Ősidők óta a Kárpát-medence egyik legfontosabb dunai átkelő helye, a régi királyi székváros, hazánk szakrális központja: Esztergom.
Párkány története mindig is szorosan összekapcsolódott Esztergoméval. 1543-ban a török minkét oldalt megszállta. A hódoltság határtelepülésének birtoklásáért ádáz küzdelmek folytak, mígnem 1683-ban „jöttünk, láttunk és Isten győzött!” A keresztény seregek Párkánynál fényes győzelmet arattak a török felett.
Jól elbújt a főutak és lakott vidékek elől Csábrág vára is. Kiterjedtsége, nagysága görnyedező falai ellenére is hatalmas múltról árulkodnak.
A gazdag bányavárosokba vezető út védelmében épült királyi vár birtokosai, ahogy az már lenni szokott, sűrűn váltogatták egymást. A Pálffyak idejében megerősítették. Kellettek is a vaskos falak, mert a törökök gyakran portyáztak Csábrág felé, de csak nem tudták bevenni.
Későbbi tulajdonosai, a Koháry grófok lettek, akik mindvégig hűek maradtak a királyhoz. Így a felkelések idején Csábrágon rendre ellenállásba ütköztek Bocskai, Bethlen, Thököly és Rákóczi csapatai is. Aztán a Koháryaknak elegük lett a vadregényes fekvésű várból és a XIX. század elején a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb Szentantalba tették át honti uradalmuk székhelyét. Ez lett Csábrág várának veszte, azóta pusztul, de vannak, akik gondját viselik és erősítik falait, hogy az utókor is tanulhasson történetéből.
Ezer éves történelmünk tanúja a bozóki vár, ami az 1100-as évek elején még kolostornak épült Szent István tiszteletére. 1530-ban Balassa Zsigmond elfoglalta, kiűzte a szerzeteseket. Ekkor épültek a kolostor négy sarkán a bástyák. 1541-ben a török ostromolta meg a várat, de végül nem sikerült bevenniük. Jelenleg üresen áll.
Mikor 1550-ben a török már a felső-magyarországi várakat veszélyeztette. A Selmeci-hegység és a Korponai-dombvidék között fekvő Korpona határvidék lett. Sorra épülnek is a figyelőpontok, hogy a vitézek a török közeledtét időben hírül adhassák. 1564-ben a Korpona feletti dombon megépül Tarisznyavár őrtornya.
A Sebes völgyében, a Sebesrom község feletti hegyormon már elvesztette az elmúlás elleni küzdelmet Sebes vára. A 13. századi erősségnek csak egy árva romtornya maradt, mutatóba.
Itt van Nagycsalomja mellett hazánk egyik legrégebbi, középkori templomának romja, ami úgy pusztult itt, elhagyatva, mint széthullt nemzetünk. De mielőtt végleg elenyészett volna, az utolsó pillanatban gondoskodó kezek megmentették.
Kékkő várát a 13. században építették a Balassák, majd jó 600 évre be is rendezkedtek ide. A költő, Balassi Bálint többször is megfordult az ódon falak között, de a századok során járt itt Csák Máté is, majd a török hadak is elfoglalták, majd a felszabaduláskor, búcsúzóul felrobbantották.
Akkor még újjáépült, de hiába, a 17. század újabb ostromaiban végleg összerogyott. Az 1730-as években fogták is a Balassák a rom köveit, és az alsó vár helyén barokk kastélyt emeltek. A rezidenciában kápolna is épült, Szent Anna tiszteletére. Aztán a család 1899-ben kihalt, mintha érezték volna a közelgő országvesztést, ami hamarosan el is jött, így az ősi Balassa-fészek a csehszlovák államé lett.
Felsőcsernáton fölött, a Nagypatak és Ika-patak határolta sziklagerincen egy rég elfeledett vár magányos, Csonka-tornya emelkedik.
A források szerint a várat a 13. században egy bizonyos Zsámboki Smaragdus ispán apja, Ajnárd építtette. Későbbi birtokosai, Csák Máté vagy Stíbor vajda neve már többet mond a Felvidéket járó turistának. Utolsó tulajdonosa Petrőczy István volt, aztán 1672-ben megérkezett a várak hóhérja, Heister tábornagy, és a földdel tette egyenlővé ezt az áldozatát is.