Kőszegi-hegység — Kéktúra a “Pannon Alpokban”
Hazajáró műsorok

Kőszegi-hegység — Kéktúra a “Pannon Alpokban”

65. rész
"Bármilyen hosszú is egy természetfilm, bármilyen szép is egy kép, bármilyen csodás is egy-egy leírás, nem hihetjük azt, hogy ez pótolja a személyes élményt. Márpedig ezek a helyek bárki számára könnyen elérhetők, felkeresésük, felfedezésük - kinek-kinek a maga számára - jószerivel csak elhatározás kérdése."
Rockenbauer Pál

Rit­ka pil­la­nat a Haza­já­ró éle­té­ben, ami­kor tör­té­nel­mi hazánk hegye­in, még­sem a Kár­pá­tok bér­ce­in túrá­zik. Ilyen hely az Alpok utol­só fel­gyű­rő­dött nyúl­vá­nya, a Kősze­gi-hegy­ség is. A Vas vár­me­gye észa­ki részén, a Pin­ka és a Gyön­gyös-patak között húzó­dó kris­tá­lyos kőze­tű közép­hegy­ség fel­szí­ne rend­kí­vül tagolt és vál­to­za­tos. Dús vegyes­er­dők borí­tot­ta hátát kris­tály­tisz­ta for­rá­sok és pata­kok öntö­zik. Dél­nyu­ga­ti irány­ban emel­ke­dő főge­rin­cét a Dunán­túl leg­ma­ga­sabb pont­ja, az Írott-kő ural­ja, ami egy­ben az Orszá­gos Kék­tú­ra nyu­ga­ti vég­pont­ja is. Rocken­ba­u­er Pálék e hegy­ség­be érkez­tek „egy úton”. Az ő nyom­do­ka­in járunk, de mi nem kény­sze­rü­lünk meg­áll­ni a vasi és a vár­vi­dé­ki magya­rok közé emelt egy­ko­ri vas­füg­göny­nél, hanem tovább „indu­lunk egy másik úton”, az Auszt­ri­á­hoz csa­tolt főge­rin­cen. Köz­ben nem feled­ke­zünk meg itt-ott leeresz­ked­ni a zárt hegy tömb­jé­ből Kőszeg­hegy­al­já­ra, vagy éppen Vár­vi­dék­re sem, ahol talán van­nak, akik „azt gon­dol­ják, ide­ge­nek vagyunk,” pedig — ugyan rit­ka már itt a magyar szó — azért ezer­éves emlé­ke­ink ide­köt­nek min­ket.

Látnivalók / Őrvidék

A múlt szá­zad­ban épült Mar­git-kilá­tó­ból remek kilá­tás nyí­lik a Kősze­gi és Boros­tyán­kői hegy­sé­gek felé.

A Gyön­gyös völ­gyé­ben fek­szik Léka. A pati­nás nagy­köz­ség barokk plé­bá­nia­temp­lo­mát a „magyar krő­zus,” Nádasdy Ferenc ország­bí­ró épít­tet­te a 17. szá­zad­ban. A Nádasdy csa­lá­dot fém­jel­zi a köz­ség szé­lén maga­so­dó Lékai vár is. Hazánk nyu­ga­ti vége­i­nek egyik leg­ré­gibb kőerőd­je a 13. szá­zad­ban épült. Elő­ször kirá­lyi vár volt, majd ahogy len­ni szo­kott, vál­ta­koz­tak tulaj­do­no­sai, végül a 17. szá­zad­tól egé­szen az első világ­há­bo­rú­ig az Ester­há­zy­ak­hoz tar­to­zott. Az épü­le­tet és a régi ren­di vilá­got súlyo­san meg­ron­gá­ló máso­dik világ­égés után a ’60-as évek­ben Paul Anton Kel­ler oszt­rák író vásá­rol­ta meg. Fel­újí­tot­ta, múze­u­mot, szál­lót és gyógy­in­té­ze­tet ala­kí­tott ki ben­ne. A lékai tótól cso­dás kilá­tás nyí­lik a vár­ra.

Bővebben...

A tele­pü­lést a 13. szá­zad­ban a Kősze­gi csa­lád tet­te ura­dal­mi köz­pont­já­vá, majd a 1328-ben Károly Róbert kirá­lyunk­tól váro­si ran­got kapott. Ezután a város gyak­ran cse­rélt gaz­dát, egy­szer a Szent Koro­ná­ért cse­ré­be a Habs­bur­gok zálog­bir­to­ka lett.

Leg­ne­ve­ze­te­sebb épü­le­te, a nyu­ga­ti határ­vi­dé­ket nyolc évszá­za­da védel­me­ző, ma már múze­u­mi és műve­lő­dé­si célo­kat szol­gá­ló Juri­sics vár emlé­kez­tet az 1532-es világ­ra szó­ló dia­dal­ra, ami­kor is beve­he­tet­len erőd­ként fel­tar­tóz­tat­ta a Bécs ellen vonu­ló török sere­ge­ket.

Kőszeg leg­szebb része a bel­vá­ros, amely meg­őriz­te közép­ko­ri jel­le­gét. Itt talál­ha­tó a Hősök tor­nya, amit 1932-ben, az ost­rom évfor­du­ló­já­ra emel­tek.

