Temp­lo­ma fából épült 1798 körül. Neve­ze­tes főképp magas, cif­ra tor­nyá­ról. A főan­gya­lok oltal­ma alatt áll – szól a monog­rá­fia a Lápos men­tén meg­te­le­pült apró Nyár­fás­ról. A Mára­ma­ros­ban, a Lápos vidé­kén talál­ha­tó fal­vak jel­leg­ze­tes­sé­gei a fatemp­lo­mok.

Kovás jel­leg­ze­tes­sé­ge a fehér­re meszelt fatemp­lom. A falucs­ka a kővá­ri ura­da­lom­nak szol­gál­va adó­men­tes­sé­get élve­zett. A kuruc sza­bad­ság­harc buká­sa után Kovás népe per­re is ment az új föl­des­urak­kal, a Tele­ki­ek­kel ősi kivált­sá­ga­i­kért, ám mire íté­let szü­le­tett vol­na, elér­ke­zett 1848, és vele a job­bágy­ság eltör­lé­se.

A Tele­ki­ek hagya­té­ka Pri­bék­fal­va 1700-as évek­ben épült kas­té­lya. Iga­zi poli­hisz­tor — író, poli­ti­kus és aka­dé­mi­kus – volt gróf Tele­ki Géza, aki fényes kas­té­lyá­ból igaz­gat­ta bir­to­kát. Egyet­len fia, a későb­bi föld­rajz­tu­dós és minisz­ter­el­nök, Tele­ki Pál is itt töl­töt­te gyer­mek­éve­it. Tri­a­non után a bir­to­kot elvet­ték, de a kas­tély meg­ma­radt, így Tele­ki Pál még a két hábo­rú között is szí­ve­sen tért vissza Pri­bék­fal­vá­ra.  A II. világ­há­bo­rú után a Tele­ki­ek­nek vég­leg el kel­lett hagy­ni­uk Pri­bék­fal­vát, azóta a kas­tély elha­gya­tot­tan áll.

A kas­tély­ban a Tele­ki-csa­lád sar­ja, Imre élt. Itt szü­le­tett lánya, a magyar nőne­ve­lés úttö­rő­je Tele­ki Blan­ka, akit a ’48-as sza­bad­ság­harc buká­sa után fel­ség­áru­lás vád­já­val 10 év bör­tön­re ítél­tek. A kővár­hosszú­fa­lui kas­tély sor­sát is meg­pe­csé­tel­te a 20. szá­zad: beren­de­zé­sét, könyv­tá­rát kifosz­tot­ták. Ma román tulaj­don­ban van. A falu mel­lett egy­kor a Tele­ki-csa­lád krip­tá­ja állt, amit a román meg­szál­lók lerom­bol­tak, helyét beszán­tot­ták, de pár sír­em­lék meg­ma­radt az orgo­na­bok­rok között.

Miu­tán Kővá­rat lerom­bol­ták, az addi­gi jelen­ték­te­len falucs­ka sze­re­pe fel­ér­té­ke­lő­dött, és Kővár­vi­dék köz­pont­ja lett. 1905-öt írtunk, ami­kor szol­ga­bí­ró­ját a román több­sé­gű kerü­let ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­jé­vé válasz­tot­ták. Tele­ki Pál­nak hív­ták a fia­tal­em­bert, aki később hazánk minisz­ter­el­nö­ke lett. Bizo­nyá­ra sokat imád­ko­zott az 1896-ban épült kato­li­kus temp­lom­ban, amely­nek főol­tár­ké­pé­ről Bara­bás Mik­lós alko­tá­sa, Szent Lász­ló király köszön ránk.

A tele­pü­lés neve­ze­tes­sé­ge a refor­má­tus temp­lom, amely három fázis­ban épült. Leg­ré­geb­bi része a szen­tély, ami a 14–15. szá­zad­ban épült, majd 1824-ben a temp­lom­ha­jó, és 1874-ben a torony a fele­ke­ze­ti isko­lá­val együtt.

A vár­ról már a 13. szá­zad­ban készül­tek írá­sos fel­jegy­zé­sek. Ekkor még lovag­vár volt, majd a szá­zad végén, Zsig­mond király ural­ko­dá­sa alatt tovább épí­tet­ték. A 15. szá­zad­ban épült az alsó és a közép­ső vár. Annak ide­jén beve­he­tet­len vár volt, majd a csá­szá­ri­ak a Rákó­czi-sza­bad­ság­harc leve­ré­se után fel­rob­ban­tot­ták. Azóta csak a rom lát­ha­tó.