Sepsiszentgyörgy — Székely Nemzeti Múzeum

Sepsiszentgyörgy — Székely Nemzeti Múzeum

A Szé­kely Nem­ze­ti Múze­um 1875 óta láto­gat­ha­tó. Mint tudo­má­nyos intéz­mény a szé­kely­ség és a szé­kely­föl­di regi­o­ná­lis örök­ség kuta­tá­sát, bemu­ta­tá­sát tart­ja fel­ada­tá­nak. A pecsét­jé­ben sze­rep­lő 1879-es évszám annak az emlé­két őrzi, hogy ekkor került a szé­kely­ség közös tulaj­do­ná­ba. Jelen­leg a leg­na­gyobb hatá­ron túli magyar köz­gyűj­te­mény. A romá­ni­ai múze­u­mi háló­zat­ban regi­o­ná­lis beso­ro­lá­sú, fenn­tar­tó­ja Kovász­na Megye Taná­csa.

A Kós Károly által ter­ve­zett sep­si­szent­györ­gyi épü­let­együt­tes­ben jelen­leg könyv­tár, ter­mé­szet­tu­do­má­nyi, régé­szet-tör­té­ne­lem és nép­raj­zi osz­tály műkö­dik. Az intéz­mény­hez tar­to­zik ezen­kí­vül a sep­si­szent­györ­gyi Gyár­fás Jenő Kép­tár, a kéz­di­vá­sár­he­lyi Inc­ze Lász­ló Céh­tör­té­ne­ti Múze­um, a cser­ná­to­ni Hasz­mann Pál Múze­um, a baró­ti Erdő­vi­dék Múze­u­ma és a zabo­lai Csán­gó Nép­raj­zi Múze­um.

 

Kro­no­ló­gia

1870-es évek: az özv. Cse­rey János­né Zat­hu­recz­ky Emí­lia és Vasady Nagy Gyu­la ala­pí­tot­ta múze­um első rész­vé­te­le nem­zet­kö­zi tudo­má­nyos ren­dez­vé­nyen (VIII. Nem­zet­kö­zi Őstör­té­nel­mi és Ember­ta­ni Kong­resszus, Buda­pest); a terep­ku­ta­tás és for­rás­köz­lés meg­kez­dé­se; beköl­tö­zés Imecs­fal­vá­ról Sep­si­szent­györgy­re

1880-as évek: a Magyar Tudo­má­nyos Aka­dé­mia kiad­ja a Vasady fel­fe­dez­te Apor-kódexet (a negye­dik leg­ré­gibb magyar iro­dal­mi mű része); a szé­kely­föl­di szak­sze­rű régé­szet kez­de­te

1890-es évek: a Szé­kely Mikó Kol­lé­gi­um véd­nök­sé­ge; a Múze­u­mok és Könyv­tá­rak Orszá­gos Főfel­ügye­lő­sé­ge kilenc vidé­ki magyar múze­um­ból csak itt talál nép­raj­zi gyűj­te­ményt

1900-as évek: Pári­zsi Világ­ki­ál­lí­tás; Lász­ló Ferenc nem­zet­kö­zi hírű­vé váló ősré­gé­sze­ti kuta­tá­sa­i­nak meg­kez­dé­se

1910-es évek: a múze­um a Kós Károly ter­vez­te saját épü­let­cso­port­ba kerül; a szé­kely­föl­di szin­tű terep­ku­ta­tá­sok foly­ta­tá­sa; a Szé­kely Nem­ze­ti Levél­tár meg­ala­po­zá­sa

1920-as évek: a cson­ka­or­szá­gon kívü­li egyet­len magyar tudo­má­nyos intéz­mény; gen­fi nép­raj­zi kiál­lí­tás; az 1929-es Emlék­könyv egy Szé­kely­föld-monog­rá­fia elő­mun­ká­la­ta­i­val; Bene­dek Elek utol­só, a múze­um­hoz idé­zett mon­da­ta: „Fő, hogy dol­goz­za­nak!”

