Ez a sugárzó frissesség vonzott ide minket is, az Olt ölelésében emelkedő, szelíd hajlású, talpig székely Baróti-hegységbe. Egykor Hermányi-hegységnek is hívták a Keleti-Kárpátok belső flis övében, a Hargita, a Bodoki- és a Persányi-hegység között helyet foglaló középmagas vonulatot. Alig 1000 méteren terpeszkedő hátain a vegyes erdőtakarókat megritkították hegyi legelőkkel. Sokféle turistaúton járhatjuk be rejtett zugait, vagy akár észak-déli irányú főgerincét. A lábainál a háromszéki települések gazdag emlékei és az itt élők vendégszeretete is vonzóvá teszi vidékét.
Baróti-hegység — Miklósvárszék és Sepsiszék határán
123. rész
A Nyíres-patak völgyében rejtőzik az apró Zalánpatak melynek határában ásványvízforrások buzognak fel. A vulkanikus Hargita peremvidékéből fakadó borvízforrásokat és széndioxid gázfeltöréseket a székelyek a Bugyogó-feredő kialakításával hasznosították.
Zalánpatak a gróf Kálnoky család alapította üveghuta körül jött létre a 17. században. Amikor a kolozsvári Szent Mihály templom ablaküvegeit csodáljuk, gondoljunk arra, hogy itt, Erdély első üveggyárában, az 1860-ig működő Zaláni Üvegcsűrben készültek.
Ma alig 150-en lelket számlál a falu, ami hiába bújt el a dombok közé, csak rátalált egy úr a messzi ködös Albionból, s házat is vett Zalánpatakon. De mit is keres itt a világ végén is túl az angol trónörökös, Károly walesi herceg? Éppen azt, amit máshol már aligha talál: érintetlen természetet, hagyományos építkezést és életmódot.
Ami máshol skanzenekbe, múzeumokba szorult, itt élő, organikus valóság. Ezt igazolják Zalánpatak alatt a régi mesterségüket máig űző szénégetők is.
Ez az ember által nem leigázott, hanem megművelt táj a helyiek számára természetes, de a messzi idegenből jövőket lenyűgözi, és talán vissza is vezeti a teremtett világ tiszteletéhez.
Bővebben...A Székely Nemzeti Múzeum 1875 óta látogatható. Mint tudományos intézmény a székelység és a székelyföldi regionális örökség kutatását, bemutatását tartja feladatának. A pecsétjében szereplő 1879-es évszám annak az emlékét őrzi, hogy ekkor került a székelység közös tulajdonába. Jelenleg a legnagyobb határon túli magyar közgyűjtemény. A romániai múzeumi hálózatban regionális besorolású, fenntartója Kovászna Megye Tanácsa.
A Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi épületegyüttesben jelenleg könyvtár, természettudományi, régészet-történelem és néprajzi osztály működik. Az intézményhez tartozik ezenkívül a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum, a baróti Erdővidék Múzeuma és a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum.
Kronológia
1870-es évek: az özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília és Vasady Nagy Gyula alapította múzeum első részvétele nemzetközi tudományos rendezvényen (VIII. Nemzetközi Őstörténelmi és Embertani Kongresszus, Budapest); a terepkutatás és forrásközlés megkezdése; beköltözés Imecsfalváról Sepsiszentgyörgyre
1880-as évek: a Magyar Tudományos Akadémia kiadja a Vasady felfedezte Apor-kódexet (a negyedik legrégibb magyar irodalmi mű része); a székelyföldi szakszerű régészet kezdete
1890-es évek: a Székely Mikó Kollégium védnöksége; a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége kilenc vidéki magyar múzeumból csak itt talál néprajzi gyűjteményt
1900-as évek: Párizsi Világkiállítás; László Ferenc nemzetközi hírűvé váló ősrégészeti kutatásainak megkezdése
1910-es évek: a múzeum a Kós Károly tervezte saját épületcsoportba kerül; a székelyföldi szintű terepkutatások folytatása; a Székely Nemzeti Levéltár megalapozása
1920-as évek: a csonkaországon kívüli egyetlen magyar tudományos intézmény; genfi néprajzi kiállítás; az 1929-es Emlékkönyv egy Székelyföld-monográfia előmunkálataival; Benedek Elek utolsó, a múzeumhoz idézett mondata: „Fő, hogy dolgozzanak!”
1930-as évek: az első magyar skanzen; természettudományos súlypontú székelyföldi kutatóutak; a Székely Oklevéltár VIII. kötete
1940-es évek: átfogó néprajzi és levéltári kutatás; a néprajztudós Balassa Iván indulása; az első erdélyi oklevélszótár; súlyos világháborús veszteség Zalaegerszegen
1950-es évek: a legnagyobb vidéki magyar múzeumi gyűjtemény a Kárpát-medencében (félmillió tétel); úttörő szerep a román múzeumi rendszer újjászervezésében; első evolúció-központú természetrajzi kiállítás Romániában; első vidéki múzeumi évkönyvei (magyarul és románul)
1960–1970-es évek: természettudományos, történész, néprajzos, képzőművész múzeumi szakemberek munkássága; nemzetközi jelenlét a régészeti kutatások által; kora középkori magyar temetők feltárása Háromszéken
1970–1980-as évek: külső egységek alapítása (kézdivásárhelyi és csernátoni múzeum, kisbaconi emlékház; sepsiszentgyörgyi képtár); az Aluta évkönyvek a legnagyobb kisebbségi magyar szakperiodika
1990-es évek: alapkiállítások visszaállítása; visszaintegrálódás a magyar művészeti-kulturális-tudományos intézményrendszerbe; intézetszerű kutatásszervezési és kutatóprogramok
2000-es évek: infrastrukturális fejlesztés; új külső egységek Zabolán és Baróton; múzeumpedagógiai nyitás és intenzív könyvkiadói tevékenység; új, kortárs művészeti galéria (MAGMA-kiállítótér) életrehívása a sepsiszentgyörgyi képtár épületében.
Bővebben...