Sokan elmen­tek, alig het­ve­nen marad­tak. Helyük­re a csend és a nyu­ga­lom köl­tö­zött Gömör­sző­lős­re. A tri­a­no­ni hatá­ron inne­ni „kis Gömör” apró Árpád-kori zsák­fa­lu­já­ban a hagyo­má­nyos élet­for­ma kifa­ku­ló­ban van: az önel­lá­tó parasz­ti gaz­da­ság föld­mű­ves, állat­te­nyész­tő, erdő­gaz­dál­ko­dó mun­ka­esz­kö­zei a virág­zó föl­dek­ről a nép­raj­zi gyűj­te­mé­nyek­be kerül­tek. Még­is, sokan jön­nek ide, ismer­ked­ni a parasz­ti kul­tú­ra meg­őr­zött érté­ke­i­vel, és olya­nok is akad­nak, akik a lete­le­pe­dés útját választ­ják. Az öko­ló­gi­ai szel­le­mű falu­fej­lesz­té­si prog­ram­nak hála sor­ra újul­nak meg a régi épü­le­tek, egy­re töb­ben tér­nek vissza a hagyo­má­nyos élet­for­mák­hoz, így válik Gömör­sző­lős öko­fa­lu­vá.

Az 1824-ben épült refor­má­tus temp­lom lel­ké­sze 1849-ben nem volt más, mint Tom­pa Mihály.

A gömö­ri magyar­ság kul­tu­rá­lis köz­pont­ja Tor­n­al­ja. Ősi, 15. szá­za­di góti­kus temp­lo­ma ma már a refor­má­tus­sá lett közös­sé­get szol­gál­ja. A kis­vá­ros a magyar okta­tás­nak is egyik köz­pont­ja.

Az egy­ko­ri vár­me­gye egyik leg­ősibb tele­pü­lé­se Sajó­gö­mör. Kicsi falu hatal­mas múlt­tal. A kirá­lyi bir­tok a 14. szá­zad­ban már a vár­me­gye szék­he­lye volt. A huszi­ták­tól Mátyás király 1460-ban fog­lal­ta vissza. A régi bir­to­ko­sok­ra, a magyar tör­té­ne­lem ismert csa­lád­ja­i­ra emlé­kez­tet a köz­pont­ban a 18. szá­za­di Szent-Ivány-kas­tély. A tudást 1884-ig az evan­gé­li­kus pol­gá­ri fiú­is­ko­la szol­gál­ta.

A falu­ban Igó Ala­dár is letet­te a név­je­gyét: a köz­ség legen­dás szü­lött­jét, a XVIII. szá­za­di cigány­prí­mást, Cin­ka Pan­na hege­dű­vir­tu­ózt öntöt­te szo­bor­ba. Azt a kivé­te­les tehet­sé­gű leányt, aki­nek nagy­ap­ja II. Rákó­czi Ferenc udva­ri zené­sze volt.

És van itt, az evan­gé­li­kus temp­lom mel­lett egy másik szo­bor is, Hol­ló Bar­na­bás 1917-ben köz­ada­ko­zás­ból fel­ál­lí­tott Mátyás-szob­ra, amit egy híres Mátyás király mon­da ihle­tett. Úgy regé­lik, az igaz­sá­gos király itt kapál­tat­ta meg a népet lené­ző főura­kat, tanul­sá­gos lec­két adva nekik a föld­mű­ves nehéz mun­ká­já­ról.

A fenn­sík kapu­ját őrzi az Árpád-kori Pel­sőc. A tele­pü­lés 13. szá­za­di erő­dí­tett temp­lo­ma a Bebek csa­lád temet­ke­zé­si helyé­ül épült. Később átépí­tet­ték, majd 1807-ben harang­lá­bat is kapott. A közép­kor­ban Pel­sőc a vár­me­gye jelen­tős köz­pont­ja volt, egé­szen 1849-ig, ami­kor a betö­rő oro­szok fel­éget­ték.

A 13. szá­zad­tól hat évszá­za­don át a Mári­ássy csa­lád bir­to­kol­ta tele­pü­lés kas­té­lyai és neme­si kúri­ái a magyar múlt mara­dan­dó jel­ké­pei. Ber­zét­én a magyar­ság meg­ma­ra­dá­sá­nak zálo­ga a hit, mely­nek bás­tyá­ja a 13. szá­za­di refor­má­tus temp­lom.