre, és a hegység lábánál felszínre tör. Ennek megfelelően az itteni fennsíkokon is víznyelők, töbrök százai sorakoznak, de vannak hatalmas poljék is, amelyekben néhány száz méter után eltűnnek a felszíni patakok. A legszebb vízesések közül feltétlen említsük meg az Esküllői- és az Ökrök-vízesést. A karsztfennsíkot nagyszerű szurdokvölgyek övezik, mint például a Révi-szoros, a Vida-kanyon, vagy a Biharrósa környéki hegyszorosok. Az utóbbi fél évszázadban a barlangkutatók Mekkájává vált a Királyerdő, hála az olyan látványos barlangoknak, mint a Mézgedi, a Zichy, a Magyar-barlang, vagy a Szelek-barlang, amely az Erdély leghosszabb barlangja címmel is büszkélkedhet.

A hegység legnagyobb kincse a nagyszámú látnivaló ellenére is a feltáratlansága, illetve az, hogy gyéren népesült be. A nehezen megközelíthető karsztfennsíkokon mintha megállt volna az élet, a helyi románság ma is pásztorkodásból éldegél a tanyabokrokon. Az, hogy a megdöglött tehenek tetemét a barlangokba dobják, az ma is természetes, bár a barlangászok ennek nem igazán örülnek. A civilizáció azért persze ide is kezd elérni; egyre-másra épülnek az utak a hegység belseje felé, ahogyan egyre-több barlang épül ki a turisták számára, sőt Biharrósánál, Révnél és Vársonkolyosnál vasalt utakat is építettek.

Megijedni azért még nem kell, jó pár évtizedbe fog telni, míg a Királyerdő a kommersz turizmus terepe lesz. De azért ne is maradjunk le csodáiról, amelyek itt várnak ránk karnyújtásnyira a trianoni határtól!

Az ég már narancsba öltözött. Ma már nincs más dolgunk, mint a Dámosi-karszt látképével körülvéve gyönyörködni a naplementében, miközben a drón fölöttünk köröz. Míg a stáb a faluból vesz bennünket, mi elindulunk Erdődámosról, hogy a töbrökkel, ördögszántásokkal karszt tetejére érjünk. A majd egy kilométeres séta közben a drón sem unatkozik, a legelesző birkanyájat pásztázza odafentről. Ám a karszt teteje már túl sok neki, mielőtt elérne bennünket, elveszti a jelet, és a lábaink előtt zuhan le. Egy gyors analízis, és kiderül, a drónnak nincs különösebb baja, a képek is megvannak, így még nagy kamerával is megvan, ahogy a „Nyugati-Kárpátokból” szemlélve a nyugati horizonton lebukik a napkorong.
Varga Csaba nagyváradi hegymászó barátunk szinte már megismerkedésünk pillanatától igyekezett bennünket a Révi-szoros szépségei felé terelni. A Sebes-Körös és a Kolozsvár-Nagyvárad vasútvonal feletti mászófalakról küldött képei is igen meggyőzően hatottak, de igazán akkor döbbentünk rá, hogy micsoda értékek vannak a Királyerdőben, amikor jobban feltérképeztük azt. Vársonkolyos barlangjai, a Vida-kanyon, a fennsík poljéi mind itt vannak karnyújtásnyira az Erdély és Magyarország között futó tranzitúttól, mégis alig ismertek turista berkekben! Persze azt rögtön láttuk, hogy egy filmben túl nagy falat lenne ezt a hegységet bemutatni, ezért most a Sebes-Körösre, az azt elérő vízkeletekre, és az azokat tápláló víznyelő barlangokra összpontosítottunk, amelyeket a karsztplatókon találtunk meg.

Első napunkon Hasas János alpolgármesterrel jártuk be Révet, de leforgattuk a Révi-szoros és Vársonkolyos látnivalóit is. A Révi-szorosban barlangokkal, vízeséssel, magyar emlékekkel is találkozni, de Varga Csaba és Menyhárt Levente jóvoltából sziklamászás is gazdagította a filmet.

Közben Réven és Vársonkolyoson is találkoztunk anyaországi turistákkal, akik Erdély felé menet tartottak pihenőt a Királyerdő északi peremén.

Másnap Szolga Géczi Julianna segítségével a révi agyagozással ismerkedtünk, majd a fennsíkon kerestük a felszíni vizeket és az azokat eltüntető karsztformákat.

A Zichy-határon lévő Pokol-barlang után a Vida-tó látványos túlfolyóját vettük fel, ám a Vida-kanyonba csak fentről tekintettünk be. A nehezen megközelíthető királyerdei helyek tabelláján az Acra Polje is előkelő helyen végezne, ám ide a Biharrósa felett kulcsosházat üzemeltető Jankuly Imre személyében túravezetővel indultunk. A Moha és Páfrány turistaház természetesen Hazajáró Pontként is várja vendégeit. Maga az Acra Polje, alján a Nyerskői-víznyelő-barlang, felette a hegység legmagasabb csúcsa, a Holdringató talán a Királyerdő platójának legmisztikusabb helye.

Próbált is maradásra bírni bennünket, de várt még ránk a Dámosi-karszt. Ezt könnyen megtaláltuk, hisz átvisz rajta a Királyhágó és Belényes közti főút.
Innen, a román földrajzkönyvek szerinti Nyugati-Kárpátok egyik végpontjáról szemléltük a naplementét. Bukarest felől nézve ez tényleg nyugatra van, de akkor felteheti a kezét az innen 450 kilométerre még nyugatabbra fekvő Kis-Kárpátok, hogy akkor ő micsoda? Szerencsére ma már egyre több magyar veszi revízió alá a földrajzórán tanultakat, és használja a helyes földrajzi kifejezéseket a kárpáti hegyekre. De ha már visszanyúlunk az igazságért, érdemes azt Czárán Gyuláig megtenni, aki ennek a hegységnek is feltárója volt, és akinek kitaposott ösvényén járva eljuthatunk az Erdélyi-szigethegység megannyi csodájához.

A forgatás időpontja: 2016. május 5-6.
Hazajárók: Jakab Sándor, Kenyeres Oszkár
Szereplők: Hasas János, Jankuly Imre, Menyhárt Levente, Szolga Géczi Julianna, Varga Csaba
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila
Vágó: Farkas Zoltán, Kiss Gyula
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Papp Csaba
Írta és rendezte: Moys Zoltán