A Bodrog és a Páltó halastó szögletében máris érdekes helyre érkezünk: itt van egész Felvidék legalacsonyabb pontja, ami alig haladja meg a 94 métert. A holtágak vizi és mocsári vegetációja remekül illusztrálja, milyen is lehetett Bodrogköz a folyószabályozások előtt, amikor zavartalanul kanyaroghatott, amerre csak kedve tartotta a Bodrog és a Tisza is. S mint akit századokra itt felejtettek, majd újra felfedeztek, úgy újult meg az apró Árpád-kori település, Bodrogszög 13. századi gótikus templomának romja.
Talán újra felfedezik önnön értékeiket az Alföld síkja és a zempléni magaslatok találkozásánál ülő Bodrogszerdahely magyar lakói is.
Van mire büszkének lenniük, elég, ha csak a Vécsey-kastélyra pillantunk. A 13. században épült ide vár, csak a császáriak – 1670-ben lerombolták. A kőhalomból a Vécseyek az 1700-as években építtettek kastélyt, amely annyi viszontagság után ma már a községi hivatalnak ad otthont.
A falu görög katolikus közösségének temploma igen érdekes ikonosztázzal rendelkezik.
A Turulmadaras emlékmű a valódi felszabadulásnak, szerdahely 1938-as visszatérésének állít emléket. A határ azóta visszaállt, de legalább a szomszédos községgel összefogva új út épült, így az átjárás az „idehaza” és az „odahaza” között könnyebb lett.
A Sikaszó patak völgyében fekszik a szórványtelepülés.
A Drugethek ősi földjén továbbmenve érjük el Nagykemence községet, ahol a Csáky család 18. századi kastélya várja sorsa jobbra fordulását.
Hommona a Drugeth család egykori központja. Kastélyuk a 15. században épült. Ma már alig tucatnyian élnek magyarok Homonnán.
A város híres szülöttje Trefort Ágoston, aki 1872-ben vallás és közoktatásügyi miniszter volt a Lónyay-kormányban.
A Ciróka-völgyben fekszik Szinna. Az Árpád-kori település a 14. századtól a Drugeth család birtoka volt. Kastélyát 1781-ben a Drugeth leszármazott Dernáth Teréz építtette. A grófnő halála után 1799-ben a gömöri nagybirtokos Rholl család vásárolta meg, akik szívükön viselték a környék fejlődősét. 1841-ben Hámorban vasművet építtettek, itt öntötték a kastély előtt ma is látható Herkules szobrot.
Temploma a 18. században épült, ami azóta modern külsőt kapott. Szinna utolsó magyar emlékdarabját őrzi: a magyarok nagyasszonya szentképet, a címerrel és a koronával.
A Vihorlát felé közeledve, az Okna-patak partján fekvő apró falu, Remetevasgyár nevében és néhány épületében a Sztáray család által 1828-ban alapított vasgyár emlékeit hordozza.
Eltávolodva a lakott vidékektől és az erdőbe érve az egykori tűzhányó központi részében fekvő csodás kis tóhoz érünk. A remetei tengerszem kedvelt célpontja a turistáknak. A tó partján egy régi kis üdülőház emlékeztet arra, hogy a Sztáray család segítségével már az 1870-es években megkezdődött a Vihorlát turisztikai feltárása, ekkortól épültek az első menedékházak, utak és jelzések.
Ahol a nagy magyar Alföld északon elnyújtózva a Vihorlát kúpjába ütközik, a Laborc partján, még az árpádok korában vízivár őrködött, melynek első urát Nagy Mihálynak hívták. Az ősi Kaplony nemzetségből származott, s királyi adományul kapta a birtokot hősiességéért. Aztán a vár elporladt, csak körtemplomának alapfalai maradtak meg, s Nagy Mihály utódai, a Sztárayak a maradékaiból a 17. században míves kastélyt építettek, ahonnan hatalmas felső magyarországi birtokaikat igazgatták. Valahogy átvészelte a husziták és a törökök dúlásait is, máskor meg megyegyűléseknek adott helyet. Aztán 1944-ben jött az orosz, s hozta magával az új világot, amelyben már nem volt helye se uraknak, se hagyománynak, se hitnek. A 100 éve még magyar többségű városban ma már elvétve hallunk magyar szót. Az új állam vette birtokba a kastélyt és vele együtt a Sztáray-család több tízezer kötetes könyvtárát is. Emlékül csak a címer maradt a kastély homlokzatán és a felirat a 14. századi Szűz Mária Születése plébániatemplom falán.
