"Szatmár vármegye északkeleti sarkában az Avas hegység domborul. Hátát Mármarosnak fordítja, lejtő része a szatmári alföldre néz, mely felé a Túr vizét küldi. A magában álló dombok, közbül a patakoktól átszelt körsík, falvak a hegyek aljában – mindez felettébb csinos kép, ha kék ég borul az erdős kúpok fölött, s rengő termés hullámzik a falvak körül."
Mennyire szerethető, és mégis, mennyire ismeretlen a turista előtt a Kárpátok belső vulkáni láncában a Vihorlát–Gutin-hegyvidék talán legszolidabb tagja, az Avas-hegység, és előterében, a „kies Avasi völgykatlan”. A földrajzi és etnikai szempontból is változatos vidéket a tősgyökeres magyarok mellett románok és ruszinok lakják, akik nem nagyon keverednek egymással. A kenyérre valót a kúpokat és völgyeket borító erdők, a gyümölcsösök és a szőlőtermő domboldalak adták. Ma már kevesen maradtak, akik a külföldi munka helyett a táji adottságokra építik a jövőt, de lassan csak kezd újra magához térni a kistáj, amit a helybéliek „Avasország” néven emlegetnek.