1930-as évek: az első magyar skan­zen; ter­mé­szet­tu­do­má­nyos súly­pon­tú szé­kely­föl­di kuta­tó­utak; a Szé­kely Okle­vél­tár VIII. köte­te

1940-es évek: átfo­gó nép­raj­zi és levél­tá­ri kuta­tás; a nép­rajz­tu­dós Balas­sa Iván indu­lá­sa; az első erdé­lyi okle­vél­szó­tár; súlyos világ­há­bo­rús vesz­te­ség Zala­eger­sze­gen

1950-es évek: a leg­na­gyobb vidé­ki magyar múze­u­mi gyűj­te­mény a Kár­pát-meden­cé­ben (fél­mil­lió tétel); úttö­rő sze­rep a román múze­u­mi rend­szer újjá­szer­ve­zé­sé­ben; első evo­lú­ció-köz­pon­tú ter­mé­szet­raj­zi kiál­lí­tás Romá­ni­á­ban; első vidé­ki múze­u­mi évköny­vei (magya­rul és romá­nul)

1960–1970-es évek: ter­mé­szet­tu­do­má­nyos, tör­té­nész, nép­raj­zos, kép­ző­mű­vész múze­u­mi szak­em­be­rek mun­kás­sá­ga; nem­zet­kö­zi jelen­lét a régé­sze­ti kuta­tá­sok által; kora közép­ko­ri magyar teme­tők fel­tá­rá­sa Három­szé­ken

1970–1980-as évek: kül­ső egy­sé­gek ala­pí­tá­sa (kéz­di­vá­sár­he­lyi és cser­ná­to­ni múze­um, kis­ba­co­ni emlék­ház; sep­si­szent­györ­gyi kép­tár); az Alu­ta évköny­vek a leg­na­gyobb kisebb­sé­gi magyar szak­pe­ri­o­di­ka

1990-es évek: alap­ki­ál­lí­tá­sok vissza­ál­lí­tá­sa; vissza­in­teg­rá­ló­dás a magyar művé­sze­ti-kul­tu­rá­lis-tudo­má­nyos intéz­mény­rend­szer­be; inté­zet­sze­rű kuta­tás­szer­ve­zé­si és kuta­tó­prog­ra­mok

2000-es évek: inf­ra­struk­tu­rá­lis fej­lesz­tés; új kül­ső egy­sé­gek Zabo­lán és Baró­ton; múze­um­pe­da­gó­gi­ai nyi­tás és inten­zív könyv­ki­adói tevé­keny­ség; új, kor­társ művé­sze­ti galé­ria (MAG­MA-kiál­lí­tó­tér) élet­re­hí­vá­sa a sep­si­szent­györ­gyi kép­tár épü­le­té­ben.

Vasfüggöny Múzeum Felsőcsatár

Vasfüggöny Múzeum Felsőcsatár

A múze­um láto­ga­tói több nyel­vű infor­má­ci­ós táb­lá­kon, a tör­té­nel­mi ese­mé­nyek kro­no­ló­gi­ai sor­rend­ben tör­té­nő leírá­sá­val, fotók­kal, tár­gyak­kal nyer­het­nek bete­kin­tést a vas­füg­göny drasz­ti­kus és eny­hébb idő­sza­ká­ba. A múze­um­ban talál­ha­tó egy szá­mí­tó­gép­pel vezé­relt akna­me­ző-szi­mu­lá­ció, és S‑100-as elekt­ro­mos jel­ző­rend­szer egy műkö­dő darab­ja is.

