Ha ráné­zünk a Havas Bol­dog­asszony temp­lom pusz­tu­ló épü­le­té­re, előt­te a meg­cson­kí­tott kőke­reszt­re, és hoz­zá­vesszük, hogy az utol­só nép­szám­lá­lás 85 magyart talált itt az 1700-ból, hamar kide­rül, Zsab­lya miért is az 1944–45-ös nép­ir­tás egyik leg­na­gyobb áldo­za­ta. Lás­suk a ténye­ket: A máso­dik világ­há­bo­rú végén — az 1942-es szerb par­ti­zá­nok elle­ni, kivég­zé­sek­kel járó magyar kato­nai raz­zia bosszú­ja­ként — szer­te Dél­vi­dé­ken több tíz­ezer magyart mészá­rol­tak le. A szerb öldök­lés három köz­ség – Csú­rog, Zsab­lya és Mozsor – magyar lakos­sá­gát súj­tot­ta leg­in­kább. A fér­fi­a­kat kivé­gez­ték, a nőket és gyer­me­ke­ket kon­cent­rá­ci­ós tábor­ba zár­ták, és örök­re kitil­tot­ták lakó­he­lyük­ről.

Csú­rog Árpád-kori tele­pü­lés. A falut köz­pont­já­ban egy­kor magyar kato­li­kus temp­lom állt, amit a szer­bek porig rom­bol­tak. Helyén szerb orto­dox temp­lom maga­so­dik.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 77. rész: Dél-Bácska — A magyar Golgota síkja