Az, hogy melyik fotó legyen ennek a cikknek a borítóképe, az gyorsan megvan: a Gömörpéterfala feletti dombon álló Összetartozás Kettős Keresztnél nagyjából sikerült egybe terelni a nagy létszámú csapatot, így már a túra elején elkészült az elmaradhatatlan csoportkép. Bár azt hozzá kell tenni, hogy mind a 120 induló így sem fért rá a fotóra. Gömör vármegye déli végein idén már második alkalommal került megrendezésre a Barkósági Hazajáró túra, hogy közösen fedezzük fel a Medvesalja rejtett csodáit! Míg tavaly a Ragács és az ajnácskői tűzhányó maradványa volt terítéken, úgy idén Gömörpéterfala körül mentünk egy 12 kilométeres kört Ádám Sanyi barátunk vezetésével.

A gyakori megállók során Sanyi a Barkóság archaikus kincseiről, vízivilágáról, a szakrális értékekről, a helyi természetvédelemről és a medvesaljai közösségépítésről mesélt. A tempó ezúttal sem a rohanásról és a teljesítményről szólt: kényelmes, ráérős haladás jellemezte az utat, sokszor megálltunk bevárni a csapatot, beszélgetni, szemlélődni vagy meghallgatni egy-egy előadást. Az időjárással ismét szerencsénk volt, pazar tavaszi időben kapaszkodtunk dombhátról dombhátra. Némelyik tetőről Gömör északi vége, egyben legmagasabb pontja, az Alacsony-Tátra havas csúcsa, a Királyhegy is látszódott.

Azt persze mondani sem kell, hogy ismét remek társaság verődött össze sok-sok régi és új ismerőssel, illetve, hogy a péterfalaiak is újfent kitettek magukért: a falu templomát maga a polgármester, Köböl Gyula mutatta be a túrázóknak, míg a Magyar Közösségi Ház udvarán a házigazda Kopecsni Gábor és csapata várt bennünket vadgulyással.

A Barkósági Hazajáró Honismereti Turista Egylet tehát él és virul, amit nagyszerű volt újra megtapasztalni. A túrán ugyanis mi hazajárók is részt vettünk, gyakran idézve fel 2015 júniusát, első barkósági forgatásunkat, és az utóbbi több, mint tíz esztendő számos dél-gömöri pillanatát. Bizony első utunk óta már jó sok víz leszaladt a Gortván, ám az itt köttetett barátságok kiállták az idők próbáját.
Ahogyan mostanában gyakran halljuk: „a politikában nincsenek barátságok, csak érdekek” – nos a Hazajáró Egyletben ez pont fordítva van: nincsenek érdekek, csak barátságok. És ha már politika: hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk az elmúlt 16 esztendő példátlan nemzetegyesítésének. Mások mondják: a Hazajáró egyfajta zászlóshajója volt ennek a folyamatnak. Mi csak annyit mondunk: a honismereti turizmus hajóján utaztunk már akkor Gömörországba, mikor még kies, elhagyott kikötők várták az utazót. Ezekben a kikötőkben ma már sokkal könnyebb és hálásabb „dokkolni”, ha pedig kilépünk a partra, rendbe hozott templomokat és magyar iskolákat, működő és élettel teli közösségi tereket, látogatóközpontokat, zarándokhelyeket, tájházakat látunk, hogy végül egy felújított kilátóból nézzünk le arra a tájra, amely mindig is a miénk volt. Ezek elvehetetlen és elévülhetetlen érdemek – Köszönjük!
Kedves barkó barátaink! Jövőre újra, ugyanitt, Veletek!

Képek: Kenyeres Oszkár, Kovács Roland, Mede Géza