Táko­son van mire büsz­ké­nek len­ni, hisz a bere­gi kereszt­sze­mes hím­zés iga­zi világ­szám, ami­nek messze föld­ről cso­dá­já­ra jár­nak. A Táj­ház­ban nem­csak kiál­lí­tás kere­té­ben, de mun­ka köz­ben is meg­is­mer­ked­he­tünk az ügyes kezű asszo­nyok alko­tá­sa­i­val.

A táko­si nép­lé­lek magas művé­szi érzé­két hir­de­ti a mezít­lá­bas Notre-Dame is. Úgy áll itt, fator­nyá­val, zsin­dely­te­te­jé­vel, patics­fa­lá­val, dön­gölt föld­jé­vel, mint­ha bele­me­re­ve­dett vol­na az évszá­za­dok­ba. Ahogy mond­ják: “a nép emel­te magá­nak fából és sár­ból.” Azok­ban az 1700-as évek­ben, ami­kor Mária Teré­zia ren­del­ke­zé­sei nem enged­ték a refor­má­tu­sok­nak a kő vagy tég­la hasz­ná­la­tát.

A Baráth Ven­dég­ház­ban szál­lá­sa és házi­as ízek­kel vár­ják a ven­dé­ge­ket.

Az elha­ló „feke­te-víz,” azaz Csa­ro­da patak mel­lett egy újabb épí­tett örök­ség, a 13. szá­za­di, román stí­lus­je­gye­ket őrző refor­má­tus­sá lett temp­lom maga­so­dik. A falu ala­pí­tó­ja, a Káta nem­be­li Csar­na­vo­dai csa­lád mél­tó keresz­tény emlé­ket hagyott az utó­kor­ra.

Oda­bent egé­szen kivé­te­les fal­fest­mé­nyek köszön­nek ránk. Az ősi fala­kon szen­tek moso­lyog­nak, halá­los nyu­ga­lom­mal hir­det­ve az örök­ké­va­ló­ság öröm­hí­rét.

A szen­tély falá­nak fres­kói hét évszá­za­dos múlt­tal a hátuk mögött üze­nik mél­tó­ság­gal: ne fél­je­tek, a világ felett őrkö­dik a rend.

A refor­má­ció után, a 17. szá­zad­ban az új vako­lat­ra élet­fás, növény­in­dás, virág­dí­szes min­tá­kat fes­tet­tek, ezek is újra régi fényük­ben tün­dö­köl­nek a szen­tély és a hajó fel­ső részé­ben.

Márok­pa­pi is góti­kus, 13. szá­za­di fes­tett refor­má­tus temp­lom­mal és fa harang­tor­nyá­val büsz­kél­ked­het.

A Mil­len­ni­um emlék­mű­vén hagyo­má­nyos bere­gi motí­vu­mok­kal fara­gott kop­ja­fák hir­de­tik az ezer­éves haza dicső­sé­gét.

A hegy vul­ka­ni­kus ere­de­tű kövét, a daci­tot az 1860-as évek­től bányász­ták. A fel­ha­gyott kőfül­ké­ket ma már gyur­gya­la­gok vet­ték bir­to­kuk­ba. A Sző­lő-hegy tete­jé­ről terep­asz­tal­ként nyúj­tó­zik előt­tünk Bereg­vi­dék

A hegy déli lej­tő­jét vas­tag lösz­ré­teg borít­ja, melyen évszá­za­dok óta kivá­ló sző­lőt művel­nek.

A Tisza­hát módos mező­vá­ro­sá­ban szü­le­tett a bere­gi kuruc­fel­ke­lők vezé­re, Esze Tamás, aki 1703 tava­szán, a len­gyel föl­dön buj­do­só Rákó­czi Feren­cet meg­nyer­te a fel­ke­lés vezé­ré­nek. A feje­de­lem tobor­zó­zász­lót és kiált­ványt adott át Esze Tamás­nak.

Esze Tamás tal­pa­sa­it Rákó­czi feje­de­lem saját hadiné­pé­nek tekin­tet­te és kivált­ság­le­ve­lé­ben Tar­pá­nak haj­dú­vá­ro­si kivált­sá­got adott.

Az idő­köz­ben szat­má­ri­ból bere­gi­vé lett tar­pa­i­ak ma is büsz­kék kuruc örök­sé­gük­re. A tele­pü­lé­sen egy­mást érik a sza­bad­ság­harc emlé­kei.

De van itt egy érde­kes agrár­tör­té­ne­ti emlék is. Az 1885-ben ácsolt, egy­kor lovak­kal működ­te­tett szá­raz­ma­lom a mai napig épség­ben meg­őriz­te ere­de­ti szer­ke­ze­tét.

Bereg­su­rány­ban az Árpád-kori temp­lom mel­lett két kúria is figyel­met érde­mel. A Bereg­ben rit­ka barokk kúri­ák egyi­ke a Bay csa­lád 18. szá­za­di kas­té­lya. A nagy par­kot a 19. szá­za­di, már klasszi­cis­ta Uray-kas­tély ural­ja.

Tisza­cso­mán a föld alatt nyug­vó hon­fog­la­lók hol­tuk­ban is mesél­nek. A 9. szá­zad­tól hasz­nált teme­tő fel­tárt sír­ja­i­nak gaz­dag lelet­anya­ga arról tanús­ko­dik, hogy már Árpád népe meg­te­le­pe­dett itt, és tele­pü­lé­se­ik létez­tek Szent Ist­ván ural­ko­dá­sá­nak ide­jén, a keresz­tény­ség fel­vé­te­le­kor is. És hogy az elte­me­tett hol­tak sza­va ne legyen pusz­tá­ba kiál­tott szó, erre szol­gál az emlék­park, mely­ben Árpád vezér és Szent Ist­ván szob­rai őrzik az ősök nyug­he­lyét.

