A 14. században építették a Nagymartoni grófok. Ám idővel a család kicsapongó életmódja felemésztette a vagyonukat, előbb Habsburg zálog lett Fraknó, majd Mátyás királyunké. Aztán 1491-ben ismét Ausztria ölelte keblére, jó 135 esztendeig. Sem a török, sem Bocskai, sem Bethlen hadai nem tudták bevenni. Már csak azért sem, mert az Esterházyak rendre a császár oldalára álltak. A hála nem is maradt el. Amikor a vidéket visszacsatolták Magyarországhoz, 1626-ban Esterházy Miklós a fraknói grófi cím mellé örök adományt is nyert a birtokra. Ő építette át az ősi erődöt díszes palotává, 1637-ben, majd a nagyszabású átalakítást fia, Esterházy Pál herceg fejezte be. Azóta az Eszterházyak birtoka a palota, amely a Habsburg-hű család mesés vagyonáról és ősök iránti tiszteletéről árulkodik.
A várkápolnát 1642-ben szentelték fel. Freskói itáliai mesterek keze munkáját dicsérik.
A termekben a család és a nemzet őseit és hőseit felvonultató festmények díszítik a falakat.
A családi fegyvertár hatalmas gyűjteménye az Eszterházy hercegek négy évszázados hadtörténeti hagyományairól mesél. Főleg a törökök, de a poroszok és a franciák ellen is kemény harcokat vívtak, és olyan is előfordult, 1652-ben Nagyvezekénynél, hogy egyetlen csatában négy Esterházy fiú vesztette életét.
A törökellenes harcokra emlékeztet az egyik csata alkalmával zsákmányolt török hadvezéri sátor is.
Fraknó vára őrzi Magyarország legrégebbről fennmaradt koronázási zászlaját is, amit 1618-ban festettek selyemre, amikor Esterházy Miklós II. Ferdinánd koronázására vitte.
A vár ad helyet a család gazdasági életéről tanúskodó levéltár egy részének is.
A palota egészen kivételes műtárgyakat rejt. Az ezüst teremben például Európa egyik legrégibb és legnagyobb ezüst díszbútor gyűjteménye ragyog.
Fraknó falai őrzik aranyozott kötésben Esterházy Pál 1687-es hercegi adománylevelét is.
Az Esterházyak még ebben a pompás környezetben sem érezték eléggé otthon magukat, így végül leköltöztek a kényelmesebb kismartoni kastélyukba.
