A Bod­rog és a Pál­tó halas­tó szög­le­té­ben már­is érde­kes hely­re érke­zünk: itt van egész Fel­vi­dék leg­ala­cso­nyabb pont­ja, ami alig halad­ja meg a 94 métert. A holt­ágak vizi és mocsá­ri vege­tá­ci­ó­ja reme­kül illuszt­rál­ja, milyen is lehe­tett Bod­rog­köz a folyó­sza­bá­lyo­zá­sok előtt, ami­kor zavar­ta­la­nul kanya­rog­ha­tott, amer­re csak ked­ve tar­tot­ta a Bod­rog és a Tisza is. S mint akit szá­za­dok­ra itt felej­tet­tek, majd újra fel­fe­dez­tek, úgy újult meg az apró Árpád-kori tele­pü­lés, Bod­rog­szög 13. szá­za­di góti­kus temp­lo­má­nak rom­ja.

Talán újra fel­fe­de­zik önnön érté­ke­i­ket az Alföld sík­ja és a zemp­lé­ni magas­la­tok talál­ko­zá­sá­nál ülő Bod­rog­szer­da­hely magyar lakói is.

Van mire büsz­ké­nek len­ni­ük, elég, ha csak a Vécsey-kas­tély­ra pil­lan­tunk. A 13. szá­zad­ban épült ide vár, csak a csá­szá­ri­ak — 1670-ben lerom­bol­ták. A kőha­lom­ból a Vécse­yek az 1700-as évek­ben épít­tet­tek kas­télyt, amely annyi viszon­tag­ság után ma már a köz­sé­gi hiva­tal­nak ad ott­hont.

A falu görög kato­li­kus közös­sé­gé­nek temp­lo­ma igen érde­kes iko­nosz­táz­zal ren­del­ke­zik.

A Turul­ma­da­ras emlék­mű a való­di fel­sza­ba­du­lás­nak, szer­da­hely 1938-as vissza­té­ré­sé­nek állít emlé­ket. A határ azóta vissza­állt, de leg­alább a szom­szé­dos köz­ség­gel össze­fog­va új út épült, így az átjá­rás az „ide­ha­za” és az „oda­ha­za” között könnyebb lett.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 111. rész: Felső-Bodrogköz — Bodrognak, Tiszának egy a hangja