"Bármilyen hosszú is egy természetfilm, bármilyen szép is egy kép, bármilyen csodás is egy-egy leírás, nem hihetjük azt, hogy ez pótolja a személyes élményt. Márpedig ezek a helyek bárki számára könnyen elérhetők, felkeresésük, felfedezésük - kinek-kinek a maga számára - jószerivel csak elhatározás kérdése."
Ritka pillanat a Hazajáró életében, amikor történelmi hazánk hegyein, mégsem a Kárpátok bércein túrázik. Ilyen hely az Alpok utolsó felgyűrődött nyúlványa, a Kőszegi-hegység is. A Vas vármegye északi részén, a Pinka és a Gyöngyös-patak között húzódó kristályos kőzetű középhegység felszíne rendkívül tagolt és változatos. Dús vegyeserdők borította hátát kristálytiszta források és patakok öntözik. Délnyugati irányban emelkedő főgerincét a Dunántúl legmagasabb pontja, az Írott-kő uralja, ami egyben az Országos Kéktúra nyugati végpontja is. Rockenbauer Pálék e hegységbe érkeztek „egy úton”. Az ő nyomdokain járunk, de mi nem kényszerülünk megállni a vasi és a várvidéki magyarok közé emelt egykori vasfüggönynél, hanem tovább „indulunk egy másik úton”, az Ausztriához csatolt főgerincen. Közben nem feledkezünk meg itt-ott leereszkedni a zárt hegy tömbjéből Kőszeghegyaljára, vagy éppen Várvidékre sem, ahol talán vannak, akik „azt gondolják, idegenek vagyunk,” pedig — ugyan ritka már itt a magyar szó — azért ezeréves emlékeink idekötnek minket.