Kondoros és a Hazajáró kapcsolata immár évek óta sok gyümölcsöt termett. A békési kisvárosban tartottuk 150. és 500. közönségtalálkozónkat, augusztus 21.-én pedig az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy díszvendégként lehettünk jelen az új Trianon-emlékmű avatásán. Mindez régi barátunknak, a Szoborbizottság elnökének, Zuberecz Tibornak köszönhető, aki sokadszor invitált meg bennünket Kondorosra.
Eljátszhatnánk a gondolattal, hogy ha 100 évvel ezelőtt a román igények teljesültek volna, akkor ma Románia a Tiszáig tartana, és Kondoroson aligha avatnának Trianon-emlékművet. Még az is lehet, hogy a kondorosi csárda tőszomszédságában hagymakupolás ortodox templom virítana a betelepített románság nagy örömére, az utcákon szólna a manele, december 1-én pedig kék-sárga-pirosba öltözne az egész város. Aztán egyik nap megjelenne a Hazajáró stábja, hogy a megmaradás kérdéseiről faggassa a maradék magyar kisebbséget… No de hagyjuk is ezeket a rémképeket, Kondoros 1920-ban magyar impérium alatt maradt, a román valóság pedig megállt a Szatmárnémeti – Nagyvárad – Nagyszalonta – Arad vonalon. Ugyanakkor ebben a nem is oly távoli román valóságban ott él még mindig több százezer magyar, akiket olykor-olykor meglátogat a Hazajáró stábja is, hogy tudósítson örömről, bánatról, számba vegye a megmaradás esélyeit, és felmutassa azokat az őrtállókat, akik dacolva a száz év magánnyal, még mindig tartják magukat, vezetik közösségüket. 2020-ban talán nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mikor térnek haza az elszakított nemzetrészek, sokkal inkább az, hogy ha eljön a hazatérés történelmi lehetősége, legyenek még életerős magyar közösségek a határokon túl. A Hazajáró ezen dolgozik lassan tíz esztendeje, és a kondorosi emlékmű árnyékából is mindenkit arra bíztat, hogy keresse a kapcsolatot a jelenlegi határokon túli magyar közösségekkel. Mi turisztikában utazunk, de az életnek még számos területe van, ahol megélhető az összetartozás élménye.
Egyébként a kondorosi emlékmű nem sok árnyékot adott avatásának óráiban augusztus 21. délutánján, ám a hőség sem tudta kedvét szegni annak a több száz résztvevőnek, akik részt vettek az emlékmű leleplezésén. Németh Szilárd államtitkár, Ribárszki Péter polgármester és Zuberecz Tibor ötletgazda mellett a Hazajáró nevében Kenyeres Oszkár szerkesztő mondott köszöntőt. Az ünnepség végéhez csatlakozott Kasnyik Gábor futótársaival, akik a trianoni határról indultak, és Kondoroson értek célba a “100 év 100 km” elnevezésű Trianoni-emlékfutás keretében. Az emlékművet Kis Illés baptista lelkipásztor és Tuska Tibor evangélikus lelkész áldotta meg, majd a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit a szobor előtt. Az állófogadás már a Művelődési Házban volt, melynek szomszédságban ott áll a híres kondorosi csárda, amelyet nem csak konyhája miatt, hanem látványos Betyármúzeuma miatt is érdemes meglátogatni. A Paluska Zoltán által megálmodott múzeum hamarosan Hazajáró Pont is lesz.
A kondorosi emlékmű Minya Gábor és Minya István alkotása. A Békés Megyei Vadászszövetség a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által meghirdetett pályázaton elnyert 1 millió 250 ezer forintot felajánlotta az emlékmű elkészítésére, amelyet emellett közadakozásból finanszíroztak. Zuberecz Tibor, a kondorosi Trianon Emlékbizottság elnöke, a Békés Megyei Vadászszövetség titkára elmondta: politikai hozzáállástól függetlenül, határon innen és túlról számos felajánlás érkezett, a pályázaton elnyert összeggel együtt több mint négymillió forint gyűlt össze.
