A Tisza-mente legdélebbi magyar többségű települése Bácsföldvár.
Archives
Zsablya és Csúrog
Ha ránézünk a Havas Boldogasszony templom pusztuló épületére, előtte a megcsonkított kőkeresztre, és hozzávesszük, hogy az utolsó népszámlálás 85 magyart talált itt az 1700-ból, hamar kiderül, Zsablya miért is az 1944-45-ös népirtás egyik legnagyobb áldozata. Lássuk a tényeket: A második világháború végén – az 1942-es szerb partizánok elleni, kivégzésekkel járó magyar katonai razzia bosszújaként – szerte Délvidéken több tízezer magyart mészároltak le. A szerb öldöklés három község – Csúrog, Zsablya és Mozsor – magyar lakosságát sújtotta leginkább. A férfiakat kivégezték, a nőket és gyermekeket koncentrációs táborba zárták, és örökre kitiltották lakóhelyükről.
Csúrog Árpád-kori település. A falut központjában egykor magyar katolikus templom állt, amit a szerbek porig romboltak. Helyén szerb ortodox templom magasodik.
Temerin
A török alatt elnéptelenedett, majd szerbekkel betelepült Temerinnek 1798-ban Szécsen Sándor lett a birtokosa, kastélyuk még ma is őrzi egy letűnt kor emlékét. Sok magyar tért vissza a mezővárosba, de a fejlődést kerékbe törte az 1848-as szabadságharc, amikor a szerbek porig égették. Innen is volt feltámadás, olyannyira, hogy a 19. század végére újra a környék mezőgazdasági és kisipari központja lett.
Még a ’48-as rombolást is átvészelte Temerin népi építészeti emléke, a tájház, amely a hagyományos paraszti életmódot hivatott bemutatni, és teret nyújt közösségi programoknak is.
A település legnagyobb ünnepe az Illés nap, amelynek több évszázados hagyománya van a Temerinben.
Bálványosfürdő
A három kisebb fürdőtelep (Büdösfürdő, Transzilvánia Fürdő, Csiszárfürdő) összeolvadásával létrejött Bálványosfürdőn szinte minden kanyarban a vulkáni múlt hagyatékai köszönnek ránk. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy az Aporok őse a pogányok legyőzése után ide vonult vissza az ősi isteneket imádni, bálványozni. A környéket 900 éven át birtokló Aporok létesítették az első gyógyfürdőt. Róluk kapta a nevét az Európában is egyedülálló, timsós fürdő. Tündérmesébe illő a kénes források fortyogó, buffogó hangja. Hívhatnánk a Büdös-hegyet székely boszorkánykonyhának is, ha nem tudnánk, hogy ezek a félelmetesnek ható bugyogások rontás helyett mennyi áldással bírnak. A kivételes forrásokat a 19. században kezdték szervezetten is kiaknázni gyógyturisztikai célokra. A növekvő vendégforgalom kiszolgálására ekkor teljesedett ki Bálványosfürdő. A számos fürdőmedencét szénsavas, sós, savas borvízforrások táplálják, az ide érkező turistát több panzió és vendégfogadó, illetve kalandpark is várja. A leghíresebb hely itt az Apor lányok feredője, vagyis a Timsós-fürdők, ahol apró források bugyognak fel. A feredőt 2015-ben a természetvédelmi terület gondnoka, a Vinca Minor Egyesület, meghívására a Székelyföldi Fürdő- és Közösségépítő Kaláka mozgalom keretében, a budapesti Ars Topia Alapítvány irányításával, segítségével újították fel. 1990-től 1996-ig a településen tartották a „Bálványost”, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet, amely kinőtte a kis települést, és leköltözött Tusnádfürdőre.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az Apor lányok feredője.
Magasság: 925 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a főúttól 100 méterre.
Tusnádfürdő
„Ott, hol az Olt folyó tátongó rést ütött a Hargita sziklavárán, a regényes tusnádi szorosban, fenyvesektől benőtt hegyek által védett helyen fekszik Erdély gyöngye: a szép Tusnád fürdő. A Csomag nyugati lejtőjén buzognak fel a tusnádi ásványvíz-források. A regényes vidék, a friss, egészséges hegyilevegő, a források bősége mintegy fölhívják az emberek vállalkozó kedvét gyógyhely létesítésére, s annak felvirágoztatására.” (Hankó Vilmos: Székelyföld)
A monda szerint 1842-ben, Tusnád falu alvégi, lápos, bozótos részén egy mezítláb legeltető pásztorfiú azt vette észre, hogy az ásványvizes iszapba mélyen bemerülő lábairól addig gyógyíthatatlannak hitt kiütései rövid idő alatt eltűntek. Ezt persze elmesélte Tusnádon is, minek hatására egyre több környékbeli kereste fel a Beszéd-mező forrásait, gyógyulást remélve. A nagy érdeklődést látva 1845-ben a tusnádi Élthes Lajos kibérelte a területet, és megkezdte a ma ismert Tusnádfürdő kiépítését. Pár év alatt igen megnövekedett a részvényesek száma, befektetésük eredményeképpen a telepen számos villa és fogadóház épült a fürdővendégek fogadására. A fejlesztéshez hozzájárult Erdély akkori püspöke, a tusnádi születésű Kovács Miklós is, aki a szegény sorsú betegek számára fogadóházat (Püspökház) építtetett a fürdőtelepen. 1849-ben Gál Sándor itt vívta utolsó nagy csatáját a muszka ellen, amely során a fürdő is tönkrement. A károkat fokozta a helyiek bosszúja, akik sérelmezték hogy elvették tőlük az ingyenes fürdő- és borvíz használatát, ezért felgyújtották a fürdőt. 1852-ben Ferenc József járt itt, és elrendelte a fürdő újjáépítését. Báró Szentkereszti Zsigmond és gróf Mikes Benedek kezdeményezésére a részvényesek még abban az évben elkezdték a fürdő újjáépítését. Svájci stílusú villákat építettek az Alvégi-szikla alatt található területen, melyet azután “Svájcnak” hívtak a helybeliek. 1868-ban vegyészek elemezték ki a forrásokat, innentől számítható a gyógyhatású borvizek ipari méretű hasznosítása. A források (Apor, Mikes, Rudi, Ilona, Anna) többségét ma is használják. 1890-ben épült meg a Stefánia gyógyintézet, amely 1975-ig volt a fürdő kezelőközpontja. Az egykor fedett felső sétány régi villái a nagy múltú fürdővároska millenniumi hangulatát idézik, és itt találjuk a háborús emlékművet őrző turulmadarat is. Az Olt egyik holtágából 1900-ban alakították ki a Csukás-tavat, mely 1928 óta a város strandfürdője. Mára Tusnádfürdő legendás fürdőhellyé avanzsálódott, ahol termálfürdő, rafting, kalandpark, siklóernyős tandemrepülés, télen pedig sípálya várja a turistákat. Nem mellékesen pedig 1997 óta házigazdája a Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek, nagykorú nevén Tusványosnak, amelyet minden év júliusában rendeznek.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Csukás-tó partja.
Magasság: 632 m
Nyitva: 0-24
Megközelítés: a főúton álló Szent Anna katolikus templomtól 320 m.
Ipolyszalka
Az Ipoly jobb partján fekszik a honfoglalás-kori Szalka. Lakói szakadatlanul éltetik hagyományaikat a 2003-ban megnyitott Szalkai Tájházban. Így lett a több mint 100 éves holt vályogházból élő és viruló kézműves műhely.
Nagybörzsöny
Nagybörzsöny éke a ragyogó épségben megmaradt Árpád-kori Szent István templom, melynek különlegessége a szentély felső részén futó párkány, ahol 19 félkör van. Ezekben 18 keleties, bajuszos férfi fej látható, az utolsó félkör viszont üres. Egy börzsönyi legenda szerint annak a 19 tatárnak az emlékét őrzi, akik egykor megtámadták a falut. A börzsönyiek ellenálltak, és 18 támadót levágtak, a 19. viszont elmenekült. A templomot ezért úgy építették, hogy ha az utolsó kutyafejű visszatér, akkor az ő feje is odakerülhessen a társai közé.
A falu képe még őrzi a középkori bányaváros emlékét, ahol 1724-ben még vármegyegyűléseket is tartottak. A város lakosságát főleg németek és magyarok alkották, erről tanúskodik a 13. században épült bányásztemplom.
Az egyik legnagyobb turista vonzerő az 1908-ban megnyitott erdei vasút, amit 1992-ig használták gazdasági célokra, majd hosszú küzdelem után 2002-ben újra megnyitottak, már a turisták számára. A különleges vonalvezetésű hegyivasút kalandos útja során 200 méter szintkülönbséget küzd le. A helyreállított 8 km-es szakasz legérdekesebb része a Kisirtás és Nagyirtás közötti Tolmács-hegyi csúcsfordító, aminek Európában és a világban is alig akad párja, ezért is nyilvánították e vonalszakaszt ipari műemlékké is.
Ipolyszakállos
A magyar többségű Ipolyszakálloson szebb időkben virágzott a mezőgazdaság. A 18. századtól állatnemesítő és lótenyésztő telep is működött a községben, a szőlőtermesztésre a falu feletti dombon megmaradt borospincék emlékeztetnek. Az Ipoly-mentére és a Börzsönyre nyíló pazar kilátás miatt is megéri feljönni ide.
Tésa
Az apró Tésa virágkora a 18. század elejére tehető, amikor a Foglár család templomot és kastélyt építettek a községben.
Ám amit a törökök, a háborúk, az árvizek nem tudtak elintézni, azt a trianoni döntés majd a bolsevizmus megtette: a korábban viruló kedves kis település határ-menti elárvult kísértetfaluvá vált. Mégis a település vezetői és Tésa lelkes barátai azon munkálkodnak, hogy a hátrányból előnyt kovácsoljanak és a természetes, érintetlen környezetből adódó értékeiket megőrizzék és továbbadják.