A Ladom­ér és az Onda­va vize­i­nek talál­ko­zá­sá­nál van Fel­ső­víz­köz. A falu­ban talál­ha­tó skan­zen népi épí­té­sze­ti reme­kei a ruszin pász­to­rok, föld­mű­ve­sek és famun­ká­sok rég letűnt vilá­gá­ról mesél­nek.

De nem volt min­dig ilyen békés és csön­des a sáro­si ruszin vidék éle­te. A huszi­ták, a len­gye­lek, a kuruc har­cok, a napó­le­o­ni hábo­rúk és a ’48-as sza­bad­ság­harc is letet­te itt a név­je­gyét. Az első világ­há­bo­rú­ban orosz csa­pa­tok gyúj­tot­ták fel Víz­közt, de alig ocsú­dott fel, 1944-ben a még súlyo­sabb har­cok­ban újra elpusz­tult. Csak Fel­ső­víz­kö­zön 9000 kato­na, 9000 lélek, köz­tük szá­mos magyar hon­véd nyug­szik tömeg­sír­ban.

A szom­szé­dos had­tör­té­ne­ti park­ban íze­lí­tőt kapunk az Onda­va völ­gyét meg­ha­tá­ro­zó máso­dik világ­há­bo­rús emlé­kek­ből.

Mert bizony, a győz­te­sek írják a tör­té­nel­met. A „vae vic­tis” – „jajj a legyő­zött­nek” nevet is visel­het­né Víz­köz hatá­rá­ban a vörö­sök győ­zel­mét jel­ké­pe­ző emlék­mű…

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 213. rész: Alacsony-Beszkidek 2. — Háborús emlékek a lemkók földjén