A fel­ső­csa­tá­ri múze­um a tör­té­nel­mi vas­füg­göny fenn­ál­lá­sá­nak 3 idő­sza­kát mutat­ja be:

1948–1949-től 1956. szep­tem­ber 20-ig (Keményfa‑, öntött­vas- illet­ve bokorak­na)

1957–1959-től 1966–1971-ig (Bake­lit-tapo­só­ak­na, tányér- illet­ve bokorak­na)

1966–1970-től 1989-ig (S‑100-as elekt­ro­mos jel­ző­rend­szer)

Szántódpuszta Idegenforgalmi és Kulturális Központ

Szántódpuszta Idegenforgalmi és Kulturális Központ

Az 1986-ban épí­té­sze­ti nívó­dí­jat, 1994-ben Euró­pa Nost­ra díjat nyert SZÁNTÓDPUSZTA, a XVIII-XIX. szá­za­di párat­lan major­sá­gi műem­lék-együt­tes, mely a Bala­ton déli part­ján, a 7‑es szá­mú főút mel­lett talál­ha­tó.
A pusz­ta mint­egy har­minc épü­le­te ere­de­ti álla­pot­ban őrzi egy major­ság képét.

Szán­tód­pusz­tán ma IDEGENFORGALMI ÉS KULTURÁLIS KÖZPONT műkö­dik, mely szá­mos kép­ző­mű­vé­sze­ti, kul­túr­tör­té­ne­ti és nép­raj­zi kiál­lí­tás­nak ad ott­hont:

- Hely­tör­té­ne­ti kiál­lí­tá­sok
— Itt talál­ha­tó a Bala­ton egyet­len akvá­ri­u­ma, mely a tó élő­vi­lá­gát mutat­ja be.
— Fest­mény­ga­lé­ria
— Lovas­cent­rum
— Állat­si­mo­ga­tó
— Lak­osz­tá­lyok

Célunk és fel­tett szán­dé­kunk a kap­cso­lat­épí­tés, bemu­tat­ko­zá­si lehe­tő­sé­get kíná­ló, hagyo­má­nya­in­kat fel­ele­ve­ní­tő, az ősi magyar érté­ke­ket min­den­ki szá­má­ra meg­is­mer­te­tő és őrző közös tevé­keny­ség. Bemu­tat­ko­zá­si alkal­mat kívá­nunk terem­te­ni nem­csak a somo­gyi, hanem dél- és nyu­gat dunán­tú­li kéz­mű­ve­sek, ková­csok szá­má­ra. Ezt az ősi magyar emlék­he­lyet sze­ret­nénk még job­ban, több ren­dez­vénnyel élet­re kel­te­ni.
Ennek szel­le­mé­ben sze­re­tet­tel vár­juk azo­kat az alko­tó­kat, részt­ve­vő­ket, akik az álta­lunk kép­vi­selt célt magu­ké­nak érzik és közös ren­dez­vé­nyek kere­te­in belül hagyo­mány­te­rem­tő cél­lal, prog­ra­mok­kal gaz­da­gí­ta­nák ősi magyar érté­ke­in­ket!

A sze­zon folya­mán szá­mos cso­por­tot tudunk fogad­ni elő­re meg­be­szélt prog­ra­mok­kal, ebéd­del, bor­kós­to­ló­val. Isko­lás gyer­me­kek részé­re ked­vez­mé­nyes belé­pő a terü­let­re. Kérés­re meg­szer­vez­zük a kéz­mű­ves fog­lal­ko­zá­so­kat, íjá­sza­tot kor­hű vise­let­ben, nép­tánc bemu­ta­tót. Nyá­ron lovas tábo­rok működ­nek. Min­den beté­rő ven­dég szá­má­ra lovag­lá­si, kocsi­ká­zá­si, póni­zá­si lehe­tő­ség áll ren­del­ke­zés­re. Meg­szer­vez­zük eskü­vők, csa­lá­di és céges ren­dez­vé­nyek lebo­nyo­lí­tá­sát.

 

Búcs

Búcs

Búcs hatá­rá­ban egy gyö­nyö­rű­sé­ges fek­szik. De nem ezért neve­ze­tes a fel­vi­dé­ki tele­pü­lés, hanem mert ezer­száz esz­ten­dő­vel ezelőtt a magyar törzs­szö­vet­ség híres alak­ja, sok német győz­tes had­já­rat vezé­re, aki Augs­burg­ban, egy vesz­tes csa­ta után halt kín­ha­lált, Bul­csú vezér ősi föld­jén járunk. Nagy tisz­te­let­nek örvend, ezt bizo­nyít­ja a falu­ban talál­ha­tó bronz­szob­ra is.

