Kudzsiri-havasok — Változó idők Sebesen
Hazajáró műsorok

Kudzsiri-havasok — Változó idők Sebesen

181. rész
"Csupán egy részletet ragadok ki azon vonalából a Déli-Kárpátoknak, melyek áthághatlan határfalat képeznek Havasalföld felé, s a tűlevelűek régióján felül egész a hóvonalig felemelik vadul megtépdelt csúcsaikat; míg az ország belseje felé mindinkább lankásodva, gazdag lomberdők koszorúzta előhegyekben kapcsolják össze magokat az Olt és Maros mellől előtörő hegyrendszerrel. Ha meglátogatjuk, a legszebb, legandalítóbb vidékre számíthatunk."
Téglás Gábor: Szászsebesi havasok vidék (1873)

Ez a szép és anda­lí­tó hegy­vi­dék a Sebes és a Kudzsir víz­fo­lyá­sok között elte­rü­lő Kudzsi­ri-hava­sok. A ter­mé­sze­ti erők ala­po­san elsi­mí­tot­ták zord rán­ca­it. Magas­sá­ga tisz­te­let­re mél­tó, gyep­ha­vas háta­i­val még­is sze­lí­den hajol meg mar­kán­sabb szom­szé­dai előtt. S ahogy a ter­mé­szet a hegyet meg­dol­goz­ta, úgy kop­tat­ta ki a tör­té­ne­lem a Hegy­al­ja vidé­ké­ről a magyar és szász népes­sé­get. A szé­kely ala­pí­tá­sú fal­vak vidé­ké­re érke­ző szász tele­pe­sek fel­vi­rá­goz­tat­ták Szász­se­besszé­ket. De tatár, török, labanc, majd a román meg­szál­lás ala­po­san átfor­mál­ta a Hegy­al­ja arcu­la­tát. A vál­to­zó idők még­is hagy­tak itt bőven lát­ni­va­ló érté­ke­ket.

Látnivalók / Erdély / Hunyad

A Sebes-patak men­tén fek­szik a szé­ke­lyek egyik ősi köz­pont­ja, Sebes. Erről a vidék­ről köl­töz­tek a szé­ke­lyek a 12. szá­zad­ban a Három­szé­ki-meden­ce kör­nyé­ké­re, amit aztán el is nevez­tek Sep­si­szék­nek. Helyük­re szá­szok tele­pül­tek, így lett a kör­nyék­ből Szász­se­besszék. A céhek­től nyüzs­gő sza­bad kirá­lyi várost a török veszély miatt a 14. szá­zad­tól falak­kal övez­ték, még­sem tudott ellen­áll­ni a hódí­tók­nak.

A főté­ri Feje­del­mek háza már az Erdé­lyi Feje­de­lem­ség korát idé­zi. Feje­del­mi szál­lás és ország­gyű­lé­sek szín­he­lye is volt. Falai között hunyt el 1540-ben Sza­po­lyai János kirá­lyunk.

Volt, hogy a mold­va­i­a­kat ver­te itt Kemény János szé­kely sere­ge, más­kor meg Iza­bel­la király­né sor­sá­ról dön­tött a szász­se­be­si ország­gyű­lés. A kuruc har­cok ide­jén a csá­szá­ri­ak dúl­ták fel. A sok viszály meg is rit­kí­tot­ta Sebes lélek­szá­mát, amit a 18. szá­zad­ban újabb német tele­pe­sek­kel pótol­tak. Az 1848–49-es har­cok­nak is szín­te­re volt, a pis­ki csa­tá­ba indu­ló Bem tábor­nok itt tün­tet­te ki hűsé­ges had­se­gé­dét, Pető­fi Sán­dort. De Mühl­bach szász maradt. A több­ség már a 16. szá­zad­ban evan­gé­li­kus­sá lett, s át is vet­ték az Árpád-kori bazi­li­kát, ame­lyet Erdély egyik leg­na­gyobb temp­lo­má­vá bőví­tet­tek.

A temp­lom mel­lett már a 14. szá­zad­tól az isko­la jelen­tet­te a foly­to­nos­sá­got. Az egy­ko­ri szász evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um mai épü­le­te 1865-ből való.

Érde­kes ház a váro­si hely­őr­ség régi szék­he­lye, ami 1861-ben került Franz Bin­der bir­to­ká­ba. A híres Afri­ka-uta­zó a hom­lok­za­ti frí­zek­ben örö­kí­tet­te meg kalan­do­zá­sa­it.

De van még itt egy szent hely, ahol a múlt­ba réve­dés mel­lett már a jelent is ünne­pel­het­jük és a szebb jövő­ben is remény­ked­he­tünk. A 13. szá­za­di ere­de­tű feren­ces temp­lom és kolos­tor egy­szer domon­kos, más­kor feren­ces szer­ze­te­sei szá­za­do­kon át szol­gál­ták Istent, míg­nem 1951-ben az ate­is­ta dik­ta­tú­ra elhur­col­ta innen a bará­to­kat. Csak a 2000-es évek­ben tér­het­tek vissza, azóta újra feren­ces élet­tel telt meg a fel­újí­tott épü­let.

Bővebben...

