Alsó-Ipoly-mente I. – Ipolyságtól Tésáig
Hazajáró műsorok

Alsó-Ipoly-mente I. – Ipolyságtól Tésáig

73. rész

“A táj, melynek múltjáról merészen szökkenő gót boltívek, vén várromok, barokk templomok és neoklasszikus kúriák beszélnek, alsó lépcsőt alkot a Kárpátok felé és vulkanikus hegyei alatt egyformán enyhe vonalakkal hajlanak a dombok. A palócföld is ott kezdődik el, ahol a hegyek. A terület magja, mely tájilag is, néprajzilag is úgy-ahogy egységesnek vehető: az Ipoly és a Belső Kárpátok lejtőin húzódó országhatár. Trianon hatalmi szóval szólt bele a vidék fejlődésébe és a határ megszüntette e táj eredeti áthidaló, közvetítő szerepét.”

Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság

A Hazajáró örömmel fedezi fel a Kárpát-medence messzi tájait, nagyszabású sziklaormait és katedrálisait, de szíve azért időről-időre visszahúzza a szűkebb pátriába, ahol lehet, hogy laposabbak a hegyek és alacsonyabbak a templomtornyok, de mégis: a Börzsöny hegye, az Alsó-Ipoly-mente lapálya és az Ipoly folyó frigyéből olyan táj született, amelybe évezredek óta szívesen vert gyökeret a sokszínű élővilág és maga a teremtés koronája. Aztán valakik úgy döntöttek, határrá teszik, megregulázzák a szabadon szárnyaló Ipolyt, hidakat lerombolva elválasztják egymástól az ősi, Árpádkori palóc falvakat, és végvidékké silányítják a nagy múltú tájékot. De a természet rendje mintha kezdene helyreállni: a hidak lassan újjáépülnek, a börzsönyi ősvulkán rengetegei és az Ipoly-mente rétjei új erőre kapnak, a poros kincsesládák mélyéről előkerülnek a helyi értékek, a palóc települések műemléki és néprajzi örökségei megújulnak és a szomszédos falvak közötti kapcsolatok is újraszövődnek.

Látnivalók

Látnivalók / Felvidék / Hont

Hont vármegye egykori székhelye Ipolyság. A város alapját egykori premontrei kolostora adta, amit a 13. század elején a Hont-Pázmány nemzetségbeli Márton bán alapított. A török uralom után a jezsuiták építették újjá a kolostort, s 1734-ben befejezték a kéttornyú barokk templomot is.

1868-ban a palóc fővárosban született majd járt iskolába a nemzet nagy tanítója, Sajó Sándor, aki miután átélte, hogy elszakították és peremvárossá tették szeretett szülőhelyét, a magyar fájdalom költőjévé vált.

Az Ipoly túlpartjára a második világháborúban megsemmisült, majd 2010-ben közadakozásból újraállított Nepomuki Szent János szobra vezeti át a vándort.

 

Bővebben...

A hosszú évszázadokig az esztergomi érsekség birtokolta községnek a török kiűzése után nagy lökést adott, hogy 1751-től a honti vármegyegyűlések színhelye lett. A régi vármegyeház aztán 1806-ban tűzvész áldozata lett, a megye uraságai ekkor döntöttek arról, hogy új megyeszékhelyük Ipolyság legyen.

A falu Ipoly felőli dombjának kevésbé termékeny területein nagy hagyománya van a bogyósgyümölcs-termelésnek, ami évszázadokon át biztosított megélhetést az Ipoly-mentén élőknek.

A Börzsöny csodálatos tájain a kemencei múzeumvasút kanyarog.

Bővebben...

Árpád-kori település Bernecebaráti. Két falu, Bernece és Baráti egyesüléséből jött létre a falu 1928-ban. A templomdombon az Árpád-kori földvár helyén álló, lőréses fallal kerített 13. századi erődtemplom hirdeti az örökkévalóságot.

A közeli kálváriadomb remek kilátóhelyül szolgál a vidékre.

Érdekesség, hogy az utolsó börzsönyi betyár, Sisa Pista, aki kalandos életútján végül jó útra tért, itt végezte be vadőrként 1910-ben. Azóta az öreg temetőben alussza örök álmát.

Volt idő, amikor a községben élők több mint fele a közeli börzsönyi erdők fáiból élt. A Nagy-völgy bejáratánál a Domszky Pál Erdészház jelzi, hogy az erdészet ma már környezeti neveléssel és ökoturizmussal is foglalkozik. A megújult erdészház ideális kiindulópontja az észak-börzsönyi kirándulásoknak.

Bővebben...

A Hont-Pázmány nemzetség ősi várának már nincs nyoma a hegyen, csupán a helyiek emlékezetében.

A tetőről kitekintve Ság felé jól látható, hogy az Ipoly-völgye itt a legszűkebb. Miután az egykor összefüggő Korponai– és Börzsönyi-hegyvidék vulkanikus törés következtében kettévált, a törés vonalán kezdte meg teraszokat építő eróziós munkáját az Ipoly.

Bővebben...

Az apró Tésa virágkora a 18. század elejére tehető, amikor a Foglár család templomot és kastélyt építettek a községben.

Ám amit a törökök, a háborúk, az árvizek nem tudtak elintézni, azt a trianoni döntés majd a bolsevizmus megtette: a korábban viruló kedves kis település határ-menti elárvult kísértetfaluvá vált. Mégis a település vezetői és Tésa lelkes barátai azon munkálkodnak, hogy a hátrányból előnyt kovácsoljanak és a természetes, érintetlen környezetből adódó értékeiket megőrizzék és továbbadják.

Bővebben...

A ritkás erdőben keresztek jelzik, az ozmatringi erdő a második világháború végén tragikus hadiesemények színhelye volt. 1944 decemberében a 2. honvéd páncélos hadosztály katonái harcoltak a szovjet hordák ellen. Az elesett hősök emlékét a dombon kereszt őrzi, amit a tragédia 60. évfordulójára állítottak.

Bővebben...