A Szal­ma­ka­lap Múze­um 2001. júli­us 21-én nyi­tot­ta meg kapu­it ünne­pé­lyes kere­tek közt. Szőcs Lajos kőris­pa­ta­ki lakos aki­nek csa­lád­ja is szal­ma­ka­lap-készí­tés­sel fog­lal­ko­zott, saját költ­sé­gén vásá­rolt meg és újí­tott fel egy hagyo­má­nyos kőris­pa­ta­ki paraszt­há­zat, mely jelen­leg a múze­um­nak ad ott­hont.

Mint min­den hagyo­má­nyos mes­ter­ség, akár a szal­ma­ka­lap-készí­tés, az elmúlt évek­ben hanyat­la­ni kez­dett, első­sor­ban ez volt az első indí­ték, hogy lét­re­jöj­jön ez az intéz­mény.

A múze­um első szo­bá­já­ban az ország­ban készült és viselt kalap­tí­pu­sok kerül­nek bemu­ta­tás­ra, a kalap­ké­szí­tés­hez szük­sé­ges mun­ka­gé­pek­kel egy idő­ben, ugyan­ak­kor külön­fé­le szal­ma­dí­szek és hasz­ná­la­ti tár­gyak is vár­ják az érdek­lő­dő­ket. A múze­um­ban nem csak szal­ma­ka­la­pok­kal ismer­ked­he­tünk meg, hanem egy cso­dá­la­tos kőgyűj­te­ménnyel is, mely a múze­um udva­rán van kiál­lít­va. A kövek ere­de­ti álla­po­tuk­ban van­nak, melye­ket a ter­mé­szet sok évti­ze­den keresz­tül csi­szolt és fara­gott olya­nok­ká ami­lye­nek. Fel­fe­dez­he­tők állat­for­mák, port­ré, és még Lenin sap­ká­ja is meg­te­kint­he­tő kőből.

A múze­um udva­rán egy másik érde­kes­ség is fogad­ja a láto­ga­tó­ak, hiszen a múze­um fenn­ál­lá­sá­tól kezd­ve kis irány­jel­ző táb­lák mutat­ják azon tele­pü­lé­sek neve­it, ahon­nan meg­lá­to­gat­ták a múze­u­mot, pon­to­sab­ban azok a tele­pü­lé­sek kerül­tek fel, ame­lye­ket a láto­ga­tók meg­ren­del­tek.

A Kalap Ven­dég­ház és az udva­rán lévő kis fahá­zak 55 sze­mély részé­re biz­to­sí­ta­nak kényel­mes szál­lás­he­lyet. A ven­dég­ház főleg tábo­ro­zók elszál­lá­so­lá­sá­ra van kiala­kít­va, de töké­le­te­sen meg­fe­lel csa­lá­dok elszál­lá­so­lá­sá­ra is. A fahá­zak két‑, illet­ve három sze­mé­lye­sek, melyek ide­á­li­sak nagyobb cso­por­tok, de csa­lá­dok és párok szá­má­ra is.