Erdővidék I. – Fehér karácsony Bardócszéken
Hazajáró műsorok

Erdővidék I. – Fehér karácsony Bardócszéken

50. rész

Szent Karácsony ünnepe közeleg. A Fény jön közénk, hogy legyőzze a sötétséget és szeretetet hozzon a szívekbe. Ezt a diadalt jöttünk most együtt ünnepelni székely testvéreinkkel Háromszék tündérkertjébe: Erdővidékre. Annak is északi szegletébe, az Észak-Persányi Rikai vadonnal, a Hargita déli nyúlványával és a Barót vizével határolt, történelmi Bardócszékre. Hamisítatlan fehér karácsony vár ránk az erdő koszorúzta vidék hólepte medencéjében, a legendákkal átszőtt rengetegek, vadregényes szurdokok és borvízforrások világában. Ahol a régi keleti határainkat védő telegdi-székelyek kőkemény utódai élnek, dacolva a modernség fertőző ártalmaival. Van itt valami a levegőben a Vargyas, a Kormos és a Barót patakok mentén elterülő ősi székely települések között. Mert az évszázadok alatt annyi épített örökség, néphagyomány halmozódott fel, és annyi történelmi nagyság fogant meg e kis területű fiúszék ölében, akikre a világ bármely nagy birodalma büszke lehetne. Szívjuk magunkba e táj szellemét és merítsünk erőt

Látnivalók

Látnivalók / Székelyföld / Erdővidék

„Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, nincs ágyú, nincs muníció. Ha csak ez a baj, úgy én azt mondom: Öntök ágyút, amennyi csak kell. Nem kérek többet, csak egy forintot, hogy a fülei vashámorba utazhassam s ott dolgozhassam. Ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz fölállítva, s ha azokkal a próbalövésnél célt nem találok: magam állok tíz lépésnyire elejébe céltáblának!”

Így szólott a ’48-as szabadságharc székely hőse, Gábor Áron, az Erdély elveszte miatt aggódó sepsiszentgyörgyi népgyűlés előtt, amikor már csak Háromszék állt rendületlenül. S ahogy errefelé szokás, ha a haza ügyéről van szó: 6 nap se kellett, és lettek ágyúk, amelyek első példányait itt, a Dél-Hargita utolsó nyúlványain lecsorgó Fenyős patak völgyében, a bodvaji vashámor kohójában öntötte, eszközt és hitet adva a székelység önvédelmi harcának.

Bővebben...

Ha Kisbacon, akkor Benedek Elek, akinek e tájból ihletődött, ősi mondákon alapuló csodálatos mesevilágán nemzedékek nőttek fel. Büszke is a falu nagy szülöttére, akinek 1896-ban épült klasszicista udvarháza, a híres Mari-lak ma már valóságos zarándokhellyé vált. Az emlékházban ma is az író leszármazottai élnek.

Bővebben...

Az ásványvizeiről híres Bibarcfalva település környékén a monda szerint Bibarc várura, a Szent Anna-tó feletti tündérvárból származó felesége kívánságára fakasztott gyógyforrásokat. A középkori református templomban Erdővidéken egyedülálló értékkel találkozhatunk. Északi falán még Orbán Balázs fedezte fel a 15. századi eredetű Szent László legendát ábrázoló freskókat.

Bővebben...

Vargyas 1820-ban épült unitárius templomában a hagyományos ornamentikával díszített festett kazetták, karzatmellvédek és padok jelzik, hogy a nagyközség egyben a népi faragómesterek és bútorfestők birodalma is.

Nemcsak Vargyas, de egész Erdély középkori történelme elválaszthatatlan a községet évszázadokon át birtokló Daniel család történetétől. A különböző stílusjegyeket magán hordozó kastélyuk Erdővidék egyik legnagyszerűbb épített öröksége. A Danielek több mint 600 éven át lakták, ám a háború után elhagyni kényszerültek régi örökségüket. A kommunisták meg, ahogy szokták, állami gazdasággá tették a kastélyt és juhokat is tartottak az ősi falak között. Az épület ma az esztergomi önkormányzat tulajdonaként várja sorsa jobbra fordulását.

A főutcán emelkedik Vargyas egyik legújabbkori épített büszkesége, a Makovecz Imre által tervezett református templom, ami az Árpád-kori templom alapjaira épült. Az építkezés során egy ősi, rovással díszített keresztelőmedence került elő, ami ma a templomban látható.

Bővebben...

“A festett bútorok tanulmányozása szempontjából kivételesen szerencsés a helyzet Vargyason. Az udvarhelyszéki Erdővidék e szép falujában tovább élt a festett bútor divatja, és ugyanakkor ez a község az erdélyi festett bútorok egyik legrégebbi, magas művészi színvonalú termékeket előállító központja, ahol a  legnevezetesebb bútorfestő asztalos család egyik élő tagja, idős Sütő Béla személyében egyaránt kitűnő mesterét és hagyományőrzőjét találni az itteni festettbútor-készítésnek.” Írja dr. Kós Károly “A Vargyasi Festett Bútor” című könyvében.

A bútorfestés és faragás hagyományát 14 nemzedék adta apáról fiúra egészen napjainkig, s az egyre népesebb 16. nemzedék is e hivatás folytatásának a reményét hordozza. Így a Sütő család portája ma is mindenki előtt nyitva áll aki közelebbről is meg szeretné ismerni e szívünknek oly kedves mesterséget. Hazajáró pontként e helyen nem csak kedvezmény, hanem bizonyosan emlékezetes találkozások várják az egyesület tagjait. Érkezés előtt célszerű bejelentkezni a fenti elérhetőségeken!

A kapcsolódó Hazajáró epizódon keresztül máris bekukkanthat Sütőékhez!

Bővebben...

Székelyföld egyik legszebb karsztvidéke, a Vargyas patak mészkőszirtekkel tarkított szorosa a Persány-Rika és a Dél-Hargita hegységek találkozásánál alakult ki. Nem kevesebb, mint 125 barlangot tartanak itt számon. A Lócsűrrel szemben a patak túloldalán meredek hegyoldalba vájt létrákon közelíthető meg a szoros leghosszabb, több mint másfél kilométeres, korábban Kőliknak is nevezett legendás barlangja, amit 1931-ben kereszteltek át Orbán Balázs barlangnak. Szemben a sziklát Csala-tornyának hívják. A legenda szerint a tatárjárás idején a vargyasiaknak a barlang adott menedéket. Mikor a tatár csapatok elvonultak, Csala vezér felmászott a szemben lévő sziklára, hogy meggyőződjön az ellenség hollétéről. Mivel a tatárok már hét határon túl jártak, nagy örömében lezuhant az oromról, és szörnyethalt.

Bővebben...