“Észak­ra a Kis-Vepor emel­ke­dik ki. Pere­me­in ande­zit­breccsa lát­ha­tó. Ezt láva töri át. A mere­de­ken kiemel­ke­dő magas­la­tot kikezd­te az eró­zió. Mély aszó­kat vágott bele, s a külön­bö­ző ellen­ál­lá­sú breccsá­ban vad, bizarr for­má­kat hozott lét­re. Sza­ka­dé­kos pere­mei meg­ne­he­zí­tik a járást.” A neves geo­ló­gus, Szé­kely And­rás 1957-es tanul­mány­út­ja során vetet­te papír­ra e soro­kat, miu­tán meg­mász­ta a “Kis-Veport”.

A Libet­bá­nyai-Vepor észa­ki végén emel­ke­dő csú­csot Púp-hegy­re for­dít­hat­juk, és való­ban így is hat a hegy, ha az alat­ta fek­vő mező­ről fel­né­zünk rá. A hegy­kúp­ra azért is büsz­kék a szlo­vá­kok, mert itt van újdon­sült orszá­guk föld­raj­zi közép­pont­ja. Bár a csúcs­kő az erdő­ben van, a csúcs alat­ti szik­lák­ról remek kilá­tás nyí­lik a Kör­mö­ci-hegy­ség­re, a Nagy-Fát­rá­ra, az Ala­csony-Tát­rá­ra és a Vepor­ra is. Leg­könnyeb­ben a hegy alat­ti rét­ről jut­ha­tunk fel a Hrb-re, ame­lyen han­gu­la­tos mene­dék­ház vár­ja a bakan­cso­so­kat. Innen 30–40 perc alatt lehet meg­ten­ni az 1 kilo­mé­te­res távot a piros jel­zé­sen. A Hrb­ről aztán akár tovább is mehe­tünk a Libet­bá­nyai-Vepor­ra, vagy akár a Polyá­na csú­csá­ra.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a csú­cson lévő irány­jel­ző osz­lop.)

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 133. rész: Polyána — Kalandozás a kaldera körül