Száraz-Fehér-víz-szurdok

A Káposztafalvi-karszt talán leglátványosabb és legismertebb szurdoka a környék kedvelt kiránduló-központjából, Erdőaljáról (Podlesok) közelíthető meg és mintegy 2 órás túrával járható végig a zöld jelzésen. Az erózió formálta festői szurdok csak egy irányból, alulról járható, és társaihoz hasonlóan jól kiépített. Az erdőbe érve fapallók segítik a közlekedést, amelyek segítségével többször is átkelünk a patakon, ami időnként búvópatakként rejtőzik el a fehér kavicsos meder alá. A jelenség miatt illetik a völgyet a Száraz-Fehér-víz elnevezéssel.

A szakadék felfedezését Róth Mártonnak köszönhetjük, aki az 1900-as évek elején társaival turistaútvonalat jelölt és épített ki, először a Tálacska-vízesésekig, majd az egész kanyonon át.

Az út a Tálacska-vízesések szakadéka aljától válik igazán izgalmassá. Innen veszélyes kapaszkodó kezdődik a szakadékon kiépített szinte függőleges vaslétrán. A Káposztafalvi-karsztra jellemző kép tárul elénk, ahogy a víz a sziklakiszögelléseken hatalmas szintkülönbségeket legyőzve, vízesés formájában zuhog alá. Ebben a völgyszakadékban 2 és fél km távolságon 400 m a szintkülönbség, amelyet fapallók, vaslétrák és láncok segítségével küzdhetünk le.

A kiépítettség ellenére nem árt az óvatosság a szűkre szabott sziklakeretek között. Egymást érik a szebbnél-szebb vízesések, a Szakadék (Roklina), az Ablakocskás (Okienkový), a Medres (Korytový), a Szélső (Bočný), a Kaskáda. Úgy magával ragad a rendkívül változatos mészkőalakzatok látványa, hogy szinte meg sem érezzük a szintemelkedést, miközben utunk végére, a karsztfennsíkra érünk.

Innen a sárga jelzésen ereszkedhetünk vissza a Vöröskolostor felé, vagy a kéken tovább mehetünk a fennsíkon.

Tamásfalvi-kilátó

Nem túlzás azt állítani, hogy a Káposztafalvi-karszt legszebb kilátóhelye a Tamásfalvi-kilátó sziklapereme. A csaknem 150 méteres függőleges sziklafal teraszáról nagyszerű a kilátás a Hernád-áttörés alsó szakaszára és a karsztvidékre.

A legegyszerűbben Szepestamásfalváról juthatunk ide a zöld jelzésen 2 kilométeres túrával. A jelzés a gótikus alapú katolikus templomtól indul, elhagyja a falut, majd a Tamásfalva feletti szántókra ér. Némi kapaszkodás után eléri az erdőt, ahonnan még 10 perc séta a kilátóhely. Persze ha már itt járunk, érdemes beljebb merészkedni a karsztvidékre, így természetes, hogy a legtöbben a Hernád-áttörés vagy a Kolostor-szurdok bejárásával kombinálják ezt a túrát. De akár végigsétálhatunk Csingótól Erdőaljáig (Podlesok) a sárga jelzésen, amely a Hernádra néző legszebb kilátópontokat fűzi fel a karszt peremén, és nyilvánvalóan érinti a Tamásfalvi-kilátót is. A sárga jelzésen Csingótól 1 óra ide az út, Erdőaljától 2 óra 20 perc, míg a zöldön Tamásfalváról 40 perc, a Hernádtól 20 perc.

Kőközi-szoros

A Torockói-havasok karsztvidékének jellegzetessége a három kilométer hosszú Kőközi-sziklaszoros Torockógyertyános és Nyírmező között. Lenyűgöző látvány, ahogy az Enyed-patak jó 250 méter magasságú sziklafalak között tör át a Csitátye sziklaorma tövében. A szoros mindkét oldalán kiváló kilátóhelyekre kapaszkodhatunk fel, ahonnan persze nem csak a Kőköz, hanem a Torockói-hegység északi részének látványa is elénk tárul. S ha a szoros barlangjaiba is bekukkantunk, ne feledjük, 1704-ben még a labancok elől bujdosó nagyenyedieknek nyújtottak menedéket.