Mező­vá­ri Bor­so­va egy­kor itt állt várá­ról kap­ta a nevét. Esze Tamás az ősi múl­tú mező­vá­ros­ban is zász­lót bon­tott, ennek emlé­két vári ódon refor­má­tus temp­lo­má­nak falán emlék­táb­la őrzi.

Cset­fal­va a hagyo­mány sze­rint ala­pí­tó­já­ról, Árpád vezér egyik hű urá­ról, Cse­té­ről kap­ta a nevét. És ha már ilyen ősi múlt­tal ren­del­ke­zik, per­sze hogy innen sem hiá­nyoz­hat a közép­ko­ri ere­de­tű, fator­nyos refor­má­tus temp­lom.Virá­gos, orna­men­tá­lis díszí­tés­sel fes­tett kazet­tás mennye­ze­tét ugyan­az a Lán­dor Ferenc készí­tet­te, mint a táko­si temp­lo­mét.

Vissza­ka­nya­rod­va a Tiszá­tól a Borzsa folyó felé, a hagyo­mány sze­rint Bene hatá­rá­ban van a zász­ló­bon­tás helye, ahol Esze Tamás­ék tobor­zó­kör­út­ja­ik­ra gyü­le­kez­tek. 1703 júli­u­sá­ban a fel­ke­lők éppen itt kel­tek át a Bor­zsán.

A vidék egyik leg­ki­e­sebb Árpád-kori falu­ja is cso­da­szép temp­lom­mal ren­del­ke­zik. És ha ez nem len­ne elég, a köz­pont­ban Pin­tér Lász­ló sár­vá­ri fafa­ra­gó hét vezért ábrá­zo­ló szo­bor­cso­port­ja emlé­kez­tet 1100 éves bere­gi múl­tunk­ra.

A tör­té­ne­ti hagyo­mány sze­rint a XI. szá­zad­ban a kör­nyék bir­to­ko­sa, I. Béla fia, Lam­pert her­ceg ala­pí­tot­ta a tele­pü­lést a Vér­ke folyó két part­ján. Ezért is nevez­ték soká­ig Lam­pert­há­zá­nak. A kirá­lyi város­ba a kunok és a tatá­rok dúlá­sai után szá­szok tele­ped­tek. A IV. Bélá­tól nyert kivált­sá­ga­it később több­ször is meg­erő­sí­tet­ték.

Bereg­szász egyik leg­ré­geb­bi közép­ko­ri emlé­ke a Min­den­szen­tek tisz­te­le­té­re emelt kato­li­kus temp­lom. A város­sal együtt Isten házát sem kímél­ték a tatá­rok, majd a len­gye­lek és bizony a kuru­cok is meg­har­col­ták itt a har­cu­kat.

Hiszen Bereg vár­me­gye régi szék­he­lye még­is csak a Rákó­czi-sza­bad­ság­harc kul­ti­kus helye. Esze Tamás itt is kibon­tot­ta a sza­bad­ság­harc zász­la­ját. Bereg­szász népe büsz­ke tör­té­nel­mé­re, így a kuruc vezér emlé­két szo­bor őrzi.

Beth­len Gábor 17. szá­za­di kas­té­lyát a kuruc har­cok után való­szí­nű­leg maga Rákó­czi feje­de­lem állít­tat­ta hely­re. Ma a bereg­vi­dé­ki múze­um műkö­dik ben­ne, mely­nek gaz­dag gyűj­te­mé­nye az egy­ko­ri Bereg vár­me­gye ese­mény­dús tör­té­ne­tét mutat­ja be.

Az első megye­há­zát 1731-ben emel­ték a szék­vá­ros­ban, ám miu­tán több­ször is leégett, egy új helyen már Ybl Mik­lós ter­vei alap­ján épí­tet­ték fel 1890-ben az új megye­há­zát.

A város­nak nem­csak a magyar múlt­ról, de a jele­nünk­ről is van mon­da­ni­va­ló­ja. Van itt töb­bek között magyar szín­ház is. A város köz­pont­já­ban a régi tör­vény­szé­ki épü­let­re az angya­los magyar címer is vissza­ke­rült. Kár­pát­al­ja leg­na­gyobb refor­má­tus gyü­le­ke­ze­te is Bereg­szász­ban műkö­dik. Temp­lo­muk 1715-ben épült.

A főut­ca töb­bi régi épü­le­té­nek a meg­úju­lá­sá­val a város las­san kez­di vissza­nyer­ni régi arcu­la­tát.

Bereg­szász felett maga­so­dik a tör­té­nel­mi jelen­tő­sé­gű Kerek-hegy. Az Árpád-kor­ban a bere­gi kirá­lyi erdő ura­da­lom volt erre­fe­lé. 1233-ban II. And­rás itt erő­sí­tet­te meg a király és az Egy­ház viszo­nyát ren­de­ző híres bere­gi egyez­ményt. És per­sze a bere­gi erdő­ben buj­kál­tak a kuruc fel­ke­lők is.

Az egy­ko­ri vár­me­gye köz­pont­ja volt Nagy­be­reg. A min­den évben meg­ren­de­zés­re kerü­lő csip­ke­bo­gyó és szőt­tes fesz­ti­vál a hagyo­mány­ról szól. A jel­leg­ze­tes helyi min­ták­kal készült bere­gi szőt­tes hagyo­má­nyát is tovább ápol­ják a tele­pü­lé­sen.