„Dél-Alföldiként természetesen tudjuk, mi az a hó, Szegeden is van internet, utána tudunk nézni a google-ben; Királyrétre érkezve azért gúvasztottuk a szemünk rendesen. A fentiek hatására gyorsan el is engedtem a kitűzött 6 órás célidőt, aztán 7 kilivel a vége előtt az NHH‑n kaptam észbe, hogy ez simán meglehetett volna, ha tolom rendesen. Onnan persze már hiába pakolgattam, vagy 5 perccel kicsúsztam, mire a célba értem, de a 42 azért csak meglett 6 órán belül, az meg úgyis válasz mindenre. A Vulkán pedig a világ legjobb szezonzárója,a Börzsöny meg a legmenőbb hegysége.” (Pugris Tamás)
„8 óra 30 perc alatt futottuk-másztuk körbe a miocénkori Börzsönyi vulkáni kalderát. Nehéz, tereppel fogadott minket a vulkán (bár mindegy mikor vagyunk ott, mert sohasem könnyű… 15–20cm porhó és ‑6c fogadott. A porhóban baromi nehéz volt haladni, főleg a kitaposott részen. 2 egyforma lépés nem lehetett kivitelezni mert csúszkált a cipő minden irányba..” (Bökönyi Gábor)
„Az első EP‑n a Nagy-Hideg-hegyen (NHH) olyat tettem amit túra közben szinte soha, de hát a nagy ijedelemtől a jóféle erdélyi áfonyapálinkát meg kellett kóstolni. (Eskü nálam tabu menet közben inni,erről csakis a hazajárósok tehetnek.) A Fekete-völgyi panzióban pedig a pecsét mellé kaptad a rövidet is. Majd Magyar-völgyben is csak lecsúszott egy stampedli…
. Az ep-ről elindulva úgy éreztem “valami van a levegőben”, mikor egy srác elhalad mellettem és visszanézve megkérdi,hogy véletlenül nem borsodnádasdi vagyok‑e? Szegről-végről igen — válaszoltam,majd kiderült 10 éves korunkban együtt bandáztunk az alsó tónál,de azóta nem látott. Hát ez felettébb meglepett,azért jócskán megváltozhatott a fizimiskám 
, viszont remekül elnosztalgiáztunk a második NHH‑i ep-igEnnek örömére vissza kellett kóstolni az erdélyit és még Vadrózsa Janival is megittuk a pertut… . Az NHH ep-je nagyon marasztaló volt, kerek egy órát időztünk a melegben, ahol Irmával aznap harmadjára 
és még vagy egy tucat ismerőssel is találkoztunk
. A jóból is megárt a sok, ezért mondván, innen már csak begurulunk a célba, a lejtős 7 kilin Annával csevegtük el az időt. A végén 8 óra lett a teljesítési időm.” (Hajduk Eszter)
„Szeretett hegységem ismét meglehetősen zord arcát mutatta, bár az időjárás nem volt kifejezetten hideg, talán pont ez nehezítette tovább a Vulkántúrára vállalkozó elszántakat, hiszen a por hó, enyhén megolvadva tapad csak igazán. Korábban még soha sem tapasztaltam olyat, hogy a csúszásgátló aljára golyószerűen rá tapadt hógömbön billegve tudjak csak haladni, de hát, mint, ahogyan az egyik túratárstól is hallottam volt itt útközben minden, amire korábban nem is számított… (…) A téli Börzsöny gyönyörű, ahogyan a helyenként 20–25 cm-es hó torlaszokat képez a fák törzse körül, és a csípős szél fehér „szalagokat” fest a szürke oldalukra. Bár a panoráma sajnos ezúttal elmaradt, a sűrű köd sejtelmes fátylat vont mindenre.” (Bori Bianka)
„A mai nap egy ízig-vérig igazi téli túrát tartogatott,a Börzsöny és a tél nehézségeivel együtt! Rögtön az elején szeretnék GRATULÁLNI (Csupa nagybetűvel) Juhász Gergő “mentoráltamnak”, aki élete első 40 km és 2200 m feletti túráját, egy hónap felkészüléssel és három túrával a háta mögött,sikeresen teljesítette, az igazán nehéz téli körülmények ellenére!!!! A nehéz szakaszokat kitűnően átvészelte, lábon kihordta az összes hullámvölgyét,akarat ereje, és elszántsága kimagasló volt végig, és ezt siker koronázta! Pacsi! Nagyon jó hangulatú túrára sikeredett. Minden hátráltató tényező ellenére, nagyon örültünk a találkozásoknak a rég nem látott túratársakkal, és az együtt megtett kilométereknek. Ezúton is gratulálok minden sikeres teljesítőnek!” (Németh Krisztián)
