A turóci fürdőtelepet a barsi Körmöcbánya szász lakói alapították, a 14. században, de meleg vizű forrásait már régóta ismerték. Eredeti neve Lehota volt, amely kiváltságot, az adózás alól egy időre felmentett települést jelent. Később Teplica (= hévíz), majd a közeli Alsóstubnyáról Stubnyafürdő lett a neve. A stubnya név a középfelnémet stube (= fűthető helyiség) főnévből ered. 1946 óta Túróchévíz a hivatalos szlovák neve.
Felsorolni is nehéz, mennyi előkelőség látogatta meg, Luxemburgi Zsigmondtól Hunyadi Mátyáson át Miksa császárig. Az egyre jobban kiépülő fürdő később a magyar nemesek kedvelt pihenőhelye lett. A Perényiek, Eszterházyak, Nádasdyak és Pálfiak mellett Pázmány Péter bíborost is vendégül látta. Volt olyan is, aki összekötötte a kellemest a hasznossal: 1666-ban itt kötött titkos egyezséget a Habsburgok ellen Wesselényi Miklós és Zrínyi Péter. A Monarchia békeéveit idézi az 1885-ben felépült Erzsébet-szálló. 28-50 °C-os gyógyvizét bőrbetegségek, női betegségek, reuma, légzési és idegbántalmak kezelésére használják, beutalóval látogatható. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a Kék Fürdő előtti park.
Miközben Franciaországban épp a csőcselék tombolt és rombolt, 1789-ben Sofronyán a Purgly család szép kis kastélyt építtetett. Aztán 1881. június 10.-én megszületett Purgly János lánya, Magdolna, aki 1900-ban egy miskolci farsangi bálon megismerkedett egy ellenállhatatlan sorhajókapitánnyal. Horthy Miklósnak hívták a tisztet, aki aztán itt, a sofronyai kastélyban el is jegyezte kedvesét. Az esküvőt már az aradi református templomban tartották, 1901-ben. Életük innentől összeforrt, a kormányzóvá lett Horthyt mindenhova hűséggel követte hitvese, a főméltóságú asszony.
A kastély mellett ma termálfürdő működik.
Sofronya környékén még akad néhány település, ahol magyar szót hallhatunk, vagy katolikus templomba térhetünk be. Ilyen települések Nagyvarjas, Szentpál és Tornya is.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a sofronyai kastély.
Amikor 1899-ben Kovácsfalva mellett a geológusok új szénlelőhelyek után kutattak, fúróik nyomán szén helyett váratlanul hévíz tört fel. A közel 49 fokos szénsavas-kénhidrogénes termálvíz sokféle nyavalyára nyújt gyógyírt, de a kiépített fürdőhelyet előszeretettel használják pihentető fürdőzésre is.
Az erdőben 33 °C-os gyógyforrások törnek fel, amit már eleink is ismertek. Mátyás király és Beatrix királyné is ellátogatott ide, és azóta is sok nevezetes személyiség járt a gyógyforrások csodájára.
A Szent Hildegárd kápolnát 1855-ben építtette Habsburg Albrecht főherceg, hogy megörökítse Hildegard főhercegnő itteni fürdőzését.
1819-ben komolyabb fürdőház is épült Szliácsfürdőn, ahol megfordult többek között Kossuth Lajos is. Az ő ittjártának emlékét őrző táblának 1994-ben nyoma veszett.
2005-ben avatták fel Arany János és Madách Imre közös tábláját.
Algyógy fölött hévízes források törnek fel a föld gyomrából. A Nagyági-hegység áldását, a vasas-kénes, jó 30°C-os vizét már a rómaiak is felfedezték. Az ókori Germisara fürdőtelep egykori medencéje máig megmaradt. Az 1500-as években Izabella királyné újíttatta fel a fürdőt, ahol később több erdélyi fejedelem mellett Apaffy Mihály őnagysága is szívesen megpihent. A fürdő a Monarchia boldog békeidőiben élte virágkorát. A termál forrás táplálta vízesés láttán annak idején Kazinczy Ferenc is elámult.
Rónaszék ma is magyar többségű. A település nagy múltú sóműveléséről híres. Rónaszák azonban egy szép kastéllyal is büszkélkedhet, amit eredetileg sóbánya hivatalnak építettek, majd az Apafi családhoz került. Tőlük vásárolta meg II. Rákóczi Ferenc a kastélyt, míg végül a magyar király tulajdonába került.
Egykor Rónaaszék fürdőiről is híres volt, ám a szovjet megszállás után – úgy, ahogy a sóbányák is – bezárták kapuikat.
Érdemes meglátogatni a település 200 éves katolikus templomát is.
Savanyúkút nevezetes gyógyüdülőhelye a bécsi, budapesti és soproni polgároknak. Szénsavas savanyúvizét már a rómaiak is ismerték. 1800-ban Esterházy Miklós herceg kezdte kiépíteni, majd Josef Fink bécsújhelyi orvos vette haszonbérbe, aki gyógyintézetet épített. A fürdő s a körülötte kialakuló falu 1901-ben Savanyúkút néven önálló község lett.
