Abrudbánya

Uticélok / Erdély / Mócföld
Nehézségi szint:
2/10

A szász telepítésű kiváltságos bányászváros szépen fejlődött, de az arany mellett a vér is meghatározta történetét. Itt is pusztítottak Horea és Avram Iancu román martalócai, akik még saját vérüket sem kímélték, amikor Kossuth román követét, Dragoș országgyűlési képviselőt is felkoncolták. A pusztítás a magyar egyházakat is sújtotta.

Isten házai mellett áldozatok lettek Isten szolgái, a katolikus plébános, az unitárius és a református lelkész is. A 17. században épült unitáriusba a legfájóbb belépni. Onnan már az utolsó lélek is kiköltözött, csak omladozó, fedetlen csontváza maradt, szebb idők néma mementójaként.

Az Árpád-kori eredetű Szent Miklós katolikus plébániatemploma is sok golgotás időt látott. A tatárjárástól az 1848-as vérontásig sokszor kellett feltámadnia poraiból.

A református templom ad még némi magyar életjelet, a hitből fakadó remény üzenetét hordozza.

A templom mögötti egykori bányásziskola falában kőtábla tanúskodik arról, hogy „Ezer hatszáz hetven kettőben ezen hely Apafi Mihálytól lett Tanuló Műhely.”

52 lélek. Ennyi magyar él ma Abrudbányán.

Hazajáró epizódban szerepelt: