Az öt szik­la­to­rony alkot­ta Koro­na-hegy büsz­kén áll őrt a Dunaj­ec áttö­ré­se felett. A leg­rö­vi­debb utat választ­juk meg­hó­dí­tá­sá­ra, vagy­is Vörös­ko­los­tor­tól átke­lünk a gya­log­hí­don Len­gyel­or­szág­ba, Stro­mow­ce-Niz­né­be, és rácsat­la­ko­zunk a sár­ga jel­zés­re, ame­lyen 1 óra 20 perc az út az Okrag­li­ca 982 méte­res csú­csá­ig. A ked­ves len­gyel falut elhagy­va a táj­ba­il­lő Három­ko­ro­na mene­dék­ház­nál ren­dez­zük sora­in­kat, majd leszur­kol­juk a nem­ze­ti park­nak a belé­pőt. A len­gye­lek köré­ben igen nép­sze­rű Pie­ni­nek jól kiépí­tett ösvé­nyek­kel kényez­te­ti a turis­tá­kat: a mere­de­kebb sza­ka­szo­kon szer­pen­tin-lép­csők és kor­lá­tok segí­tik a kapasz­ko­dást, a helyes irányt az igen sűrűn elhe­lye­zett infor­má­ci­ós táb­lák mutat­ják. A 780 méte­ren fek­vő Szop­ka-nye­reg­ben vál­tunk a kék jel­zés­re, ame­lyen már csak fél óra az Okrag­li­ca. A csúcs kilá­tó­te­ra­szán 15 láto­ga­tó tar­tóz­kod­hat egy­szer­re, maxi­mum tíz per­cig, de ott jár­tunk­kor nem volt szük­ség a sza­bá­lyok érvé­nye­sí­té­sé­re, mert raj­tunk kívül csak két len­gyel turis­ta volt fent. (Ellen­ben sok olyan képet látunk, ahol töme­gek áll­tak sor­ba, hogy kilép­hes­se­nek a kilá­tó tera­szá­ra.) Len­gyel bará­ta­ink­kal aztán szó­ba is került közös tör­té­nel­münk és a Vörös­ko­los­tor egy­ko­ri szer­ze­te­se, Cypri­án barát is. A legen­da sze­rint ugyan­is a poli­hisz­tor csu­hás messze meg­ha­lad­va korát, szár­nya­kat esz­ká­bált magá­nak és erről a csúcs­ról leugor­va egé­szen a Tát­rá­ig repült, ahol kővé vált.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 2. rész: Pieninek — A Magurán túl, a gorálok földjén