„Ahogy a mondás tartja: “A medve nem játék, a sör nem alkohol, és a Börzsöny nem viccel..” Börzsöny vulkán teljesítménytúra, 42km, igazi tél várt minket odafent, hó, fagyos, hideg szél, hó és hó…Óriási emelkedők, meredek nyaktörő lejtők. Az igaz, hogy az össztáv 42 km, azonban a túrán ránk váró 2290.méter szintemelkedést a táv 35-ik kilometérénél már le is tudjuk, az embert próbáló mászások után, a lejtmenetek legalább annyira kemények és technikásak, majd ezek után a Nagy-Hideg-hegyről az utolsó 7 km-en már csak “lecsorgunk” Királyrétre. A szervezés kiváló,az ellátás csillagos ötös az ellenőrző pontokon.” (Bujdosó Béla)
„A Magyar-hegy oldalába haladok (haladnék), de az oldalazós havas úton a cipőm miatt megint nem haladok úgy ahogy szeretném. Lassan bele is törődök, de mire feleszmélek az igazi futók hada ér utol, fiústól, lányostól, és pillanatok alatt eltűnnek a messzeségben. Gondolkoztam, hogy előtte megkérdezem mikor indultak, de a lelki békémnek jobb ez hogy nem tudom inkább.. A Magyar-hegyről lefele természetesen a jókora csúszós sár nehezíti most a haladást, nehogy véletlenül is próbáljak egy kicsit haladni érzésre. Leérvén a völgybe, ellenőrzőpont. A 6‑os átlag még mindig 7 percre előttem, nem sokat tettem az ügy érdekébe a Salgóvártól. Utolér egy lány, pont utánam pecsétel. Vesztemre ránézek az itinerére, és nem csak annyit sikerült kiszúrni, hogy Dendel Niki, hanem megláttam a 8:30-as rajtidejét. Hamar borús gondolatok támadtak a fejemben, hogy mi a francot csináltam eddig? (…) Ahol lehetett kocogtam még, amin én is meglepődtem, hogy még megy, de ahogy jött a siratófal, átléptem túlélő üzemmódba, és megfontoltan gyalogoltam a hatalmas hóban. NHH előtt jókorákat korgott a gyomrom, na majd még egy csokit elő kell bányászni. Felérvén viszont ezt szépen elfelejtettem, mert a mennyei meleg tea minden gondot és bajt elfelejtett kb. 2 percig. Megkérdeztem az időt, számolgattam, még a 7 óra se lesz meg? Pff. Pedig ennél többet tényleg nem tudtam beletenni ma.. Na még egy 7 km, végig lejtővel. Nem volt kedvem nekiállni nagy rohanásnak, mert a vádlim jelezte, hogy köszöni szépen, neki ez már nem hiányzik, de azért próbáltam úgy tenni, hogy én ma futok, vagy legalábbis annak képzeltem magam. Egy pillanat alatt utolér Marcell a fiatal srác, akit mindegy-mindegy alapon megkérdeztem, hogy kb. mennyi idő alatt lesz meg ez neki? 5:20 körül, aztán pár szó után el is engedtem, nehogy 6‑ossal kezdődjön az ideje.” (Márton Dani)
„Meg kell innom a doboz magammal hozott energiaitalt, mert úgy érzem, hogy nélküle már egy tapodtat sem tudok továbbmenni. Frissítés közben egy pár megy el mellettünk, akiken már üzemel a fejlámpa. Mi egyelőre kitartunk lámpa nélkül, mert még elég a hó ”világítása”. Aztán valamivel a Hanák-rét előtt mi is világot gyújtunk, mert hó ide, hó oda, a mélységeket már nem tudjuk kellően érzékelni az erősödő szürkületben. Nemsokára annak az emelkedőnek az aljához érünk, amelyiken csak araszolva, meg-megtorpanva tudunk felmenni. Csak az a tudat visz előre szakadatlanul, hogy nemsokára — ma már másodszor –, felérünk a Nagy-Hideg-hegyi turistaházhoz. Amikor az előttünk járó fejlámpák élesen balra kanyarodnak, örülünk, mert az a műút, amire felértek a sporttársak, néhányszor tíz méteren belül eléri az utolsó ellenőrzőpontunkat. (…) A Taxi-rét után a terepviszonyok lehetővé teszik, hogy még egy lapáttal rádobjunk. Meglepődök, hogy ezen a szakaszon már egyáltalán nem fáj a térdem, egy túrázót még meg is előzünk, ami egyáltalán nem