Gorgánok 2. – A Tarac forrásvidékén
Hazajáró műsorok

Gorgánok 2. – A Tarac forrásvidékén

223. rész
"Ha az ember a völgylapályról éjszak és kelet felé néz, a leggyönyörűbb hegyi tájképeket látja maga előtt. Az egymás háta mögött fokozatosan emelkedő hegységeken pihen meg a szem. A tetőkről nézve szét, egész hegyvilág hullámzik a szemlélő előtt. A havasokat koszorúzó ős fenyvesek, a hegysorok közein levő mély völgyek s azok fenekén rohanó patakok rendkívül bájos képet alkotnak."
Várady Gábor: Máramarosmegye (1900)

Ez a gyönyörű hegyi tájkép az, ami rendre visszavonzza a hazajárót az Északkeleti-Kárpátok külső flis vonulatába, a Máramarosi havasok világába. A Gorgánokban folytatjuk a túrabakancsot alig látott hegyvidék turisztikai feltárását. A Tarac forrásvidékén a régi német fakitermelő telepek örökségét ma már főleg a ruszinok viszik tovább. Ezeréves határvidékünkön az Árpád-vonal emléktöredékeit is felkutatjuk és a tarvágás-pusztította hegyoldalak mellett azért még sok érintetlen vadonnal és hegygerinccel is találkozhatunk.

Látnivalók / Kárpátalja / Máramaros

1775-ben még olyan idők jártak a Kárpát hazában, hogy Mária Terézia fogta magát, és Felső-Ausztriából német anyanyelvű famunkás szakembereket telepített a Tarac felső völgyébe, műveljék csak meg szépen a kincstári erdőket.

A vidék központja korábban a felsőbb fekvésű Németmokra volt, aztán a Tarac völgyét és mellékvölgyeit átszövő kisvasút kiépülése után a csomópont, Királymező vette át a központi szerepet. Ám a 2001-es nagy árvíz a kisvasutat és a település egy részét is elpusztította. A derék német telepesek utódait is elűzte már innen a sztálini terror vörös árja, pedig még Trianon után, 1944-ben is nem kevesebb, mint 1800 német nyelvű lakója volt Királymezőnek.

Magyar szót se nagyon hallunk már itt. Azért itt van még az a kiüresedett épület, ami a magyar időkben a határőrség laktanyája volt.

Ne feledjük, történelmi hazánk határvidékén vagyunk, így a Tarac környékén az erdős hegyoldalak a Magyar Királyi Honvédség Kárpátokban kiépített második világháborús védelmi rendszere, az Árpád-vonal maradványait rejtik.

Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...
Bővebben...

Elhagyva a Mokranka patakát gyalog indulunk a Gorgánok gerincére. A Darov tömbjén elérjük az ezeréves határ gerincét, amin már a kék jelzésű út vezet tovább. Az ösvényt határkövek is jelölik. Ezek még az 1920 utáni korszakból maradtak, amikor a trianoni diktátummal Kárpátalja Csehszlovákiához került és itt húzódott a cseh-lengyel határ.

Elhagyjuk a gerincet, és egy újonnan kialakított traverz úton haladunk tovább a Popágya csúcsa felé. A magasabb régióban lassan elmaradoznak az erdők és a Gorgánokra jellemző kiterjedt, mohákkal zöldre festett kőfolyások kísérik utunkat. Délre pompás kilátás nyílik Máramaros napsütötte hegyvilágára, a Fekete-bérc és a Kraszna-havas hegyeire.

Máramarosban még a hegyekben is nagy kultusza van a vezérlő fejedelemnek. A Popágya havason átvezető régi szekérút nyomait „Rákóczi útja”-ként emlegetik a pásztorok, s még a legkisebb pásztorgyerekek is azt beszélik, hogy ezen az úton valamikor egy fejedelem vonult végig, fényes kíséretével és hogy ez a fejedelem a «ruténokat» nagyon szerette.

Sziklák és törpefenyvesek szegélyezik utunkat, majd elérjük a Popágya csúcsát.

Bővebben...