Nagymihálytól keletre, a Vihorlát jellegzetes vulkáni hegysége tövében az új világot hirdeti a Széles-tó víztároló is, amelyet az 1960-as években alakítottak ki a fürdőzők, a vízi sportok kedvelői és a horgászok legnagyobb örömére. A 11 km hosszú, 3 km széles és alig 4 méter mély tó keleti végén elcsendesedik, ez már egy valóságos ornitológiai rezervátum, ahol közel száz – köztük több ritka és veszélyeztetett – vízimadárfaj él.
Az Árpád-kori ’Szerdahely nevét szerdán tartott vásárnapjairól kapta. A mezőváros mindig is fontos kereskedelmi központja volt a vidéknek. A történelem nagy viharai elkerülték, de a 20. század embertelen eszméje itt is megtette a hatását, így sok régi épületet leromboltak. Legrégibb szakrális emléke, az Árpád-kori eredetű Szent György-templom még állja az idők viharait.
Szerdahely legtöbb nemesi háza és kastélya a 18. században épült. Egyik legszebb ma is álló épülete a Sárga-kastély, melyet Padányi Biró Márton veszprémi püspök építtetett. A 19. század elején a környéken évszázadokig meghatározó szerepet játszó Kondé család örökölte meg és át is alakította a kastélyt. A szépen felújított épület 1972-óta a Csallóközi Múzeumnak ad otthont. Történelmi, művészettörténeti és néprajzi gyűjteményének értékes darabjai a dunai aranymosók szerszámai is.
A lehangoló szocreál városkép arculatának megújítását az 1990-es években Makovecz Imre tervei szerint kezdték meg. A városháza bejárata fölé emelt torony a régi-új város egyik jelképévé vált.
A boldog békeidőkben pezsgő magyar kulturális és szellemi életet pusztító villámcsapásként érték a 20. század tragédiái. Hogy megértsük a város mai életét, el kell látogatnunk a sorscsapások emlékműveihez is.
A trianoni országvesztésre emlékeztet a 2008-ban felavatott kopjafa, amelyet a várpalotai Trianon Múzeum ajándékozott a városnak.
A 2. világháborút követően kitelepített felvidéki magyarok emlékművét 2013-ban adták át.
De hiába megannyi ellenséges törekvés, a csallóközi magyarság él, És mintha ez a magyarság kezdene újra magára találni. Ennek egyik jele Felvidék egyik legnagyobb múltú sportegyesülete, a 20. század elején alakult Dunaszerdahelyi Atlétikai Club. A DAC, amely a város büszkesége és jelképe is egyben.
A település igen régi templomos hely. Volt idő, amikor különös jogállású mezőváros volt, sőt, a középkorban Gellei Szék néven önálló közigazgatással rendelkezett.
A szépen gondozott központi parkban egy több száz éves mocsári tölgyet tartanak mélyre hatoló gyökerei. Árnyékában egy turulmadaras emlékmű tűnik fel, amely 1938-as évre emlékeztet. Ekkor tért vissza Dél-Felvidék az anyaországhoz.
Gelle, s egyben Csallóköz egyik legősibb és legértékesebb temploma jó nyolc évszázada őrzi a Krisztushitet. Odabent különleges érték a gótikus szentségház, és a ragyogó freskók, melyek az utóbbi tíz évben kerültek újra elő.
Nemeshódos Pozsony várának egykori uradalmához tartozott.
A Hódossy család ősi uradalmában nagy hagyománya van a reformációnak. A XIX. században a dunaszerdahelyi kálvinisták a hodosi templomba jártak istentiszteletre. Hosszú ideig az 1786-ban épült templom volt az egyetlen hely, ahol vallásukat gyakorolhatták.