Az esz­ter­go­mi érsek­ség ősi bir­to­kát Csák Máté embe­rei és a törö­kök is dúl­ták, de pora­i­ból min­dig fel­tá­madt. Hogy a búcsi­ak mennyi­re becs­ben tart­ják múlt­ju­kat, erre utal a harang­láb mel­let­ti szo­bor­cso­port is. A múlt őrzé­se mel­lett a jövőt is szol­gál­ja a Nép­vi­se­le­tes Babák Háza.

1945-ben Búcs és kör­nyé­ke a Garam-men­ti har­cok front­vo­na­lá­ba került. Itt, a köz­ség hatá­rá­ban zuhant a hal­ha­tat­lan­ság­ba a Magyar Kirá­lyi Légi­erő had­na­gya, Hor­váth György, miu­tán repü­lő­gé­pét Esz­ter­gom lég­te­ré­ben talá­lat érte.

Ez az a hely, ahol meg­em­lé­ke­zünk arról a hét búcsi leven­té­ről is, aki­ket 1945-ben a vörös had­se­reg „hős fel­sza­ba­dí­tó” kato­nái Zámoly hatá­rá­ban agyon­lőt­tek.

Vavrisó

Vavrisó

1709 augusz­tu­sá­ban a Lip­tói-meden­ce nem akár­mi­lyen tör­té­nel­mi ese­mény­nek, a Rákó­czi-sza­bad­ság­harc egyik utol­só csa­tá­já­nak adott föld­raj­zi kere­tet. Bár a sza­bad­ság­harc kiful­la­dó­ban volt, ide­fent Lip­tó­ban kuruc szem­pont­ból ked­ve­ző­nek mutat­ko­zott a kato­nai hely­zet. A jelen­tős kuruc lét­szám­fö­lény­re a csá­szá­ri parancs­no­kok szo­kat­lan módon rea­gál­tak: fasán­cok­kal és faerő­dít­mé­nyek­kel zár­ták le Vav­ri­só kör­nyé­két. A kuru­cok azon­ban ele­ve Vav­ri­só köz­sé­get céloz­ták meg, így a lip­tó­szent­pé­te­ri és per­be­nyei sán­cok nem iga­zán szol­gál­ták a védel­met; az egész ütkö­zet a vav­ri­sói sánc kör­nyé­kén zaj­lott. Ide vetet­ték be magu­kat a laban­cok, ám a kuru­cok nem tud­ták a győ­zel­met kicsi­kar­ni.

A csa­tá­ban elpusz­tult falu hama­ro­san újjá­épült, ám neo­ro­mán evan­gé­li­kus temp­lo­ma csak 1884-re készült el, tor­nyot pedig csak 1928-ban kapott. A kőfa­ra­gás­sal fog­lal­ko­zó vav­ri­só­i­ak gya­kor­ta tűn­tek fel a dua­liz­mus­ko­ri Buda­pest épít­ke­zé­se­in, de sokan fog­lal­koz­tak mező­gaz­da­ság­gal és fafel­dol­go­zás­sal is. Vav­ri­só lakói ma már a lip­tói turiz­mus­ból is gya­ra­pod­nak, autós­kem­ping, pan­zi­ók vár­ják a turis­tá­kat, sőt a falu szé­lén 2010 októ­be­re óta már múze­u­ma is van a híres kuruc-labanc csa­tá­nak. A múze­um­ban az ütkö­zet dom­bor­za­ti tér­ké­pe idé­zi elénk az 1709-es ese­mé­nye­ket, erő­vi­szo­nyo­kat, de kuruc és labanc kato­ná­nak öltöz­te­tett bábuk­kal is talál­koz­ha­tunk.

