A barcasági erődtemplomok egyik legszebb példája az Árpád-kori Szászhermányban található. Az eredetileg Szent Miklósnak szentelt, majd luteránussá lett templom már a tatárjárás előtt állt. Aztán az újabb fenyegetések miatt addig erősítették a falait, hogy kiállta Báthori fejedelem, a moldvai vajda és a kurucok ostromát is. Utoljára a fegyverek zaja 1848-ban verte fel a csendjét, amikor a székelyek rohammal vették be az osztrákoktól. A templomot ölelő védőfal rendszerben a vész esetén ide menekülők számára 200 kamrát alakítottak ki. Békeidőben a családok itt tartották az élelmet és más értékeiket. De a kamrákban különféle műhelyeket is működtek és itt volt az iskola is.
Az erődfal tornyában a kápolna falain különleges 15. századi freskók díszlenek.
Szentpéter Árpád-kori templomának falai még úgy, ahogy megvédték a közösséget a zivataros századokban, de a legújabb kor ármányai ellen kevésnek bizonyultak. Így van az, hogy a Barcaság egyik legrégebbi és legjelentősebb szász településén ma már fehér holló a magyar és a német lélek.
Barcaföldváron állt egykor a Német Lovagrend fő vára, a Marienburg. A ’70-es években a vár nagy része egy földrengés áldozata lett. Nemrég újították fel, de a vár már csak nyomokban hasonlít egykori önmagára.
Ha II. András nem hajítja ki a nagyravágyó lovagokat, Földvár az önálló pápai teuton állam fővárosa lett volna. A tatárdúlás után IV. Béla építette újjá, majd Zsigmond király tartott országgyűlést falai között. A sok ostromot megélt Földvárnak a legújabb kor átkozott szerepet szánt, hiszen itt található a II. világháború egyik legkegyetlenebb haláltábora, ahol rengeteg magyar és német katona halt meg.
A betörő keleti hordák többször letarolták Barcaújfalut, ám sem a hadjáratok, sem a természeti vészek nem tudták elpusztítani. Amikor Brassóhoz került, a 15. században épült fel temploma is. Német lett az istentisztelet nyelve, de 1781 egy vasárnapján, amikor a szász pap németül kezdett prédikálni, a nép rázendített egy magyar zsoltárra. Így lett végül újfalunak magyar lelkésze. Az önérzetes nép büszke lehet fából faragott festett berendezésére is, hiszen itt egy magyar evangélikus templomokban igen ritka szárnyasoltárral találkozunk.
A barcasági tíz magyar faluhoz tartozó Háromfalu egyike Krizba. Amikor az ősi királyi birtokot, Rákospatakot a betelepült szászok magukévá tették, el is nevezték Krebsbachnak. Így történhetett, hogy a magyarlakta település a reformáció idején a lutheránus hitre tért át. Történelmi viharok próbálták, tűzvészek, földrengések pusztították, de áll az erős vár és él még a magyar Krizbán.
Madaras alatt, az Olt jobb partján a Hargita egy különálló hegyfoka, a Bogáti-domb emelkedik. Oldalában kőkereszt, körben erődítés, tetején kápolna jelzi, újabb ősi titkokat őrző szakrális helyen járunk. A Rákos ősi várának helyére 1720 körül épült a Szent Jakab kápolna.
A kiváló történész, Hóman Bálint szerint a domb Bogát vezérről kapta nevét, aki Árpád népével jött Erdélybe.
Rákos és Göröcsfalva közös temploma a Cseredombon: maga a misztérium. Már Szent István király idejében állt itt kőkápolna. Sőt, a Cseredomb már a szent király előtt is ősi magyar kultikus hely lehetett. Az elmúlt korokban alaposan átalakított 13. századi erődtemplom tornyát rejtélyes ábrák díszítik. A csillagászati jelek, emberi alakok, állatok és égitestek eredetét és értelmét már sokan és sokszor próbálták megfejteni, de az ősi tudás feltárása még várat magára. A templom egy röpke ideig nagyhírű Mária-kegyhely volt, ám csodatévő Szűzanya-szobrát Székely Mózes reformációt terjesztő katonái 1602-ben tűzre vetették.
A templom mellett a cinteremben is csendesedjünk el egy pillanatra. Itt nyugszik a székely szabadság apostola, az 1764-es felkelés lelki és szellemi vezére, Zöld Péter plébános.
Rákoshoz kötődik Erdély jeles történetírója, Cserei Mihály is. Úgy hírlik, azt hirdette, hogy Erdélyre minden rossz Belső-Magyarország felől jön, így csak félszegen köszönünk be a Cserei-kúriába, amelyik épp abban az évben, 1667-ben épült, amikor a nagy históriás a világra jött. A Cserei család utolsó sarja sem akárki, Mikes Kelemen mátkája, Cserei Zsuzsanna volt.
Cserei Mihálynak egy szobor is jutott a falu központjában. Mellette a Csíkrákos román megszállás alóli felszabadulására emlékeztető kopjafát Szervátiusz Jenő faragta.
Madaras is Nagyboldogasszony egyházközséghez tartozott, mégis, az 1500-as években már volt saját temploma. Miután a 18. században önállósodott, a büszke hívek új, még nagyobb házat építettek Istennek. Itt is sokan fazekaskodtak, sőt, még vashámorai és fejedelmi higanybányája is volt a településnek. És alig egy évszázada a Hargitáról lefolyó Nagy-Madaras patakán még 32 vízfűrész zakatolt. Aztán sok minden megváltozott. De a havasok népe még ma is a természettel, a földdel, az állatokkal szerves összhangban éli mindennapjait. Aki szeretne kicsit belekóstolni ebbe a csíki életbe, azt Felszegen, a 100 éves vízimalom mellett, a Zsigmond Malom Fogadóban Gál Levente szíves vendéglátással várja.
Mivel a környék jó minőségű agyagban gazdag, a településen nagy hagyományai vannak a fazekasságnak. Temploma nem régen, 1935-ben épült, miután Dánfalva önálló egyházközség lett.
Csíknagyboldogasszony. A fényes középkort idézi e szép név, amikor Karcfalva mint járási székhely Jenőfalvával, Dánfalvával és Madarassal egy községet alkotott.
Karcfalva egykori központi szerepéről mesélnek városias jellegű épületei is. A négy falu 15. századi közös vártemplomának magas, lőréses várfala jelzi: nemcsak a hit fellegvára volt, de a tatár-török hadak betörései idején is menedéket nyújtott. A 18. században jócskán átalakították, de szentélye átörökített valamit abból a ragyogó korból, amit a gótika fémjelzett.