volt jellemző ránk a túra alatt, sőt, éppen ellenkezőleg. Zoli időnként bemondja, hogy kb. milyen táv van még előttünk. Egyre nő a Kastélyhotel vonzása, és amikor kivilágított házakat veszünk észre, akkor már tudjuk, hogy győztünk. Csupán 8 percet hagytunk bent a 12 órás szintidőből, és amikor a célban megjegyzem, hogy a siker érdekében mennyire belehúztunk, Károly Viki — aki ezúttal rendező –, azt mondja, hogy nem kellett volna annyira sietni, mert a hóhelyzet miatt a főrendező egy órával meghosszabbította a szintidőt. Sebaj, akkor ezt is a fegyvertények közé soroljuk.” (Nánási Ottó, Ottorino)
„Szombaton első Vulkántúrámat volt szerencsém abszolválni, de biztosan nem az utolsót, ha rajtam múlik. Végül 8:12 alatt lett meg a 42 km 2000 m feletti szint társaságában. Gyakorlatilag a Csóványos után, a Magosfa felé a Z kezdetétől számomra új volt az útvonal, először jártam arrafelé. Viszont már a Magosfa előtt meg is “ígértem” magamnak, hogy mindenképp bejárom majd még a teljes útvonalat lehetőleg valamikor tavasszal, úgy április táján is majd, mikor már hosszabbak a nappalok.” (Nagy Orsolya)
„Be kell valljam, nagyon furcsa volt először úgy járni imádott hegységem csodás ösvényein, hogy nem tudtam a táj szépségére fókuszálni, megélni azt a csodálatos érzést, amivel a Börzsöny minden alkalommal lenyűgöz, mert a mai Vulkántúra számomra kőkeményen a túlélésről szólt. A nagy hó és a jeges, csúszós szakaszok miatt muszáj volt koncentrálni, nehogy baleset legyen a vége, közben tartani a tempót, hogy szintidőn belül végezzek – de még így is élveztem a túrát az elejétől a végéig. Voltak kételyeim, hogy sikerülni fog, de most fáradtságtól zsibbadó lábakkal is úgy érzem: megérte! Életem első teljesítménytúrája sikeresen teljesítve.” (Mosolygó Zsanett)
„Túrtam magam előre, bele-bele futottam, ahogy bírtam, már kezdett sötétedni. A srácokat elhagytam lassanként. Bányapusztánál elővettem a fejlámpát is és persze figyeltem az itinert rendületlenül. Nagyon nem lett volna vicces a sötétben egyedül eltévedni. Az éjszakában derengett egy-egy fejlámpa előttem, így mindig megnyugodtam, hogy jó helyen vagyok, egyre közelebb a célhoz. Sorra előzgettem ki a túratársakat. Jó pár embernek nagy kihívás volt ez a túra. Hóból sem lett kevesebb. Már csak az utolsó nehéz szakasz várt még rám. Újra fel az NHH-ra. Hosszú-hosszú, meredek felfelé következett. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy minél előbb felérjek a turistaházhoz, onnan már „könnyű” lefelé következik a célba. A turistaházban nagyon jól esett a tea, 3 pohárral is megittam, ettem egy fincsi, pisztáciás protein szeletet és uccu neki, ez már a finish. Vitt a lendület lefelé. Futottam is, talán a legjobban ezt a részt élveztem. Már tudtam, hogy célban vagyok, biztonságban. Jó lecke volt ismét. Küzdeni az elemekkel, a természet adta kihívásokkal, önmagunkkal. (…) „Utolsó pillanatig erősebbnek lenni, mint a helyzet, amelyet külső erők teremtenek meg körülöttünk. Lélekben nem feladni semmit, nem engedni; Ez a titok.” /Márai Sándor/ (Vámos Hajnalka)
A fenti szemelvények hűen mesélnek azokról a viszonyokról, nehézségekről, amelyek a 19. Börzsöny Vulkántúra résztvevőire vártak 2021. december 21-én a Magas-Börzsönyben. 403 túrázó vágott neki a 42 kilométeres távnak, közülük 317-en sikeresen teljesítették az 1 órával megnövelt szintidőt. Gratulálunk mindenkinek, nagy-nagy köszönet minden segítőnknek (Duna-Ipoly Nemzeti Park, Ipolyerdő, Királyréti Hotel, Feketevölgyi Panzió, Nagy-Hideg-hegyi turistaház) és szervezőnek! 2022 decemberében találkozunk a jubileumi 20. Börzsöny Vulkántúrán!