A múze­um felet­ti kilá­tó­to­rony­ból elénk tárul maga a táj is a Kri­ván­nal és a Lip­tói-hava­sok orma­i­val. A múze­um júli­us 1. és augusz­tus 31. között, hét­fő kivé­te­lé­vel min­den nap 13:00 és 16:00 óra között vár­ja a láto­ga­tó­kat. Szep­tem­ber 1. és júni­us 30. között már be kell jelent­kez­ni a +421904633244-es tele­fon­szá­mon; ebben az idő­szak­ban hét­fő­től pén­te­kig, reg­gel 8‑tól dél­után 1‑ig néz­het­jük meg a múze­u­mot, amely­nek itt a hon­lap­ja.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a vav­ri­sói múze­um.)

Oroszka

Oroszka

A magyar több­sé­gű falu kör­nyé­kén a máso­dik világ­há­bo­rú front­ja iszo­nya­tos pusz­tí­tás­sal vonult végig. És hogy ne merül­je­nek fele­dés­be a hero­i­kus har­cok és hőse­ik, áldo­za­ta­ik, erre tet­te fel az éle­tét az orosz­kai Zsá­ko­vics Lász­ló, aki való­sá­gos Had­tör­té­ne­ti Múze­u­mot ren­de­zett be a két világ­há­bo­rú emlé­ke­i­ből.