Bedellői-karsztfennsík

A közel ezer méteres magasságban hullámzó karsztfennsíkon kőkeresztek szegélyezik a túrázó útját. Már ez is különös hangulatot kölcsönöz a havasnak, ám a hely szellemét a fennsík nyugati szélének karsztjelenségei teszik teljessé. 1150 méteres magasságban rejtőzködik a Bedellői-cseppkőbarlang, amelynek bejáratánál a Sárkányok kapuja nevű szikla-boltív tárul elénk. A 185 m hosszú barlangba egy szűk és meredek bejáraton jutunk be. A kitáguló üreg falát itt-ott cseppkőlefolyások és látványos szalmacseppkövek díszítik.

A barlanghoz közel, a piros jelzés mentén a nemrég létesített bedellői kilátó ígér panorámát. Alattunk az Aranyos folyó kanyargó vízében megcsillannak a Nap sugarai, miközben a folyó utat tör magának a Gyalui-havasok és az Erdélyi-érchegység között.

A Bedellői-karsztfennsíkra feljuthatunk:
Torockóról a piros jelzéssel.
Torockószentgyörgyről a kék jelzéssel a Szilas-szurdokon át.
Bedellőről a piros kereszt jelzéssel a Plaiului-szurdokon át.
Alsószolcsváról a sárga és a piros kereszt jelzéssel is.

Székelykő

A sziklákkal tarkított gyephavason baktatva balkézre alattunk Aranyosszéket látjuk, de a távoli párában a Kárpátok főgerincének vonulatai is előtűnnek. Ahogy lassan emelkedünk, felvértezzük magunkat Orbán Balázs gondolatával és „leoldjuk a mindennapiság saruit, midőn a Székelykő díszkőzetekkel ékes ormai felé haladunk”. A csúcskő nemzeti színekben pompázik, mint kísérőnktől megtudjuk, azért ilyen vastag a festék a kövön, mert a népek harca itt is dúl, így az épp aktuális színek azt is megmutatják, melyik erdélyi nemzetiség turistái jártak erre utoljára.

De lássuk Orbán Balázzsal „a gyönyörű völgynek részletezett szépségeit. Lenn közvetlenül a talapzatunkúl szolgáló Székelykő alján Toroczkó városának madártávlati képe tünik fel, mely kertek közé fogott sürű házaival s négyszög piaczán kerek kastélyba fogott templomával a legfestőibb képet mutatja”. Odaát az Ordaskő gerince integet nekünk, délre Torockószentgyörgy bújik meg alatta.

De a Torockó felett emelkedő mészkőgerincre, nem csak a legmagasabb orom, az 1128 méteres Székelykő kedvéért érdemes feljönni. Másik kiemelkedő csúcsára, a Vársziklára is Orbán Balázzsal túrázunk át: „Vándoroljunk el oda szent ihlettel, hadd lássuk, mi képviseli ott a multat, hadd tudjuk, mit tartott meg az idő kérlelhetetlensége azon nagy korszakból, midőn vihart e büszke sziklaormon nem a természet, hanem az ember költe; jótékony vihart, mely, miként a természet vihara a légkört, kitisztitá a hont az ártalmas, egészségtelen elemektől.” A tatárjárás idején a vitézek több hónapon keresztül sikerrel verték vissza a kutyafejűeket, sőt, még arra is jutott erejükből, hogy a visszavonuló tatár seregek fogságából kiszabadítsanak hatezer keresztény foglyot. A dicsőséges győzelem hírére a király az egész környéket a székelyeknek adományozta, így jött létre a Székelyföldtől külön álló ötödik székely szék, „Aranyosszék.” Az egykori büszke várnak ma már nyoma sincs, és a hős vitézek helyett manapság siklóernyősök veszik előszeretettel birtokukba a csúcsot, hogy a levegőből is megcsodálhassák a Torockói-medencét.

