Verespatak

Uticélok / Erdély / Mócföld
Nehézségi szint:
2/10

Az egyik fennmaradt római tárnát a bányamúzeum őrzi.

150 lépcsőfok vezet le a 2000 éves bányafolyosó rendszerbe. A római korban tízezrek dolgoztak ezekben a tárnákban, kezdetleges módszerekkel, kézi erővel termelték ki az aranyat.

Az aranyfeldolgozás nem is olyan régen még működő eszközei, a különféle aranyzúzó malmok ma már múzeumi látnivalók lettek. Vannak itt római kövek, és a bányából előkerült híres szöveges viasztáblácskák is az aranyláz különböző korszakaira emlékeztetnek.

A kommunizmus előtt még valóságos családi vállalkozásokban folyt Verespatakon az aranybányászat. Úgy rebesgetik, minden ház alatt hatalmas saját bányarendszerek vannak, ahol generációról-generációra bányászták az aranyat.

Aztán persze eljött a kommunista államosítás, s vele a háztáji, kézműves bányászat felszámolása. A magyar szó is elcsendesedett, régi épületeink kiüresedve, eredeti szerepüktől megfosztva roskadoznak.

A városka felett természeti jelenségnek hat, pedig mesterséges bányászati emlék a Fenyves-tó. 1745-ben Mária Terézia rendeletére alakították ki, hogy vízhiány esetén se álljanak le az érczúzók.

A bányászat legősibb nyomait a keresztül-kasul furkált Várdomb, a Csetátye őrizte meg.

Történelmi hazánk legrégibb bányászati relikviája az elmúlt évtizedek külszíni fejtésének lett az áldozata.

Hazajáró epizódban szerepelt: