“Északra a Kis-Vepor emelkedik ki. Peremein andezitbreccsa látható. Ezt láva töri át. A meredeken kiemelkedő magaslatot kikezdte az erózió. Mély aszókat vágott bele, s a különböző ellenállású breccsában vad, bizarr formákat hozott létre. Szakadékos peremei megnehezítik a járást.” A neves geológus, Székely András 1957-es tanulmányútja során vetette papírra e sorokat, miután megmászta a “Kis-Veport”.

A Libetbányai-Vepor északi végén emelkedő csúcsot Púp-hegyre fordíthatjuk, és valóban így is hat a hegy, ha az alatta fekvő mezőről felnézünk rá. A hegykúpra azért is büszkék a szlovákok, mert itt van újdonsült országuk földrajzi középpontja. Bár a csúcskő az erdőben van, a csúcs alatti sziklákról remek kilátás nyílik a Körmöci-hegységre, a Nagy-Fátrára, az Alacsony-Tátrára és a Veporra is. Legkönnyebben a hegy alatti rétről juthatunk fel a Hrb-re, amelyen hangulatos menedékház várja a bakancsosokat. Innen 30-40 perc alatt lehet megtenni az 1 kilométeres távot a piros jelzésen. A Hrbről aztán akár tovább is mehetünk a Libetbányai-Veporra, vagy akár a Polyána csúcsára.

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a csúcson lévő irányjelző oszlop.)

Aki gyakran tekint körbe a Garam és az Ipoly felső vidékének hegyeiről, könnyen megakadhat a szeme egy trapéz alakú hegyen, amely formájával egyfajta igazodási pontként is szolgál a túrázó számára. Az azonban mindig kételyeket vet fel, hogy a helyiek által fekvő vaddisznóhoz hasonlított Vepor miért van mindig másutt. Nos, a válasz egyszerű: mert kettő van belőle. A Vepor-hegység legmagasabb pontján emelkedik a Klenyóci-Vepor, míg a Polyána-hegység északi végén a Libetbányai-Vepor.

Ha már ezt így tisztáztuk, másszunk is fel az utóbbira, mely – ahogyan említettük – a Polyána északi részén fekszik észak-déli irányban. A “fekvő vaddisznó” déli csúcsa, a Libetbányai-Vepor 1277 méter magas csúcsa, míg az északi az 1255 méteres Hrb. A Polyánát járók általában az 1458 méter magas főcsúcsot keresik, ide északra már kevesebben vetődnek el. A csúcsra a Rudna Magistrala piros jelzése vezet fel mind észak, mind dél felől. Ha Libetbánya felől jövünk, akkor Sebőt és a Libetbányai-Bukovina pompás kilátást nyújtó csúcsát is érintve érkezünk a zöld, majd kék jelzéssel a Jasenova-nyereg fölé, ahonnan már a piros jelzés az útitársunk az emelkedőn, miközben balra rálátunk a Vepor-sziklára. Libetbányáról a Hrb csúcsán keresztül is felérhetünk a településről elnevezett Veporra, ez esetben is a kék jelzésről kell a Rudna Magistrala pirosára váltanunk. A csúcsot erdő borítja, de a csúcsot ölelő sziklaszirt keleti és nyugati kilátópontjaira is vezet ösvény.

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a csúcson lévő irányjelző oszlop.)

Európa egyik legnagyobb rétegvulkánja fénykorában jó 4200 méterre nőve uralkodott a miocén kori trópusi táj felett. Kistestvérei közül talán a Börzsöny őrízte meg ilyen éppen az egykori vulkáni formákat, és a Polyánához hasonlóan, az ő kalderáját is csak egy patak hátráló eróziója tudta áttörni. A Polyána esetében ez a Hucsava-patak, ám így is egy hatalmas átmérőjű vulkánroncsban tud gyönyörködni a turista, ha felkapaszkodik a Polyána kalderájának peremére.

Felkapaszkodni legegyszerűbben a szebb napokat látott Hotel Polanatól lehet, amelyhez Herencsvölgytől lehet felautózni. Itt, 1300 méteres magasságban tudunk rácsatlakozni a Rudna magistrala Gyetva felől érkező piros jelzésére, amely innen az Elülső-Polyána oldalában vezet fel, majd leereszkedik az 1270 méter magas Priehybina-nyeregbe. A rétről közben visszatekinthetünk a Jávoros és a Börzsöny felé. A nyeregből 1 kilométer a Polyána 1458 méteres csúcsa, amely be van erdősülve, ám ha kitérünk jobbra, akkor kelet felé kiláthatunk a Veporra. A Börzsönnyel ellentétben a Polyána főgerincéről nem nyílik annyi kilátópont a kalderára, illetve a vulkánroncs is megbillent nyugati irányba, ezért minden kis kilátóhelyet meg kell becsülni a főgerincen futó piros jelzés mentén. Ilyen kilátóhely a csúcstól északra, 600 méterre lévő Katrusa (1380 m), ahol mindkét irányba kitérhetünk egy-két fotó kedvéért. További 1 kilométerre északra a Strunga (1300 m) szikláiról is pazar kilátás nyílik a kalderára.

A Polyána azonban nemcsak a geológusok és vulkanológusok kedvenc terepe: a magasabb régiók ős buja vadonjai is különös értéket képviselnek, olyannyira, hogy 1990-ben az UNESCO bioszférikus rezervátumai közé is bekerültek. A piros jelzés mentén, a Hátulsó-Polyána környékén mesébe illő, elvadult fenyőerdőbe hatolunk be. Mivel fakitermelés nyomaival itt nem találkozunk, évszázadok óta érintetlen ősfenyves vesz körül minket. A páfrányokkal borított aljnövényzet, a mohás kövek és a kidőlt régi fák vadregényes körítést adnak túránknak. A modern, faiskolákhoz szokott városi embernek ez káosznak tűnhet, pedig valójában az őserdőben organikus rend van, ahol minden fűszálnak és korhadt fának megvan a maga szerepe.

A gerincen tovább haladva még a Brusniansky grun és a Bukovina környéke is tartogat kilátást a kalderára, de akár tovább is túrázhatunk a Libetbányai-Vepor felé, vagy visszatérhetünk a Hotel Polyanához, amelynek büféje hétvégenként nyitva van. Itt találunk erdei faházakat is, így akár több napot is eltölthetünk a hegység vadonjában. A Polyána egy klasszikus vulkántúra keretében is meghódítható: Horhátból indulva egy körtúra keretében járhatjuk végig a kaldera peremét (40 km, 1400 m szint).

(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Polyána csúcsa.)