Megközelítés:
A Torockó központjából induló kék kereszt jelzés toronyirányt „támadja” a Székelykőt. Ez a Nagy-ároknak nevezett szakasz nehézsége ellenére a legnépszerűbb út a Székelykőre, két óra alatt éri el a főgerincet. Az itteni hosszú kőgörgeteget egy közeli forrás kifakadásának köszönhetjük. Kortyolva a gerinc alatt békésen folydogáló csobogóból, nehéz elképzelni, hogy 2005-ben itt hatalmas, sziklákat repesztő robajjal tört fel a víz. A főgerincre érve a nyeregből balra a Vársziklára, jobbra pedig a Székelykő csúcsára juthatunk. Kényelmesebb útvonal a szintén Torockóról induló piros és a Torockószentgyörgy felől érkező kék kereszt jelzés. Keleti oldalról szinte rá sem ismerni a Székelykőre, de innen is érkezik jelzés, mégpedig Várfalváról a piros. A Várfalva-Székelykő távolság 15 km, de a jelzésbe a magasabban fekvő Csegez felől is be lehet csatlakozni. A Székelykő oldalában 850 m magasságban helyezkedik el a Kőlyuk, melynek nyílását egy sziklaív szeli ketté. A barlang 1704-ben és 1848-ban is védelmet nyújtott az ide menekülő helyieknek. A Torockószentgyörgyből induló piros háromszög jelzés vezet ide.

Fotó: Hám Péter

Korona-hegy

Az öt sziklatorony alkotta Korona-hegy büszkén áll őrt a Dunajec áttörése felett. A legrövidebb utat választjuk meghódítására, vagyis Vöröskolostortól átkelünk a gyaloghídon Lengyelországba, Stromowce-Niznébe, és rácsatlakozunk a sárga jelzésre, amelyen 1 óra 20 perc az út az Okraglica 982 méteres csúcsáig. A kedves lengyel falut elhagyva a tájbaillő Háromkorona menedékháznál rendezzük sorainkat, majd leszurkoljuk a nemzeti parknak a belépőt. A lengyelek körében igen népszerű Pieninek jól kiépített ösvényekkel kényezteti a turistákat: a meredekebb szakaszokon szerpentin-lépcsők és korlátok segítik a kapaszkodást, a helyes irányt az igen sűrűn elhelyezett információs táblák mutatják. A 780 méteren fekvő Szopka-nyeregben váltunk a kék jelzésre, amelyen már csak fél óra az Okraglica. A csúcs kilátóteraszán 15 látogató tartózkodhat egyszerre, maximum tíz percig, de ott jártunkkor nem volt szükség a szabályok érvényesítésére, mert rajtunk kívül csak két lengyel turista volt fent. (Ellenben sok olyan képet látunk, ahol tömegek álltak sorba, hogy kiléphessenek a kilátó teraszára.) Lengyel barátainkkal aztán szóba is került közös történelmünk és a Vöröskolostor egykori szerzetese, Cyprián barát is. A legenda szerint ugyanis a polihisztor csuhás messze meghaladva korát, szárnyakat eszkábált magának és erről a csúcsról leugorva egészen a Tátráig repült, ahol kővé vált.

Helivágási-sziklák

Mikor már bejártad a Pieninek minden fontos kirakathelyét Nedec várától Kunigunda váráig, a Dunajectől az Okraglicáig, sőt legmagasabb ormára, a Magas-sziklára is felkapaszkodtál, talán eszedbe jut, hogy ezt a hegységet alaposan megismerted. Ám ezt csak akkor mondhatod el magadról, ha jártál a Helivágási-sziklákat is rejtő Plasna tömbjén. Mi a Helivágásról induló zöldet választjuk, amelyen egy óra izzasztó túra után érjük el a Plasna 889 méteres csúcsát. Balra Nagyhársas, jobbra a Dunajec völgye, szemben Helivágása, fölötte a Szepesi-Magura, közvetlenül alattunk karsztvölgyek és szakadékok tarkítják a pienini tájat. A sziklaágban rövid útkeresés után a mészkőomlások között megtaláljuk a jelzetlen, meredek ösvényt, ami az egyik legnevezetesebb barlanghoz, a vörös-sziklai Axamitkához vezet. Bekukkantunk az üregbe, ám mélyebbre hatolni nem illik, sőt nem is szabad. A helivágási (haligóci) barlangokat a természetvédelmi hatóságok lezárták, hogy az erre járó kíváncsiskodók ne zavarják meg a különleges denevérfajok otthonát. Az üregeket régebben nemcsak felfedező turisták látogatták, de a kora középkorban, sőt talán még korábbi időkben is ismerték, és vészes időkben menedékül is szolgált a környék lakói számára.