Falusi Zöld Turizmus — Visk

Falusi Zöld Turizmus — Visk

A Vis­ki Falu­si Zöld Turiz­mus Szer­ve­zet 2000-ben ala­kult abból a cél­ból, hogy ápol­ja és nép­sze­rű­sít­se Visk kul­tu­rá­lis és szel­le­mi örök­sé­gét, gaszt­ro­nó­mi­á­ját, nép­mű­vé­sze­tét. Az egye­sü­let a vidé­künk­re láto­ga­tó turis­tá­kat szer­ve­zett kere­tek között fogad­ja, szá­muk­ra tar­tal­mas, vál­to­za­tos prog­ra­mot biz­to­sít, vala­mint igyek­szik fel­tár­ni az ide­lá­to­ga­tók előtt Kár­pát­al­ja neve­ze­tes­sé­ge­it. A szö­vet­ség tör­té­ne­te 1996-ban kez­dő­dött, ami­kor Ötvös Ida és fér­je, Sán­dor peda­gó­gu­sok­ként az akko­ri nehéz gaz­da­sá­gi hely­zet­ben egy magyar­or­szá­gi ked­ves barát­juk által ismer­ked­tek meg a falu­si turiz­mus­sal. A hiva­ta­los beik­ta­tást négy év komoly utá­na­já­rás és tanul­má­nyo­zás előz­te meg, Kár­pát­al­ján ez volt az első egye­sü­let, mely falu­si turiz­mus­sal kez­dett el fog­lal­koz­ni. A szö­vet­ség tag­jai főként peda­gó­gu­sok. Jelen­leg 15 tag­csa­lád­ja van a Vis­ki Zöld Falu­si Turiz­mus­nak, akik közel hat­van ven­dég elszál­lá­so­lá­sát tud­ják vál­lal­ni. Tágas, ott­ho­nos por­ták, lak­ré­szek és ven­dég­szo­bák vár­ják az ide­lá­to­ga­tó­kat. A helyi ven­dég­lá­tó csa­lá­dok által az ide­uta­zók bepil­lan­tást nyer­het­nek a helyi­ek élet­mód­já­ba is, meg­is­mer­he­tik a vis­ki­ek gaz­dag kul­tú­rá­ját, nép­ha­gyo­má­nya­it és élet­vi­te­lét. Fon­tos szem­pont, hogy az ide­lá­to­ga­tók meg­is­mer­ked­je­nek a hazai éte­lek­kel. Min­den étel ter­mé­sze­tes módon, natúr alap­anya­gok­ból készül, saját készí­té­sű lek­vá­rok­kal, hely­ben ter­melt zöld­sé­gek­ből és gyü­möl­csök­ből készült sava­nyú­sá­gok­kal, befőt­tek­kel, tipi­kus, a köz­ség­re jel­lem­ző éte­lek­kel és ízvi­lág­gal ked­ves­ked­nek az ide­ér­ke­zők­nek. A Vis­ki Zöld Falu­si Turiz­mus igen vál­to­za­tos prog­ra­mo­kat kínál a hoz­zá­juk láto­ga­tók­nak. Ötvös Sán­dor ide­gen­ve­ze­tő Kár­pát­al­ja leg­na­gyobb tör­té­nel­mi neve­ze­tes­sé­ge­i­hez és leg­gyö­nyö­rűbb tája­i­ra kala­u­zol­ja az utaz­ni vágyó­kat. Vidé­künk igen gaz­dag tör­té­nel­mi emlék­he­lyek­ben. Köz­is­mert a terü­let hon­fog­la­lás ide­jén betöl­tött sze­re­pe és jelen­tő­sé­ge. Ezen a tájon szó­lalt meg leg­ko­ráb­ban magya­rul a Bib­lia, Bor­nem­issza Péter és Balas­si Bálint is ott­ho­no­san moz­gott itt, s innen indult a világ­hír­név felé Mun­ká­csy Mihály és Bar­tók Béla. Állan­dó láto­ga­tó­ja volt Visk­nek Köl­csey Ferenc, aki a hely­ség egy­ko­ri vár­he­gyi gyógy­ví­zi für­dő­jé­be rend­sze­res keze­lé­sek­re járt. Épség­ben maradt várak, kas­té­lyok, temp­lo­mok, tör­té­nel­münk meg­annyi emlé­ke vár­ja az ide­lá­to­ga­tó turis­tát. Az itt élő embe­rek sokat meg­őriz­tek a hagyo­má­nyos gaz­dál­ko­dás­ból, ma is űznek itt kis­mes­ter­sé­ge­ket. Aki úgy dönt, hogy ellá­to­gat a vidék­re, az nem csu­pán szem­lé­lő­je, de része­se is lehet a szü­ret­nek (alma­szü­ret­nek is), a kuko­ri­ca­hán­tás­nak, lek­vár­fő­zés­nek, toll­fosz­tás­nak, misá­nyá­nak (a juhok tava­szi befe­jé­se), majá­lis­nak. Ele­ve­nen élnek a szö­vés, hím­zés, csu­hé­fo­nás hagyo­má­nyai is. A ven­dé­ge­ket Vis­ken szál­lá­sol­ják el igé­nye­sen beren­de­zett csa­lá­di házak­ban, egy‑, két- és három­ágyas szo­bák­ban. A kár­pát­al­jai kör­út végén hagyo­má­nyo­san iga­zi magya­ros vis­ki vacso­rá­val zár­nak, ahol a leg­fi­no­mabb éte­lek mel­lett elő­tér­be kerül a jól ismert vis­ki nép­ze­ne és nép­tánc, hiszen az auten­ti­kus magyar nép­ze­ne műve­lő­i­nek nagy­jai, Pál Ist­ván Sza­lon­na és csa­lád­ja is innen szár­maz­nak. Az egye­sü­let a turiz­mu­son kívül ren­dez­vé­nyek lebo­nyo­lí­tá­sá­val és szer­ve­zé­sé­vel is fog­lal­ko­zik. Több nagyobb ese­ményt ren­dez­nek, mint pél­dá­ul a Fel­ső-Tisza-vidé­ki Magya­rok Talál­ko­zó­ja, a FELTISZA vagy a Mára­ma­ro­si Koro­na­vá­ro­sok Talál­ko­zó­ja, de rend­sze­res szer­ve­zői a vis­ki nép­ze­nei és nép­tánc­tá­bo­rok­nak is.
A Vis­ki Falu­si Zöld Turiz­mus sze­re­tet­tel vár min­den érdek­lő­dőt és ide­lá­to­ga­tót!