Sokan elmen­tek, alig het­ve­nen marad­tak. Helyük­re a csend és a nyu­ga­lom köl­tö­zött Gömör­sző­lős­re. A tri­a­no­ni hatá­ron inne­ni „kis Gömör” apró Árpád-kori zsák­fa­lu­já­ban a hagyo­má­nyos élet­for­ma kifa­ku­ló­ban van: az önel­lá­tó parasz­ti gaz­da­ság föld­mű­ves, állat­te­nyész­tő, erdő­gaz­dál­ko­dó mun­ka­esz­kö­zei a virág­zó föl­dek­ről a nép­raj­zi gyűj­te­mé­nyek­be kerül­tek. Még­is, sokan jön­nek ide, ismer­ked­ni a parasz­ti kul­tú­ra meg­őr­zött érté­ke­i­vel, és olya­nok is akad­nak, akik a lete­le­pe­dés útját választ­ják. Az öko­ló­gi­ai szel­le­mű falu­fej­lesz­té­si prog­ram­nak hála sor­ra újul­nak meg a régi épü­le­tek, egy­re töb­ben tér­nek vissza a hagyo­má­nyos élet­for­mák­hoz, így válik Gömör­sző­lős öko­fa­lu­vá.

Az 1824-ben épült refor­má­tus temp­lom lel­ké­sze 1849-ben nem volt más, mint Tom­pa Mihály.