“Ibi decretum omnium sententia Ugros Boiariae regno eliminandos esse”.
„Ott egyöntetűen elhatározták, hogy a magyarokat Bajorország területéről ki kell szorítani.”

2024. július 6-án a dévényi temető parkolójában kis csoport gyülekezik. A fővárostól távoleső helyszín és a rekkenő hőség végett nem vagyunk sokan, 25 fő gondolta úgy, hogy ezen a szombaton a Hit Pajzsa Nemzeti Egylet immár sokadik Pozsonyi csata emléktúráján vesz majd részt, ami immár több éve a Hazajáró Kupa része is. Rövid egyeztetés után útnak is indulunk a Sandberg irányába. Meredeken kapaszkodunk ki a településről, majd a hegyoldalt elérve már hullámzó terepen haladunk.
Folyamatos kilátással kísér minket a dévényi várrom koszorúzta szikla, a Duna és a Morva torkolat. A háttérben feltűnik a már osztrák oldalon található Barna- hegy, ahol tavaly jártunk.
Az egyik kilátópontnál megemlékezünk a Pozsonyi csatáról, ugyanis 907. július 4. és 7. között Árpád nagyfejedelem az ősi Hazának alapkövét tette le akkor, amikor az európai seregek központosított erejének támadásával szemben megóvta népét a pusztítástól és legyőzte Európa egyesült seregeit. Szükséges, hogy megismerjük ennek a hatalmas viadalnak részleteit, az egyesült európai hadseregek szervezetét és Árpád azon hadműveleteit, mellyel ezt a hatalmas ellenséget megsemmisítette.

Az emlékezés után felmásztunk a Sandberg homokköves oldalába, majd erős ereszkedővel értünk Dévényújfaluba. Az egykori kis faluból mára egy panel rengeteg lett, jelképezve a kommunista építészeti stílus XX.-XXI. századi időszakát. Nagy nehezen találtunk egy presszót ahol üdítővel és némi sörrel hűsítettük magunkat. 11.00 óra is elmúlt már mikor visszaindultunk Dévény irányába. A Sandberg kőbányáit elhagyva leereszkedtünk a Morva folyó partjára és a folyóparti kerékpárúton érkeztünk vissza a dévényi vár alá. Itt érdekességként megismerhettünk a harmadik birodalom meg nem valósuló folyami kikötő tervét is.
A túra végén először elsétáltunk a Duna szabályozási emléktáblához. Dévénynek ez a másik millenniumi emlékműve, mely szerencsére átvészelte a pusztítások időszakát. A Duna-parti út fölött a várhegy oldalában, néhány kisebb kertes ház között tekintélyes méretű építmény látható. Rajta márványtábla a következő felirattal:
“E kapun ellenség sokszor rontott a magyarra, de egyszer sem nyert rajt’ tartós diadalt.
Ám a Nyugat műveltségének ez út ezer évig Nem volt zárva soha. S hogy biztosb legyen itt a verseny, a magyar nemzet rendezte Dunáját. Áldja meg ezután is a gondviselés!”

Túránk befejező részét a dévényi várban töltöttük el, ahol a túravezető elmesélte a vár és a millenniumi emlékmű történetét. A millennium idején Dévény ezeréves múltunkban játszott szerepét ismerték és tisztelték, ezért 1896-ban épp itt állították fel annak a hét emlékműnek az egyikét, melyek az országalapításra emlékeztetnek. A vár legmagasabb pontján álló 21 méter magas obeliszk tetején honfoglalás kori magyar vitéz, kezében pajzzsal és békésen leeresztett karddal nyugat felé szegezve tekintetét, már messziről hirdette: itt kezdődik a magyar haza!
Ma azonban hiába keresnénk. Az első világháborút követően egy új ország, Csehszlovákia veszi át ezen a területen az uralmat, és a megelőző ezer év emléke nem lesz kívánatos. 1920-ban felrobbantják, majd a hatvanas években megkezdődő régészeti ásatások, felújítási munkálatok során talapzatát is elhordják.
Ma csupán a vár történetét bemutató kiállításon láthatunk egy megsárgult fényképfelvételt róla…
Mi persze az ilyen honismereti túrák alkalmával lelki szemeinkkel látjuk magunk előtt ma is, mert tudjuk, hogy létezik egyik világ, ahol az igazság örök és elpusztíthatatlan.
Mindenkinek gratulálunk és köszönjük a részvételt, valamint Orbán Imrének a szervezést és a beszámolót!