Szimő

Szimő nem másnak, mint a feltaláló, bencés szerzetesnek, Jedlik Ányosnak szülőfaluja. A település a Jedlik Házban állított emléket a tudósnak, ahol találmányait is kipróbálhatjuk.

Jedlik Ányos 86 találmányából egyetlen egyet szabadalmaztatott, a szikvíz gyártást. S milyen jól tette, mert ezzel sokunk örömére közvetve a fröccsöt is megteremtette. A Károlyi-házban ma is gyártják a szikvizet.

Andód

Andódon született Czuczor Gergely.  Szülőházát az 1950-es években lebontották, de van egy emlékmúzeuma. Itt megismerkedhetünk a ferences szerzetes, irodalmár életútjával.

Andódon az emlékház mellett szobor is őrzi emlékét.

Beodra

A dúsgazdag Karátson család kastélya, értékes műtárgyaival és 2500 kötetes könyvtárával együtt, már kilehelte a lelkét, miután a második világháború végén a partizánok kifosztották, meggyalázták.

A másik Karátson-kastélyt még korábban lebontották, csak néhány melléképülete maradt meg, amik viszont szépen megújultak és a főúri világra emlékeztető kiállításnak adnak helyet.

Szalmakalap Múzeum és Vendégház – Kőrispatak

Szalmakalap Múzeum és Vendégház – Kőrispatak

A Szalmakalap Múzeum 2001. július 21-én nyitotta meg kapuit ünnepélyes keretek közt. Szőcs Lajos kőrispataki lakos akinek családja is szalmakalap-készítéssel foglalkozott, saját költségén vásárolt meg és újított fel egy hagyományos kőrispataki parasztházat, mely jelenleg a múzeumnak ad otthont. Bővebben

Incze László Céhtörténeti Műhely – Kézdivásárhely

Incze László Céhtörténeti Műhely – Kézdivásárhely

Kézdivásárhelyen az 1930-as évekre visszatekintő előzmények után 1972-ben a Székely Nemzeti Múzeum részlegeként az egykori városi Tanácsházbnan nyílt meg a Céhtörténeti Múzeum. A múzeum célja a helyi kézművesség emlékanyagának bemutatása, valamint az ebben gyökerező polgári kultúra és épített örökség ápolása, kutatása. Az intézmény fontosnak tarja az 1848-49-es szabadságharc szellemiségének és emlékhelyeinek megőrzését. Viselettörténeti szempontból lényeges feladat a babaméretű népviseleti gyűjtemény gondozása és bemutatása.

A múzeumszervezés Kézdivásárhelyen jelentős hagyományokra tekint vissza. Az első múzeumot Ikafalvi Diénes Ödön kézdivásárhelyi ügyvéd hozta létre a két világháború között. Ez a múzeum azonban csak kilenc évig működött. 1941-ben a több mint 20.000 tárgyat számláló múzeum felszámolódott.

A háború utáni időszak sokáig nem kedvezett a múzeumszervezésnek. Újabb múzeumalakításra csak 1969-ben kerülhetett sor. Akkor, Gábor Áron halálának 120. évfordulója alkalmából, a Kovászna Megyei Művelődési Tanács és a Kovászna Megyei Múzeum (ma újra Székely Nemzeti Múzeum) kezdeményezésére az egykori ágyúöntő műhely telkén álló Turóczi-ház két termében állandó kiállítást nyitottak. Az egyikben a megyei múzeum anyagából 1848–49-es kiállítást rendeztek be, a másikban kézdivásárhelyi céhes és ipartársulati emlékeket állítottak ki. Ez a két kiállítás lett a mai múzeum alapja. A kiállítás megnyitása után tűnt ki, hogy a kézdivásárhelyi mesteremberek és leszármazottaik tulajdonában még jelentős emlékanyag található. Ennek begyűjtését és kiállítását Incze László történelemtanár vállalta fel. 1970 őszén őt bízták meg a Turóczi-házban létesített állandó kiállítás muzeológusi és részlegvezetői teendőivel. 1971-ben az egykori Tanácsház épületét (épült 1857-ben) átadták az újonnan létesítendő múzeumnak, így a gyűjtőmunka jelentősen felgyorsult. A gyűjtéssel párhuzamosan az épületet a múzeumi követelményeknek megfelelően alakították át.

