Az eddigi évekhez megszokott módon, idén is április első hétvégéjén került megrendezésre a Teleki Pál emléktúra. Ezúttal négy táv közül választhattak az indulók. Legnagyobb táv a Drégelypalánkról induló, börzsönyi vadregényes vonulatokat egy nap alatt átszelő Teleki 50. Ennek két résztávja a Drégelypalánktól Kisinócig tartó Teleki 30 és a turistaháznál az utolsó 20 kilométerre becsatlakozó Teleki 20. Családok számára kiváló, könnyű kirándulási lehetőséget jelentett a Zebegényi kálváriától induló, vezetett, Hóman Bálint 10 km-es emléktúra.

Barátainkkal idén is a Teleki 20 emléktúrára esett a választásunk, így reggel a turistaház előtt gyülekeztünk. A csodálatos napsütéses időben már hívogatott az erdő, így nem is időztünk sokat az elrajtolással, Oszival és kedves, pontőrködő Barátainkkal való rövid beszélgetés után neki is vágtunk a túrának.

Az első nagyobb kaptató leküzdése után gyönyörű panoráma tárult elénk a kóspallagi kálvária-dombról. A jellegzetes sárga templom tornyával kitűnő apró települést körül ölelő hegyek látványa, és a távolban Márianosztra, a túrázók számára jól ismert, Nagy-Sas-hegy, Sós-hegy és Kopasz-hegy alkotta hármas „taraja” keretezte a látképet.

Az elhagyatottan árválkodó stációk mentén leereszkedve keresztül haladtunk Kóspallag főutcáján. A mára alig több mint 700 lelket számláló települést a 18. században tót és német telepesek hozták létre. A 19-20.században még híres dohánytermelő vidéknek számított, mára azonban, elsősorban a területén áthaladó számos turistaút, köztük az Országos kéktúra miatt népszerű.

A házakat magunk mögött hagyva a piros sáv jelzésen folytattuk utunkat, a Kis-Hanta-patak vadregényes völgyében. Számomra ez talán a túra egyik legkedvesebb szakasza. Festői szépségű, ahogyan a kanyargós hegyi patakot számtalanszor keresztezve, néhol kis dombok formájára meghajló sások mellett vezet az ösvény. A táj szépségében elmerülve gyorsan elérkeztünk a Toronyalja-horgásztóhoz.

A horgásztó nevét onnan kapta, hogy a fölé magasodó Bibérvár környékén, az 1980-as években végzett ásatások szerint, kisméretű, lakótoronyból és udvarból álló erősség lehetett. A várat egyszerűen Toronynak nevezték. Pusztulását ellenséges támadás okozhatta a XIII. század végén vagy a XIV. század elején. Az itt talált leletek korabeli településre utalnak, amit feltehetően Toronyaljának hívtak. A környék másik nevezetessége, a vártól alig 300 méter távolságban álló egykori kolostorrom, amely a nosztrai pálosokhoz tartozott a XIV. században.  A korabeli források már említést tesznek a halastóról is, aminek partjára egy malmot is építettek. A malomárok érdekessége, hogy Magyarországon, egyedülálló módon egy 9 méter hosszú alagútban szállította a vizet a malomkerékhez.

A műúton áthaladva ismét egy vadregényes patak-völgybe jutottunk. A többszöri átkelések, mindig újabb és újabb kihívást jelentettek. Hol farönkökön egyensúlyoztunk, hol kőről kőre ugrálva jutottunk előre, de volt ahol egyéb lehetőség híján, egyszerűen csak átgázoltunk a túloldalra. Közben a Börzsöny bőven tartogatott számunkra fotótémát is. A keskeny szurdokból kiérve egy teljesen más kép fogadott minket. Elérkeztünk a tavaszi vadvirágok talán legszebb képviselője, a tavaszi héricsek „birodalmába”. Ameddig a szem ellát mindenütt nagy sárga csomókban tündököltek a Békás-réten, leírhatatlan szépségű összhangot teremtve a horizontot uraló kék égbolttal.

