Déd­a­biszt­rá­ról a Biszt­ra, majd az Utas-patak völ­gye­in keresz­tül érhe­tő el a Kele­men-hava­sok jel­leg­ze­tes pla­tós csú­csa, az Isten­szé­ke. A hatal­mas ande­zit szik­lák­kal sze­gé­lye­zett csúcs a Biszt­ra és a Galo­nya völ­gye fölé maga­so­dik, ragyo­gó kilá­tást nyújt a Maros-völ­gyé­re és a Gör­gé­nyi-hava­sok­ra.

A Kele­men-hava­sok köz­pon­ti részé­ben, a Lom­ás-patak hosszú völ­gyén keresz­tül köze­lít­he­tő meg a Büdös-patak fejé­ben elte­rü­lő Bán­ffy-ten­ger­szem. A másik nevén Jézer-tó a Rekettyés tető alat­ti vul­ka­ni­kus kőzet üre­gé­ben talált magá­nak fek­vő­he­lyet. A Boró­kás övez­te tavacs­ka az egyet­len ten­ger­szem Erdély vul­ká­ni hegy­lán­cá­ban. A tó fölöt­ti Rekettyés tető olda­lá­ban egy mete­o­ro­ló­gi­ai állo­más talál­ha­tó.

A Kele­men-hava­sok hatal­mas vul­ká­ni krá­te­ré­nek pere­mén veze­tő piros jel­zé­sen, a Negoj-nyer­gen keresz­tül érhe­tő el az egy­ko­ri ezer­éves határ magyar olda­lán maga­so­dó Magyar-Negoj csúcs. A II. világ­há­bo­rú egyik magyar véd­vo­na­lát alko­tó egy­ko­ri lövész­ár­kok men­tén tovább halad­va mász­ha­tunk fel a krá­ter pere­mé­nek leg­ma­ga­sabb csú­csá­ra, a Nagy-Köves­re. 1940-ben, Észak-Erdély vissza­tér­te­kor a csú­csot Tele­ki Pál minisz­ter­el­nök­ről nevez­ték el. Tisz­ta idő­ben innen a Mára­ma­ro­si­tól a Foga­ra­si-hava­so­kig belát­ni a Kár­pá­tok bér­ce­it. Innen lát­ha­tó a Román-Negoj legya­lult csú­csa is, ame­lyen a kom­mu­nis­ta idők­ben kén­bá­nyát nyi­tot­tak. A főge­rinc­cel pár­hu­za­mo­san végig húzó­dó Mária Teré­zia-útja Magyar­or­szág és Mold­va határ­őr­út­já­nak épült 1762-ben. A köz­pon­ti főge­rinc utol­só csú­csát a Rusz­ka-havas külön­le­ges szik­la­alak­za­tai jelö­lik.