Madaras alatt, az Olt jobb partján a Hargita egy különálló hegyfoka, a Bogáti-domb emelkedik. Oldalában kőkereszt, körben erődítés, tetején kápolna jelzi, újabb ősi titkokat őrző szakrális helyen járunk. A Rákos ősi várának helyére 1720 körül épült a Szent Jakab kápolna.
A kiváló történész, Hóman Bálint szerint a domb Bogát vezérről kapta nevét, aki Árpád népével jött Erdélybe.
Rákos és Göröcsfalva közös temploma a Cseredombon: maga a misztérium. Már Szent István király idejében állt itt kőkápolna. Sőt, a Cseredomb már a szent király előtt is ősi magyar kultikus hely lehetett. Az elmúlt korokban alaposan átalakított 13. századi erődtemplom tornyát rejtélyes ábrák díszítik. A csillagászati jelek, emberi alakok, állatok és égitestek eredetét és értelmét már sokan és sokszor próbálták megfejteni, de az ősi tudás feltárása még várat magára. A templom egy röpke ideig nagyhírű Mária-kegyhely volt, ám csodatévő Szűzanya-szobrát Székely Mózes reformációt terjesztő katonái 1602-ben tűzre vetették.
A templom mellett a cinteremben is csendesedjünk el egy pillanatra. Itt nyugszik a székely szabadság apostola, az 1764-es felkelés lelki és szellemi vezére, Zöld Péter plébános.
Rákoshoz kötődik Erdély jeles történetírója, Cserei Mihály is. Úgy hírlik, azt hirdette, hogy Erdélyre minden rossz Belső-Magyarország felől jön, így csak félszegen köszönünk be a Cserei-kúriába, amelyik épp abban az évben, 1667-ben épült, amikor a nagy históriás a világra jött. A Cserei család utolsó sarja sem akárki, Mikes Kelemen mátkája, Cserei Zsuzsanna volt.
Cserei Mihálynak egy szobor is jutott a falu központjában. Mellette a Csíkrákos román megszállás alóli felszabadulására emlékeztető kopjafát Szervátiusz Jenő faragta.