Hazajáró műsorok

Orbaiszék I. – Zágontól Kommandóig

119. rész

“Háromszék keleti oldalán a faluk nagyrészt a határszéli Kárpátokról lerohanó patakok völgyületeibe vannak beépítve. A legfestőibb havasvidéknek vadon nagyszerűségét találja az utas, ha nem restelli e völgyecskék rejtőzködő virányait felkeresni; sőt a természet szépségei mellett e sziklahegyek rejtett magánya nem egy ősi műemléket őriz. Ki ne vágynék e völgyeknek rejtett szépségei közé? Hisz ott a természet barátja gazdag táplálékot nyer tudvágyának.”

 Orbán Balázs: Háromszék (1868)

Nem először, de nem is utoljára szegődünk Orbán Balázs mellé. Most éppen a Kárpát-medence délkeleti szögletére, a történelmi Orbaiszékre vetünk egy pillantást. Van hova visszatekintenünk, hisz Erdély legkeletibb magyarlakta vidékén már jó ezer éve jelen vagyunk. A legtekintélyesebb székely csoportok a XII. században a dél-erdélyi Szászorbó környékéről érkeztek ide. Ezért nevezték Háromszék egykori törvényhatóságát Orbaiszéknek, amely amellett, hogy világhírű személyiségek bölcsője, nevezetes látnivalók és természeti különlegességek tárházát nyújtja.

Látnivalók

Látnivalók / Székelyföld / Háromszék

Ahol Háromszék havasai ráhajolnak a medencére, a Zágon patak partja röghöz kötő tájék. Aki ide születik, mindhalálig ragaszkodik e földhöz. Még akkor is, ha nem térhet ide vissza soha. Így volt ezzel a bujdosó Rákóczi fejedelem hűséges embere, a remek tollú író, Mikes Kelemen is. Szülőházát már csak emlékkő jelöli, de a Mikes-kertben ott állnak még a vihar-tépázta Mikes-tölgyek, amelyek a hagyomány szerint még látták az árnyékukban játszadozó Kelement.

„Úgy szeretem Rodostót, hogy nem felejthetem el Zágont” – írta Mikes és lám, szülőfaluja sem felejti a „rodostói remete” emlékét.

A község központi épülete, az 1623-ban emelt Mikes-Szentkereszti-udvarház kertjében a település nevezetes szülöttei és Zágonhoz kötődő történelmi személyiségek szoborparkja díszlik.

Az udvarházban működik a Mikes Kulturális Központ. Itt négy szobát rendeztek be, amelyek emléket állítanak Zágon híres szülötteinek.

Zágon református templomának is van mesélnivalója. Toronyórájáról különös történet forog közszájon:

„A hetipiacon bejelentette a falusbíró, hogy a zágoniak toronyórát akarnak rendelni, s mivel az a vásárosoknak is szolgál, kérte, hogy a nép pótoljon bele. – Azt már nem. Ha a zágoniaknak toronyóra kell, legyen pénzük és vegyék meg. – Jött a válasz. – No, mi veszünk is – felelte a felbőszült bíró -, de legény legyen az közületek, aki azon el tud majd igazodni. Így is lett. Az óramutatókat felcserélték, a kicsit a nagy, a nagyot a kicsi helyébe. Jöttek a kofák, nézik az órát, újra nézik. Nem értik mi történt. Végül megállapították, hogy az óra is bolond, mint a zágoniak. Az óramutatók azóta is úgy vannak a torony homlokán.”

Bővebben...

Kőrös nagy szülöttének 1904-ben a falu is felvette a nevét. Kőrösi Csoma Sándornak szobrot is állított a falu közössége. Ahol a feltételezések szerint egykor a híres Tibet kutató szülőháza állt, a ’90-es években létrejött Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület emlékházat hozott létre.

Ahogy Mikesnek, úgy Kőrösi Csomának is vannak még élő szemtanúi: a diófák azon a telken állnak, ahova szülei költöztek, miután a házuk leégett.

Erdély legkeletibb fekvésű városa, Orbaiszék egykori székhelye, Kovászna.

Földrajzi adottságainak, mofettáinak és ásványvizeinek köszönhetően jelentős gyógyfürdőhellyé nőtte ki magát. A 12 ezres magyar kisváros jelképe a főterén található iszapos kénes-széndioxidos gázkitörés, a Pokolsár.

A megmaradást hirdeti a református templom előterében a millecentenáriumi és a magyar szabadságharc hősei előtt tisztelgő emlékmű is.

A cinteremben álló székelykaput 1940-ben állítottak Észak-Erdély felszabadításának alkalmából.

Bővebben...

Tündérország határvidékén, Tündér Ilona várának aljában, a Tündér-völgyben indulunk fel Kovásznáról Kommandó felé. Méghozzá a régivágású keskenyvágányú iparvasúton. A Kommandó környéki egykor 200 kilométernél is hosszabb vasúthálózatból ma már alig 27 kilométer maradt meg.

A Tér-rétig vonatozunk, ahonnan már csak önmaga árnyékát látjuk a híres neves ipartörténeti műemléknek, az egykori kovászna-kommandói siklónak.

Az 1886-ban Lux Emil tervei alapján épült síklóvasúton 1232 méter távolságot és 327 méter szintkülönbséget legyőzve szállították le a kitermelt fát a Tündér-völgybe.

Ma már se vonat, se sikló, így gyalogszerrel hatolunk be a Háromszéki-havasok szívébe.

A Nagy-Bászka-patak hegyekkel koszorúzott völgyében terpeszkedik a történelmi Háromszék legmagasabban fekvő települése, Kommandó. A fát már nem vasúttal vontatják. Az egykori fagyártelep elhagyott. Ahol egykor kaszinó is volt, ott most állatok legelésznek. Gazzal benőtt vágányok, rozsdásodó vasúti kocsik, mintha egy vadkeleti szellemvárosban járnánk.

Kommandón ma alig ezren élnek, vagyis inkább éldegélnek, főleg magyarok. A munkanélküliség és a természeti erők súlya alatt is sokan kitartanak a szép fekvésű faluban. Körbenézve hamar kiderül, hogy a település jövőjét a turizmus jelentheti. A Háromszéki-havasok közeli ormai felé egyre jobban kiépített turistautak vezetnek.

Bővebben...