Abrud­bá­nya, a róma­i­ak Abru­tu­sa, Euró­pa egyik leg­ré­gibb arany­fel­dol­go­zó köz­pont­ja, az erdé­lyi arany­mű­ve­lés köz­pont­ja. A szász tele­pí­té­sű kivált­sá­gos bányász­vá­ros szé­pen fej­lő­dött, de az arany mel­lett a vér is meg­ha­tá­roz­ta tör­té­ne­tét. 1784. novem­ber 7‑én itt is pusz­tí­tot­tak Horea román mar­ta­ló­cai, Abrud­bá­nya magyar lakos­sá­gát nagy­részt legyil­kol­ták. 1849 tava­szán Kos­suth követ­ség­be küld­te Ioan Dra­gost, a magyar ország­gyű­lé­si román kép­vi­se­lő­jét, hogy tár­gyal­jon Avram Ian­cu­val. Utób­bi haj­lott a meg­egye­zés­re, de Hat­va­ni Imre május­ban egy magyar sza­bad­csa­pat­tal elfog­lal­ta a várost. A móc láza­dók ost­rom alá fog­ták Abrud­bá­nyát, ahon­nan sike­rült kitör­nie Hat­va­ni­ék­nak. A romá­nok a magyar sere­get meg­tá­mad­ták és a velük mene­kü­lő lako­sok­kal, vala­mint Ioan Dra­goș­sal együtt lemé­szá­rol­ták. A pusz­tí­tás a magyar egy­há­za­kat is súj­tot­ta. Ahogy Szász Károly fogal­ma­zott: „Ama veres napok­ban a főtér leg­szebb épü­le­tei föl­gyúj­tat­tak, a kato­li­kus és uni­tá­ri­us, vala­mint a refor­má­tus temp­lom a pusz­tu­lás­ból füs­tös rom­hal­ma­zok­ként kerül­tek ki. Kő kövön nem maradt.” Isten házai mel­lett áldo­za­tok let­tek Isten szol­gái, a kato­li­kus plé­bá­nos, az uni­tá­ri­us és a refor­má­tus lel­kész is. A 17. szá­zad­ban épült uni­tá­ri­us temp­lom­ba a leg­fá­jóbb belép­ni. Onnan már az utol­só lélek is kiköl­tö­zött, csak omla­do­zó, fedet­len csont­vá­za maradt, szebb idők néma memen­tó­ja­ként. Az Árpád-kori ere­de­tű Szent Mik­lós kato­li­kus plé­bá­nia­temp­lo­ma is sok gol­go­tás időt látott. A tatár­já­rás­tól az 1848-as vér­on­tá­sig sok­szor kel­lett fel­tá­mad­nia pora­i­ból. A refor­má­tus temp­lom ad még némi magyar élet­je­let, a hit­ből faka­dó remény üze­ne­tét hor­doz­za. A temp­lom mögöt­ti egy­ko­ri bányász­is­ko­la falá­ban kőtáb­la tanús­ko­dik arról, hogy „Ezer hat­száz het­ven ket­tő­ben ezen hely Apa­fi Mihály­tól lett Tanu­ló Műhely.”
Jókai Mór 10 évvel a véreng­zés után láto­gat­ta meg Abrud­bá­nyát: „Szo­mo­rú, elcsüg­gesz­tő lát­vány az uta­zó­nak Abrud­bá­nya képe, egy nagy nyit­va maradt sír az, melyet még nem volt idő behan­tol­ni; hanem azután a népe! Itt a rom­ba dűlt falak közt most is lel­kes nép lakik, ki hité­hez, nem­ze­té­hez, becsü­le­té­hez hű maradt, kiről pél­dát vehet­ne magá­nak sok nagy gaz­dag magyar város, mely­nek bol­dog népe a maga jólé­té­ben szá­ja szé­lé­ig úsz­ván, ott is hajol, ahol nem gör­bí­tik. Nem lak­nak itten nagy­urak, de olyan embe­rek, kik­ben gaz­dag a szív.”

A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a refor­má­tus temp­lom.
Magas­ság: 598 m
Nyit­va: érdek­lőd­ni ezen a tele­fon­szá­mon lehet: 0040740051647
Meg­kö­ze­lí­tés: a város­köz­pont­ban; Piat­ra Ero­il­or 2.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 217. rész: Erdélyi-érchegység — A mócok aranynégyszöge