Bővebben...

Hét­for­rást régen Vár­ku­ta néven emle­get­ték, hisz e for­rás lát­ta el víz­zel a fölöt­te maga­so­dó Fel­ső­vá­rat. Aztán 1896-ban fedez­ték fel újra és a Mil­len­ni­um tisz­te­le­té­re épí­tet­ték ki a hét hon­fog­la­ló magyar törzs vezé­ré­nek nevét vise­lő kifo­lyó­nyí­lá­sa­it. A helyi­ek úgy tart­ják, aki mind a hét for­rás vizé­ből iszik, annak tel­je­sül egy kíván­sá­ga.

Az Óház-tető ormán Kőszeg leg­ré­gibb vára, a Fel­ső­vár rom­ja­i­ra emelt kilá­tó hir­de­ti jeles múl­tunk örök­sé­gét. A vár már a X‑XI. szá­zad­ban áll­ha­tott, ám az Alsó­vár meg­épül­te után hamar elmúlt dicső­sé­ge, s rom­jai az enyé­sze­té let­tek. 1896-ban lel­kes kősze­gi turis­ták az öreg­to­rony rom­já­ra kilá­tót épí­tet­tek, ám az 1917-ben össze­dőlt. 1991-ben aztán Bakay Kor­nél régész veze­té­sé­vel fel­tár­ták a marad­vá­nyo­kat és 1996-ban, a turis­ták újra bir­tok­ba vehet­ték a kilá­tó­tor­nyot.

A Kősze­gi-hegy­ség­ben szin­te egy­mást érik a ter­mé­sze­ti és tör­té­nel­mi lát­ni­va­lók. Nem vélet­len, hogy a hegy­ség az Írott­kő Natúr­par­kot fog­lal­ja magá­ba. Az Irány-hegy érin­té­sé­vel érünk el a Vörös kereszt­hez, majd hosszú kanyar­gás után a Stá­jer­há­zak­hoz. Az épü­let­együt­tes nevét az 1750-ben Mária Teré­zia által ide­te­le­pí­tett stá­jer erdé­szek­ről kap­ta, akik egé­szen 1954-ig lak­tak itt. A szé­pen fel­újí­tott házak­ban ma Erdé­sze­ti Múze­um és erdei isko­la műkö­dik.

Bővebben...

A Kősze­gi-hegy­ség máso­dik leg­ma­ga­sabb csú­csa a Nagy-Szar­vas­kő. A Nagy-Szar­vas­kő tete­jét kereszt éke­sí­ti, s egy csúcs­könyv is a turis­ták ren­del­ke­zé­sé­re áll.

Bővebben...

Óho­dász fölött talál­ha­tó a Lomb­ko­ro­na tan­ös­vény. A Lomb­ko­ro­na tan­ös­vé­nyen mara­dan­dó élményt nyújt a vegyes erdő lomb­ko­ro­ná­i­nak szint­jén kiépí­tett pal­ló­híd, melyen végig­sé­tál­va köze­lebb­ről is szem­ügy­re vehet­jük a külön­bö­ző fafa­jo­kat.

A pal­ló­híd végén egy kilá­tó nyújt rálá­tást Kőszeg­hegy­al­já­ra. Míg vissza­te­kint­ve a főge­rin­cen a Nagy Szar­vas­kő emel­ke­dik anten­nás tor­nyá­val.

Bővebben...

Velem köz­ség fölött az erdő­ben talál­ha­tó Szent Vid hegyen tele­ped­tek meg a vidék első lakói. 1713-ban egy Hile­ri­án nevű szer­ze­tes épí­tett reme­te­la­kot és kápol­nát. Ennek utód­ja a barokk stí­lus­je­gye­ket vise­lő, 1859-ben épült Szent Vid-temp­lom, ami a kör­nyék­be­li­ek búcsú­já­ró-helye­ként is szol­gál.

Bővebben...

A leg­ré­gibb for­rá­sok még Fenyő-hegy­nek, majd Szál­kő­nek nevez­ték a csú­csot. Az első faki­lá­tó 1891-ben épült, majd a 1913-ban húz­ták fel a jelen­le­gi kőki­lá­tót, az Árpád-tor­nyot. Akkor még nem gon­dol­ták, hogy a hegy­ség leg­ma­ga­sabb orma hét esz­ten­dő múl­va határ­pont lesz. A határ­nyi­tás után újra láto­gat­ha­tó csúcs 1989 óta az orszá­gos kék­tú­ra új vég­pont­ja lett.

Bővebben...

A 13. szá­za­di ere­de­tű várat kez­det­ben a Német­új­vá­ri gró­fok majd a Tom­pek csa­lád bir­to­kol­ták. 1450 körül a Baum­kirch­ne­rek erő­sí­tet­ték meg, később a Bat­thyá­ny csa­lád lak­ta. Műkö­dött itt pálos kolos­tor is, 1956-ban pedig falai az emig­ráns magya­rok­nak nyúj­tot­tak átme­ne­ti mene­dé­ket.

Bővebben...