A Nyí­res-patak völ­gyé­ben rej­tő­zik az apró Zalán­pa­tak mely­nek hatá­rá­ban ásvány­víz­for­rá­sok buzog­nak fel. A vul­ka­ni­kus Har­gi­ta perem­vi­dé­ké­ből faka­dó bor­víz­for­rá­so­kat és szén­di­oxid gáz­fel­tö­ré­se­ket a szé­ke­lyek a Bugyo­gó-fere­dő kiala­kí­tá­sá­val hasz­no­sí­tot­ták.

Zalán­pa­tak a gróf Kál­no­ky csa­lád ala­pí­tot­ta üveg­hu­ta körül jött lét­re a 17. szá­zad­ban. Ami­kor a kolozs­vá­ri Szent Mihály temp­lom ablak­üve­ge­it cso­dál­juk, gon­dol­junk arra, hogy itt, Erdély első üveg­gyá­rá­ban, az 1860-ig műkö­dő Zalá­ni Üveg­csűr­ben készül­tek.

Ma alig 150-en lel­ket szám­lál a falu, ami hiá­ba bújt el a dom­bok közé, csak ráta­lált egy úr a messzi ködös Alb­ion­ból, s házat is vett Zalán­pa­ta­kon. De mit is keres itt a világ végén is túl az angol trón­örö­kös, Károly wale­si her­ceg? Éppen azt, amit más­hol már alig­ha talál: érin­tet­len ter­mé­sze­tet, hagyo­má­nyos épít­ke­zést és élet­mó­dot.

Ami más­hol skan­ze­nek­be, múze­u­mok­ba szo­rult, itt élő, orga­ni­kus való­ság. Ezt iga­zol­ják Zalán­pa­tak alatt a régi mes­ter­sé­gü­ket máig űző szén­ége­tők is.

Ez az ember által nem leigá­zott, hanem meg­mű­velt táj a helyi­ek szá­má­ra ter­mé­sze­tes, de a messzi ide­gen­ből jövő­ket lenyű­gö­zi, és talán vissza is veze­ti a terem­tett világ tisz­te­le­té­hez.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 123. rész: Baróti-hegység — Miklósvárszék és Sepsiszék határán