Kézdivásárhely jelenlegi múzeuma 1972. március 3-án nyílt meg mint a Kovászna Megyei Múzeum részlege. Az új múzeum alapkiállításai Kézdivásárhely kézműves múltját, valamint a város történelmét, ezen belül az 1848–49-es szabadságharc helyi emlékeit hivatottak bemutatni.

Székely Nemzeti Múzeum

Székely Nemzeti Múzeum

A Székely Nemzeti Múzeum 1875 óta látogatható. Mint tudományos intézmény a székelység és a székelyföldi regionális örökség kutatását, bemutatását tartja feladatának. A pecsétjében szereplő 1879-es évszám annak az emlékét őrzi, hogy ekkor került a székelység közös tulajdonába. Jelenleg a legnagyobb határon túli magyar közgyűjtemény. A romániai múzeumi hálózatban regionális besorolású, fenntartója Kovászna Megye Tanácsa.

A Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi épületegyüttesben jelenleg könyvtár, természettudományi, régészet-történelem és néprajzi osztály működik. Az intézményhez tartozik ezenkívül a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum, a baróti Erdővidék Múzeuma és a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum.

 

Kronológia

1870-es évek: az özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília és Vasady Nagy Gyula alapította múzeum első részvétele nemzetközi tudományos rendezvényen (VIII. Nemzetközi Őstörténelmi és Embertani Kongresszus, Budapest); a terepkutatás és forrásközlés megkezdése; beköltözés Imecsfalváról Sepsiszentgyörgyre

1880-as évek: a Magyar Tudományos Akadémia kiadja a Vasady felfedezte Apor-kódexet (a negyedik legrégibb magyar irodalmi mű része); a székelyföldi szakszerű régészet kezdete

1890-es évek: a Székely Mikó Kollégium védnöksége; a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége kilenc vidéki magyar múzeumból csak itt talál néprajzi gyűjteményt

1900-as évek: Párizsi Világkiállítás; László Ferenc nemzetközi hírűvé váló ősrégészeti kutatásainak megkezdése

1910-es évek: a múzeum a Kós Károly tervezte saját épületcsoportba kerül; a székelyföldi szintű terepkutatások folytatása; a Székely Nemzeti Levéltár megalapozása

1920-as évek: a csonkaországon kívüli egyetlen magyar tudományos intézmény; genfi néprajzi kiállítás; az 1929-es Emlékkönyv egy Székelyföld-monográfia előmunkálataival; Benedek Elek utolsó, a múzeumhoz idézett mondata: „Fő, hogy dolgozzanak!”

1930-as évek: az első magyar skanzen; természettudományos súlypontú székelyföldi kutatóutak; a Székely Oklevéltár VIII. kötete

1940-es évek: átfogó néprajzi és levéltári kutatás; a néprajztudós Balassa Iván indulása; az első erdélyi oklevélszótár; súlyos világháborús veszteség Zalaegerszegen

1950-es évek: a legnagyobb vidéki magyar múzeumi gyűjtemény a Kárpát-medencében (félmillió tétel); úttörő szerep a román múzeumi rendszer újjászervezésében; első evolúció-központú természetrajzi kiállítás Romániában; első vidéki múzeumi évkönyvei (magyarul és románul)

1960–1970-es évek: természettudományos, történész, néprajzos, képzőművész múzeumi szakemberek munkássága; nemzetközi jelenlét a régészeti kutatások által; kora középkori magyar temetők feltárása Háromszéken

