Útitársul ott van a tétova sóhaj is, meg a bácskai rögökből kiáltó sok-sok fájdalom, meg a jövőt sötétbe borító kilátástalanság. Hányszor gyalulta már le a halál Nyugat-Bácskát, hányszor törölte ki meséit, mosolyát, hőseit, napszámosait az emlékezetből. De valamiért mégis ott vannak az életre emlékeztető jeleink a tájban, ott szunnyadnak a hosszú évszázadok a néplélekben.

Még valamikor a tavasz során kerestek meg bennünket az első alkalommal megrendezésre kerülő Ipolyfeszt szervezői, hogy nem csinálnánk-e egy Hazajáró túrát a fesztivál keretében. Természetesen nagy örömmel mondtunk igent, hisz mind az Ipoly mente, mind a Börzsöny nekünk a hazai pályát jelenti. 

Az Aba nemzetség ősi szállásterületének nem először kellene új életet kezdenie az emberi történelem folyamában: az egykori királyi birtokok népét a török idők, majd a különböző szabadságküzdelmek harcai ritkították meg. És bár az újratelepítések után valamennyire magára talált a vidék, Abaúj-Torna hagyományosan aprófalvas térségének településeit Trianon a perifériára küldte. Aztán erre még rátett egy lapáttal a szocialista gazdaságpolitika, így a térséget reménytelenül hátrányos helyzetbe hozta a demográfiai erózió, az elvándorlás.

Honismereti kirándulásra indultunk július 3-án reggel Kárpátaljára, hogy Bíró András barátunkkal fedezzük fel a vidék magyar történelmi emlékeit, és érintetlen vadonjait.

Csodaszép nyári idő várt minket a délvidéki Törökbecsén, ahol idén első alkalommal került megrendezésre Hazajáró Túra. Július 6-án reggel Link Lajos barátunkkal indultunk a gyönyörű Tisza-partra, ahol a művelődési házban megismerkedtünk Törökbecse és az ezeréves aracsi Pusztatemplom történelmével. Innen a belvárosba vezetett utunk, ahol a templomkertben az aradi vértanú, gróf Leiningen-Westerburg Károly mellszobra, és Istvánffy István császári és királyi közjegyző emléktáblája előtt tettük tiszteletünket.

Idén már 16. alkalommal szerveztük meg május 31. és június 2.  között a Strázsa focikupa. A Kárpát-medence minden szegletéből érkező vendégek már péntek délután felértek az ezeréves határ közelében elhelyezkedő panzióba, ahol vacsora után, a 6 éve megszakítás nélkül visszajáró Romer akusztikus koncerten hangoltak a másnapi tornára. A koncert végén tortával köszöntöttük  az idén 25 éves együttes két oszlopos tagját, de a gyereknapról sem feledkeztünk meg, őket a Kaposvárról érkezett focilabda tortával leptük meg.