Az első csúcs, amit elérünk, a hatalmas füves háttal megáldott, 2021 méter magas Rekettyés-tető. Még marosvásárhelyi túratársunk sem tudja, hogy ezt a csúcsot 1940-ben, a második bécsi döntés idején hivatalban lévő magyar külügyminiszterről, gróf Csáky Istvánról nevezték el. Kilátás sajnos nincs, mert a felhőben állunk, de egy kis melegedésre bebújunk a meteorológiai állomásra, ahol olyan híreket kapunk, hogy délutánra talán felszáll a felhőzet.
Némi tanakodás után 19-re lapot húzunk, és tovább indulunk, hátha velünk tart a Gondviselés is, és elénk tárul valami a Kelemen gerincéből. Az 1933 méteres Kis-Köves hamar megvan, majd leereszkedünk a Negoj-nyeregbe. Innen, 1703 méterről indulunk megmászni a legmagasabb csúcsokat, a Magyar Negojt (2081 m) és a Nagy-Kövest (2100 m), amelynek neve a csúcsot borító andezit sziklatörmelékre utal, és amelyet 1940 és 1944 között Teleki-csúcsként jelöltek a térképek. És láss csodát: a Teleki-csúcson állva egy csapásra („Oh my God” – Caluseru János) felszáll az összes felhő, és szépen fokozatosan kibontakozik előttünk a Kelemen-havasok végtelenbe vesző főgerince. Talán onnan fentről nemcsak a Gondviselés mosolygott le ránk, hanem nagy földrajztudósunk, Teleki Pál is.
A Kelemen-havasokról mindenkinek kapásból az Istenszéke jut eszébe, de hát ott van Erdély legmagasabb vulkánroncsának a csúcsrégiója is. Mi is az Istenszékével kezdtünk, amelyről csak utólag derült ki, hogy a helyszínen nem veséztük ki alaposan, és a kelet felé néző klasszikus kilátóhelyet nem kerestük fel. Másnap egy román off-road bajnok, a marosvásárhelyi Iernean Liviu terepjárójával küzdöttük le a Maros-völgy és a főgerinc közti jelentős távolságot, ami gyalogosan 1 napos út lett volna.
Odafent már Caluseru János, a Salvamont hegyimentője volt túravezetőnk, vele húztunk lapot 19-re. És, lám milyen jól tettük, hisz a Teleki-csúcs után, a Mária Terézia úton, a Ruszka szikláinál és a Tiha-csúcson is már tisztább időben forgathattunk.
Sokáig emlékezetes túra volt, amelyről ekkor még nem tudtuk, hogy egy önálló filmben kell majd megállnia a helyét, mert a Maros völgyének helyszíneinek egy külön részt szentelünk. A történtek után el is gondolkodtunk, hogy a film végi stáblistában a rendező, Moys Zoltán neve mellett feltüntetjük a Gondviselést is! (Amely később a hasonlóan kritikus helyzetekben még számtalanszor a segítségünkre sietett!)
A forgatás időpontja: 2011. október 22-23.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplők: Caluseru János, Iernean Liviu
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila
Vágó: Vándor Attila
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Bartha József, Dósa László, Kovács Róbert, Nagy Kemény Géza
Írta és rendezte: Moys Zoltán