A természetvédelmi terület gerincére négy irányból is (Vöröskolostortól és Nagyhársas felől a piros, Helivágás és Erdős felől a zöld jelzés) feljuthatsz, odafent pedig mutatós sziklatornyokkal találkozhatsz.

Dunajec-áttörés

A Dunajec lenyűgöző, romantikus búcsúját hazánktól Vöröskolostortól a legnagyszerűbb a hagyományokhoz hűen tutajjal végigjárni. A csaknem 10 km-es szakaszon a tutajozás eme nagy ügyességet és fizikai erőt is igénylő mesterségét a gorálok űzik már évszázadok óta. Korábban még fát szállítottak ladikjaikon, azóta a keskeny, kivájt fatörzsekből összeállított legendás vízi járművek már csak a turistákat szolgálják. A Kárpátok tátrai és beszkideki vidékén élő lengyel származású gorálok ma is őrzik népi hagyományaikat, ami jellegzetes, míves népviseletükben is megtestesül. Úgy vallják, nagyjából kétszázezren lehetnek. Egy különös, lengyel-tót átmeneti dialektust beszélnek.

Otthonosan mozog a tutaj a sebes Dunajecen, amiről érdemes néhány szót ejtenünk, mert nem akármilyen folyója hazánknak. Egyrészt a vízrajz tudorai úgy tartják számon, mint – a Poprádon kívül – hazánk egyetlen folyóját, mely nem a Dunán keresztül a Fekete-tengerbe ömlik, hanem inkább a lengyel Visztulát választja és azzal érkezik meg a Balti-tengerbe. Közép Európa legtisztább folyója igen sokféle halfajnak nyújt életteret.

Csak kapkodjuk a fejünket, errefelé ugyanis minden sziklának nevet adtak a gorálok. Itt van többek között az öngyilkosok sziklája, az anyós szája és a hét kővé vált szerzetes sziklája is, akik a legenda szerint Isten által tiltott növényeket téptek a kolostor részére.

Térképről, fantáziánkkal és tutajosaink segítségével próbáljuk beazonosítani a kanyarról-kanyarra feltűnő sziklaformákat. A szurdok legszűkebb részen alig 12 méter széles a folyó. Ezt a szakaszt Rablóugrásnak nevezik. A legenda szerint ugyanis a hírhedt rablóvezér, Jánosik itt tette próbára a bandájába jelentkezőket: akinek sikerült átugrania a folyót, azt felvette soraiba. Vízi utazásunk végéhez közeledve, a szűkre szabott szurdok utolsó kanyarjaiban a lengyel oldalon megpillantjuk a Pieninek anyjának is nevezett Sólyomkő szikláját. Az összetéveszthetetlen sziklabérc falai függőlegesen szakadnak le a Dunajecbe. Az Erdős-patak torkolatához érve a Dunajec elköszön a Felvidéktől és lomhán Lengyelhon felé veszi az irányt. Az egy órás tutajút mellett a parton futó egykori kereskedelmi útvonalon is végigsétálhatunk vagy bicajozhatunk a Dunajecet kísérve.

Tutajozás és rafting ügyében a Dunajeci Tutajosok Egyesületét kell keresni. Hazajáró Egylet tagoknak a tutajozást díjmentesen leszervezzük! Ez ügyben hívd Jakab Sándort: 00421/908433762.