Kel­nek is ősi szé­kely tele­pü­lés. Érde­kes­ség, hogy a 12. szá­zad­ban innen átte­le­pült szé­ke­lyek ala­pí­tot­ták Sep­si­kál­no­kot.

Kel­nek ősi temp­lo­mát a tele­pü­lés szász elöl­já­ró csa­lád­ja, a Kel­ne­ki­ek jelen­tős kővár­rá bőví­tet­ték. A ket­tős védő­fal­lal körül­vett erős­ség ellen­állt Mihály vaj­da és a tatá­rok ost­ro­ma­i­nak is, de a követ­ke­ző szá­za­dok pusz­tí­tó árjai és az etni­kai föld­ren­gé­sek meg­ren­dí­tet­ték Kel­ne­ket. Ma már az eltűnt szé­ke­lyek és szá­szok után las­san a romá­nok is kisebb­ség­be kerül­het­nek…

Bővebben...

Szá­szor­bó öreg hegyi temp­lo­ma, a Berg­kirche ma már magá­nyo­san árvál­ko­dik. Rég volt, ami­kor az innen elköl­tö­zött szé­ke­lyek elmen­tek és bené­pe­sí­tet­ték Orba­i­szé­ket. A helyük­re jött szá­szok aztán ide is temp­lom­erő­döt épí­tet­tek. Kel­lett is a véde­lem, hisz a hegye­ken túl­ról volt, hogy török rab­ló­por­tyák, más­kor havas­al­föl­di romá­nok tör­tek be hegy­al­já­ra. A kró­ni­kák sze­rint 1599-ben Vitéz Mihály csa­pa­ta­i­nak véreng­zé­sét Orbó 400 csa­lád­já­ból csu­pán 16-an élték túl. De a szá­szok nem adták fel, újra­épí­tet­ték a fala­kat, melyek 1658-ban ellen­áll­tak a tatár roha­mok­nak, és mit ad Isten 1705-ben már a csá­szá­ri­ak ost­ro­mol­ták. De nap­ja­ink­ban német­nek és magyar­nak is csak emlék­nyo­ma­it lát­juk az elcsen­de­sült Orbón. Más nyel­vet beszél­nek már erre­fe­lé.

Bővebben...

Var­tóte­lek­ről indu­lunk, majd a Poar­ta Rai­u­lu­in, vagy­is menny­or­szág kapu­ján belép­ve a hegy­ség leg­ma­ga­sabb, köz­pon­ti fel­bol­to­zó­dá­sá­ra indu­lunk, a kopot­tabb Péter csúcs és a szik­lá­sabb Sur­ján gerin­ce­i­re. De min­de­nek előtt a Kudzsir-patak for­rás­vi­dé­ké­re, a Sur­ján alat­ti kat­lan­ba hato­lunk be. Itt bújik meg az Erdé­lyi Kár­pát Egye­sü­let szász­se­be­si osz­tá­lyá­nak egy­ko­ri Sur­ján-mene­dék­há­za, amit ma már a román kato­na­ság bir­to­kol. A Kudzsi­ri-hava­sok víz­vá­lasz­tó gerin­cé­nek talán leg­lát­vá­nyo­sabb, eny­he elje­ge­se­dé­si nyo­mo­kat őrző csú­csa a Sur­ján. Feny­ve­sek­kel öve­zett déli cir­kusz­völ­gye pazar ten­ger­sze­met rej­te­get, ami a jég fog­sá­gá­ba der­med­ve is szem­re­va­ló.

Az erdő­ha­tár fölé emel­ked­ve lát­hat­juk, hogy a Kudzsi­ri-hava­sok hason­ló képet fest, mint a Sebes folyó túl­ol­da­lán emel­ke­dő kele­ti szom­szé­dai, a Sze­be­ni-hava­sok vagy a Lator havas.

A Sur­ján-nye­reg­ből érjük el a víz­vá­lasz­tó gerin­cet. A Kudzsi­ri-hava­sok – a Sur­ján déli lesza­ka­dá­sá­tól elte­kint­ve – nem a Déli-Kár­pá­tok­ra jel­lem­ző, moró­zus képet nyújt­ja. Inkább szé­les, lekop­ta­tott gerin­cek jel­lem­zik, ame­lyek­ből a csú­csok alig emel­ked­nek ki.

A hegy­ség ösvé­nye­it a turis­ták helyett min­dig is inkább a pász­to­rok tapos­ták. Ahogy a kora­be­li bul­vár­la­pok beszá­mol­tak róla, a Kudzsi­ri-hava­sok­ban az 1900-as évek ele­jén egy hír­hedt rab­ló­ban­da garáz­dál­ko­dott. Három juhász éve­ken át ret­te­gés­ben tar­tot­ta a hava­sok vidé­két. Két rab­ló­gyil­kos­sá­got, tizen­két rab­lást követ­tek el, végül bíró­ság előtt felel­tek bűn­tet­te­i­kért.

Ma már a pász­tor­ko­dás mel­lett a turiz­mus is éle­dez­ni kezd a hava­son. Ezt jel­zik az Aus­el új sífel­vo­nói is.

Az Aus­el-csúcs­ról pazar kilá­tás nyí­lik a Pár­ing és a Retyez­át min­den egyes csú­csá­ra.

Bővebben...