Hazajáró műsorok

Toróckói-hegység 2. – Az erdélyi tündérkert zordon ékessége

211. rész

“A nap már a remetei sziklák felé közeledik s a felhőszakadékokon át archaikusan ömlő, szélesedő alsóküllőkkel ereszkedik a földre. Ha fehérvári palotájából estefelé nyugatra nézett, ezt a lilába mélyülő pompás hegyvilágot, az erdélyi tündérkertnek ezt a zordon ékességét éppen ilyennek láthatta Bethlen Gábor.”

Áprily Lajos: Nagyenyed (1939)

Erdély aranykora régen leáldozott, de az „erdélyi tündérkertnek ez a zordon ékessége,” az Erdélyi-szigethegység keleti peremének mészkőbirodalma mit sem változott. A Torockói-hegység legismertebb, északi vidékeit már bejártuk, ezúttal középső részébe látogatunk, ami látványos sziklaszorosokkal, szurdokvölgyekkel és mészkőszirtekkel emelkedik a Maros völgye fölé. Amilyen érintetlen a természeti környezete, annyi sebet ejtett lakott vidékein a történelem, de a sokat szenvedett Hegyalján él, mert éltetik még Bethlen Gábor és Áprily Lajos szellemét.

Látnivalók

Látnivalók / Erdély / Erdélyi-Hegyalja

Enyed igen gazdag múlttal rendelkezik. A város ékessége az erődtemplom, ahol 1564-ben megalakult az Erdélyi Református Egyház. 1780 és 1849 között Enyed volt a püspöki székhely.

Nem véletlen, hogy a késő gótikus stílustól a barokk templombelsőig mindenféle stílusjegyet visel magán, ami az újjáépítéseknek köszönhető, hiszen a város ötször pusztult el az évszázadok során.

Az 1704-es kuruc idők labanckergető diákjainak emlékműve azokat a nagyenyedi diákokat örökíti meg, akik fűzfadorongokkal álltak ellen a városra törő labancoknak, életüket áldozva városukért, hazájukért. Róluk emlékezett Jókai Mór is a Nagyenyedi két fűzfában.

Az erődtemplom falán egy kis kőlap emlékezteti az erre járót az 1849. január 8.-i mészárlásra, amikor Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák az ortodox karácsony éjszakáján a poklot szabadították Enyedre. Miközben férfiaink a magyar szabadságharc seregében szolgáltak, a vérgőzös románok védtelen emberek ezreit mészárolták le, nem kímélve csecsemőt, nőt, aggastyánt sem. Így szenvedte el Nagyenyed a szabadságharc legnagyobb civil veszteségét.

És itt, Enyeden a Bethlen Gábor Kollégium biztosítja a magyar megmaradást, melynek elődjét a fejedelem alapította Gyulafehérváron 1622-ben. A Kollégiumot a török-tatár dúlást követően 1662-ben Apafi Mihály fejedelem helyezte át Enyedre. Az öreg alma mater padjait olyan jeles magyarok koptatták, mint például Kőrösi Csoma Sándor vagy a festő, Barabás Miklós. Az egykori tanárok között találjuk Áprily Lajos költőt, Apáczai Csere Jánost.

Bővebben...

A „messzirelátó kopasz Pilis-tető” az enyediek időjárás-mutatója: ha a csúcs ködben van, elromlik az idő.

Bővebben...

A gyepes dombvidéki tájba szervesen illeszkednek a hegyi mócok jellegzetes, szalmafedeles tanyái. Az enyhén hullámzó legelőkön oldalazva egyre jobban kitárulkozik alattunk a Kolostor- és a Remetei-szoros sziklavilága. Észak felé a Bedellő karsztvidéke tárul elénk.

Keletről lassan a szomszédos Érchegység tetői is mellénk szegődnek.

A Torockói-hegység varázsát legfőbb alkotó kőzetének, a mészkőnek köszönheti, ami helyenként akár a 700 méteres vastagságot is elérheti. A látványos szorosok, hasadékok, szakadékok és szirtek a mészkőmasszívumot szétrepesztő kéregmozgások és a víz oldó és koptató munkájának az alkotásai.

A Nika-kő aljába érve meredek emelkedő vár ránk a sziklabérc tetejéig. A lankás dombvidékből hirtelen kibukkanó mészkőszirtek amilyen látványosak, olyan nehéz feljutni a tetejükre.

A hegység egyik legvadregényesebb szurdoka, a Remetei-szoros, ahol vaslétrák és sodronykötelek segítik az előre jutást. A szoros egyik ikonikus pontja a sziklakapu, vagy, ahogy a helyiek hívják, Viadukt rég beomlott barlangfolyosója klasszikus fotó háttér.

A szorosból a Diódi-völgybe érkezünk meg.

Bővebben...