Felkai-tó

Sokáig nézegettük a Gerlachfalvi-csúcsot ostromló felhőket, amelyek egyre lejjebb ereszkedtek, elvéve tőlünk még azt az apró örömöt is, hogy a Kárpátok legmagasabb csúcsának látványában gyönyörködjünk. A Sziléziai-háznál állva gyorsan meg is született a döntés: hiába van itt velünk a hegyi vezető, nincs sok értelme így felmenni a „haza legmagasabb oltárára”.
Maradt tehát a Felkai-völgy, de persze nem úgy tekintettünk rá, mint a ló helyett a szamárra, hisz tudtuk mennyi kincset rejt a Sziléziai-ház és a Lengyel-nyereg közti szakasza. A Sziléziai-ház mai formájában persze nem tartozik a kincsek közé. Mai alakját 1968-ban nyerte el, a „Gerlach alatti palota” – ahogyan a korabeli lapok nevezték – azóta fogadja ezzel a szocreál külsővel látogatóit a Felkai-tó felett, 1676 méteren. Egyébként az első házacskák (Hunfalvy-ház, Blasy-ház, Felkai-turistalak) még a XIX. században épültek itt, majd 1895-ben a Kárpát Egyesület Sziléziai osztálya húzott fel egy földszintes faházat. Ez égett le 1962-ben, hogy helyére kerüljön a hegyi szálló, amelyet több irányból is meg lehet közelíteni. Ótátrafüredről a sárga, Tátraszéplakról a zöld, míg Tarajkáról a piros jelzésen érhetünk ide 2 óra alatt. A Poprádi-tótól már keményebb menet vár ránk a piroson, hisz onnan ki kell mászni az Osztervát, majd a Gerlachfalvi-csúcsot oldalazva, három óra alatt érhetünk a Felkai-tóhoz.
Szóval a Felkai-tó partján mi a völgyön felvezető zöld jelzést választottuk, amely a Lengyel-nyeregig pont két órás túrát jelent. A Felkai-völgyteraszokon felfelé vezető út feltárását is a Kárpát Egyesület Sziléziai osztályának köszönhetjük, ennek emlékét egy szikla oldalában – csodák-csodájára épségben megmaradt – emléktábla is őrzi. A Felkai-vízesés mellett felbaktatva a második teraszra, a tavasszal különleges virágoknak otthont adó Virágoskert elnevezésű havasi rétre érünk. Innen indul egyébként a Gerlachfalvi-csúcsra vezető legnépszerűbb mászóút, a Felkai-próba. A völgy harmadik teraszán, 1945 méteren terül el a Felkai-Hosszú tó. A tengerszem partján egy másik híres mászóút, az egész Tátra leghosszabb, mintegy 800 méteres szakadéka, a Karcsmar-folyosó beszállását láthatjuk, amelyen keresztül a hegymászók elsősorban télen hódítják meg a Gerlachfalvi-csúcsot. A Felkai-völgy felső végének törmelékmezeje már fokozottabb figyelmet igényel, a bezáruló katlan egyre meredekebb útszakaszán vasláncok segítségével kapaszkodhatunk fel a főgerincre, a Tátra északi és déli oldalát összekötő legnépszerűbb átjáróhoz, a Lengyel-nyeregbe.

A Felkai-völgy felső részét őrző Sziléziai-ház megközelítése:
Felsőhágiról (Vyšné Hágy) a sárga, majd piros jelzésen 3 óra 30 perc.
Tátraszéplakról (Tatranská Polianka) a zöld jelzésen 2 óra.
Tátraszéplakról (Tatranská Polianka) az aszfaltozott úton 2 óra 15 perc.
Tátraotthonból (Tatranské Zruby) a kék, sárga majd zöld jelzésen 2 óra.
Újtátrafüredről (Nový Smokovec) a sárga, majd zöld jelzésen 2 óra 25 perc.
Ótátrafüredről (Starý Smokovec) a kék, majd piros jelzésen 2 óra 15 perc.
Tarajkáról (Hrebienok) a piros jelzésű Felső turistaúton (Magisztrális út) 2 óra 5 perc.

Aktuális időjárás a Sziléziai ház honlapján, ahol a friss szállásárak is fent vannak. (A Hazajáró Egylet tagjainak mi intézzük a szállásfoglalást; hívd Jakab Sándort: 00421/908433762)