A tavaszi hérics (Adonis vernalis) hazánkban védett sztyeppnövény. Élénk sárga színének köszönhetően nehezen összetéveszthető más erdei virágokkal. Így könnyíti meg a legelő állatok dolgát, hiszen elkerülhetik, mert erősen mérgező.

A látványnak nem tudtunk ellenállni, így szintidőnkből sokat veszítve, rengeteg makró fotóval gazdagodva hagytuk magunk mögött a rétet. Túránk első ellenőrzőpontja a Törökmezői turistaháznál volt, ahol a pecséteken kívül nagyon finom szendvicseket is kaptunk.

Nehéz volt újra elindulni a turistaháztól, de tudtuk, hogy még vár ránk két meredek emelkedő leküzdése is a célig. Így a dél-börzsönyi túrák egyik jól ismert útvonalán, az országos kéktúrán haladtunk tovább, felkapaszkodva a Felső-Körtvélyes tetejére. Erre járva mindig eszembe jut, hogy két évvel ezelőtt az első Teleki Pál emléktúránkon a meredek hegyoldalt látva mág azt gondoltam, hogy ez lehet a Börzsöny egyik legkaptatósabb turistaút szakasza. Azóta már tudom, hogy tévedtem. Az utolsó ellenőrzőpontnak helyet adó Hegyes-tető bizony ezúttal is nehezebben „meghódítható”hegycsúcsnak bizonyult. De a felső-körtvélyesi panoráma és a tanösvényt ligetesen szegélyező tölgyek tövében megbújó, védett vadvirágok, pirosló hunyorok, tavaszi héricsek látványa mind-mind megérik a mászás okozta fáradalmakat. Akárcsak a Hegyes-tető Julianus-barát tornyából elénk táruló Dunakanyar, minden évszakban lenyűgöző látképe.

Az utolsó pecsétért bizony meg kell küzdeni, és a hegyoldalban édes illatot árasztó Odvas keltike szőnyegek plusz indokot adnak egy kis pihenésre a szuszogtató emelkedőn. A torony tövében álló ep. pont érintése után, meg felsiettünk a kilátóba, majd az előbbi útvonalon visszaereszkedtünk a Világos-rétre, bíztatva a szembe jövő túratársakat, hogy már nincs messze a gyönyörű panorámát kínáló csúcs.

Innen már csak a Remetekereszt-bércen keresztül be kellett sétálni a célnak helyet adó zebegényi Kálvária-dombra. A Trianon emlékmű elérése előtt azonban még felkapaszkodtunk a 2015 június 6-án átadott új kilátóba is, amit eddig csak félkész állapotban láthattunk.

A célba befutva átvettük az okleveleket, kitűzőket, majd az emlékmű tövében leülve beszélgettünk Moys Zolival és Jakab Sanyival.

A zebegényi országzászló és hősi emlékmű igazán méltó célpontja börzsönyi túránknak. Az emlékmű 1930-ban készült Maróti Géza tervei alapján, azonban befejezésére és hivatalos átadására nem került sor, mert közbeszólt a második világháború. A háború utáni évtizedekben a legtöbb hasonló emlékművet elpusztították, de a zebegényi vezetők leleményességének köszönhetően ezt sikerült megőrizni; átminősítették kilátónak. Eredeti funkciója ezt követően a rendszerváltozásig tabu téma lett, melyet csak 1996-ban, a millecentenárium alkalmából kaphatott vissza.

Köszönjük szépen a szervezők munkáját, melynek köszönhetően egy ilyen gyönyörű túrán vehettünk részt, és végigjárhattuk a dél-börzsöny legszebb részeit. A közeli viszontlátás reményében búcsúztunk el Barátainktól, hiszen április 17-én kerül megrendezésre a Hazajáró Egylet következő tavaszi túrája a Mátrában.

Bori Bianka