1970–1980-as évek: külső egységek alapítása (kézdivásárhelyi és csernátoni múzeum, kisbaconi emlékház; sepsiszentgyörgyi képtár); az Aluta évkönyvek a legnagyobb kisebbségi magyar szakperiodika

1990-es évek: alapkiállítások visszaállítása; visszaintegrálódás a magyar művészeti-kulturális-tudományos intézményrendszerbe; intézetszerű kutatásszervezési és kutatóprogramok

2000-es évek: infrastrukturális fejlesztés; új külső egységek Zabolán és Baróton; múzeumpedagógiai nyitás és intenzív könyvkiadói tevékenység; új, kortárs művészeti galéria (MAGMA-kiállítótér) életrehívása a sepsiszentgyörgyi képtár épületében.

Vasfüggöny Múzeum Felsőcsatár

Vasfüggöny Múzeum Felsőcsatár

A múzeum látogatói több nyelvű információs táblákon, a történelmi események kronológiai sorrendben történő leírásával, fotókkal, tárgyakkal nyerhetnek betekintést a vasfüggöny drasztikus és enyhébb időszakába. A múzeumban található egy számítógéppel vezérelt aknamező-szimuláció, és S-100-as elektromos jelzőrendszer egy működő darabja is.

A felsőcsatári múzeum a történelmi vasfüggöny fennállásának 3 időszakát mutatja be:

1948-1949-től 1956. szeptember 20-ig (Keményfa-, öntöttvas- illetve bokorakna)

1957-1959-től 1966-1971-ig (Bakelit-taposóakna, tányér- illetve bokorakna)

1966-1970-től 1989-ig (S-100-as elektromos jelzőrendszer)

Szántódpuszta Idegenforgalmi és Kulturális Központ

Szántódpuszta Idegenforgalmi és Kulturális Központ

Az 1986-ban építészeti nívódíjat, 1994-ben Európa Nostra díjat nyert SZÁNTÓDPUSZTA, a XVIII-XIX. századi páratlan majorsági műemlék-együttes, mely a Balaton déli partján, a 7-es számú főút mellett található.
A puszta mintegy harminc épülete eredeti állapotban őrzi egy majorság képét.

Szántódpusztán ma IDEGENFORGALMI ÉS KULTURÁLIS KÖZPONT működik, mely számos képzőművészeti, kultúrtörténeti és néprajzi kiállításnak ad otthont:

– Helytörténeti kiállítások
– Itt található a Balaton egyetlen akváriuma, mely a tó élővilágát mutatja be.
– Festménygaléria
– Lovascentrum
– Állatsimogató
– Lakosztályok

Célunk és feltett szándékunk a kapcsolatépítés, bemutatkozási lehetőséget kínáló, hagyományainkat felelevenítő, az ősi magyar értékeket mindenki számára megismertető és őrző közös tevékenység. Bemutatkozási alkalmat kívánunk teremteni nemcsak a somogyi, hanem dél- és nyugat dunántúli kézművesek, kovácsok számára. Ezt az ősi magyar emlékhelyet szeretnénk még jobban, több rendezvénnyel életre kelteni.
Ennek szellemében szeretettel várjuk azokat az alkotókat, résztvevőket, akik az általunk képviselt célt magukénak érzik és közös rendezvények keretein belül hagyományteremtő céllal, programokkal gazdagítanák ősi magyar értékeinket!

A szezon folyamán számos csoportot tudunk fogadni előre megbeszélt programokkal, ebéddel, borkóstolóval. Iskolás gyermekek részére kedvezményes belépő a területre. Kérésre megszervezzük a kézműves foglalkozásokat, íjászatot korhű viseletben, néptánc bemutatót. Nyáron lovas táborok működnek. Minden betérő vendég számára lovaglási, kocsikázási, pónizási lehetőség áll rendelkezésre. Megszervezzük esküvők, családi és céges rendezvények lebonyolítását.