Óhodász fölött található a Lombkorona tanösvény. A Lombkorona tanösvényen maradandó élményt nyújt a vegyes erdő lombkoronáinak szintjén kiépített pallóhíd, melyen végigsétálva közelebbről is szemügyre vehetjük a különböző fafajokat.
A pallóhíd végén egy kilátó nyújt rálátást Kőszeghegyaljára. Míg visszatekintve a főgerincen a Nagy Szarvaskő emelkedik antennás tornyával.
A legrégibb források még Fenyő-hegynek, majd Szálkőnek nevezték a csúcsot. Az első fakilátó 1891-ben épült, majd a 1913-ban húzták fel a jelenlegi kőkilátót, az Árpád-tornyot. Akkor még nem gondolták, hogy a hegység legmagasabb orma hét esztendő múlva határpont lesz. A határnyitás után újra látogatható csúcs 1989 óta az országos kéktúra új végpontja lett.
Hétforrást régen Várkuta néven emlegették, hisz e forrás látta el vízzel a fölötte magasodó Felsővárat. Aztán 1896-ban fedezték fel újra és a Millennium tiszteletére építették ki a hét honfoglaló magyar törzs vezérének nevét viselő kifolyónyílásait. A helyiek úgy tartják, aki mind a hét forrás vizéből iszik, annak teljesül egy kívánsága.
Az Óház-tető ormán Kőszeg legrégibb vára, a Felsővár romjaira emelt kilátó hirdeti jeles múltunk örökségét. A vár már a X-XI. században állhatott, ám az Alsóvár megépülte után hamar elmúlt dicsősége, s romjai az enyészeté lettek. 1896-ban lelkes kőszegi turisták az öregtorony romjára kilátót építettek, ám az 1917-ben összedőlt. 1991-ben aztán Bakay Kornél régész vezetésével feltárták a maradványokat és 1996-ban, a turisták újra birtokba vehették a kilátótornyot.
A Kőszegi-hegységben szinte egymást érik a természeti és történelmi látnivalók. Nem véletlen, hogy a hegység az Írottkő Natúrparkot foglalja magába. Az Irány-hegy érintésével érünk el a Vörös kereszthez, majd hosszú kanyargás után a Stájerházakhoz. Az épületegyüttes nevét az 1750-ben Mária Terézia által idetelepített stájer erdészekről kapta, akik egészen 1954-ig laktak itt. A szépen felújított házakban ma Erdészeti Múzeum és erdei iskola működik.
A múlt században épült Margit-kilátóból remek kilátás nyílik a Kőszegi és Borostyánkői hegységek felé.
A Gyöngyös völgyében fekszik Léka. A patinás nagyközség barokk plébániatemplomát a „magyar krőzus,” Nádasdy Ferenc országbíró építtette a 17. században. A Nádasdy családot fémjelzi a község szélén magasodó Lékai vár is. Hazánk nyugati végeinek egyik legrégibb kőerődje a 13. században épült. Először királyi vár volt, majd ahogy lenni szokott, váltakoztak tulajdonosai, végül a 17. századtól egészen az első világháborúig az Esterházyakhoz tartozott. Az épületet és a régi rendi világot súlyosan megrongáló második világégés után a ’60-as években Paul Anton Keller osztrák író vásárolta meg. Felújította, múzeumot, szállót és gyógyintézetet alakított ki benne. A lékai tótól csodás kilátás nyílik a várra.
Az egész Fogarasi-havasok legmagasabb csúcsa a Moldován, ahonnan csodás panoráma nyílik a Fogaras-gerincre. Nyugat felé Erdély legmagasabb csúcsa, a Negoj-csúcs látható.
A Fogarasi-havasok legmagasabban fekvő turistaszállása a Podrág menedékház. A Podrag-tó keleti oldalán a Szász Kárpát Egyesület nagyszebeni osztálya által 1885-ben épített kőkunyhó helyére a Román Nemzeti Bank 1950-ben húzta fel a menedékházat. A turistaház a téli szezonban zárva tart, s csak a mellette álló, fűtetlen épületet használhatják a turisták.
A Bucsinról a Görgényi központi részének főgerincén futó jelzés kísér be a fenyves erdőbe, majd hamarosan letérünk a fő útvonalról. A turisták ritkábban, a vadászok annál inkább járják az összefüggő, sűrű fenyőerdőt. Nem véletlenül nevezi Zsigmond Enikő a Görgényi-havasokat Erdély vadaskertjének. A gazdag vadállományára: medvéire, szarvasaira, farkasaira, fajdkakasaira már a régmúlt idők uralkodói is előszeretettel vadásztak. Jól karbantartott erdei útjai is elsősorban ennek köszönhetők. A kaldera első kúját, a Ferenci láza tisztást délről kerüljük, majd a Görgényi-havasok legmagasabb ormára, a Nagy-Mező-havas felé vesszük az irányt. Csúcsán az időjárás kiszámíthatatlan, ám ha sikerül szép időben feljutnunk, csodás panoráma tárul elénk. A Mező-havas régebbi elnevezése a Szék-havas, mert Marosszék legjelentősebb hegysége volt.
Itt még a házak is a vadászatot szolgálják, a Cserepes fölött a Dürgő-házban azért úgy hírlik nemcsak a fajdkakas-vadászoknak, de szükség esetén a fáradt vándornak is jut éjjeli menedék.
A Cserepes-kőről remek kilátás nyílik a Görgény vonulataira, és a Sóvidéki dombságra.
A Gyergyói-medence peremén, Borzont határában a természeti ritkaság számba menő nyírfaerdőn, a Nyíres rezervátumon keresztül visz utunk a Bucsin-tető felé. A Gyergyói-medencét és a Kis-Küküllő völgyét összekötő 1853-ban épült út hágója, a Bucsin kedvelt turisztikai központ. Főleg az alfalvi székelyek hétvégi üdülőhelye nyáron, mint gyalogtúrák kiindulópontja, télen, mint síparadicsom várja látogatóit. A tetőn a Bujdosó Panzió várja szállással és házias ételekkel a megfáradt vándort.
A Mosolygó-tó szomorú esemény szemtanúja volt. Történt ugyanis, hogy 1944 telén egy hatalmas lavina indult mindent elsöprő végzetes rohamra… A gyilkos hógörgeteg meg sem állt a Radnai-havasok legnépszerűbb tengerszeméig, a szépséges Mosolygó-tó partjáig, maga alá temetve, kettétörve fiatal magyar életeket. Az ő emléküket őrzi a 2003-ban felállított kopjafa.