Itt tör­tént, Hunyad és Bánát hatá­rán, az Erdé­lyi-Vas­ka­pu-hágón, hogy 1442-ben a keresz­tény­ség paj­zsa, Hunya­di János alig 15.000 embe­ré­vel nagy dia­dalt ara­tott a Dél-Erdély­re zúdu­ló nyolc­va­nez­res török sereg felett. 1896-ban, a zaj­ká­nyi csa­ta szín­he­lyén Hunyad vár­me­gye emlék­mű­vet állí­tott. Átvé­szel­ve a meg­szál­lás és dik­ta­tú­ra évti­ze­de­it, majd 100 évig hir­det­te a dicső fegy­ver­tényt az érc­bu­zo­gány. Aztán jött ez a fene nagy demok­rá­cia, és 1992-ben „vala­kik” ledön­töt­ték az osz­lo­pot.

Bővebben...

Rusz­ka­bá­nyán ma már csak a monog­ram­ját talál­juk a hazá­ért halt bánya­mér­nök, Mad­res­pach Károly sír­em­lé­kén. Itt érde­mes meg­em­lé­kez­ni azok­ról a virág­zó reform­ko­ri idők­ről, ami­kor Mader­s­pach Károly a Hof­mann test­vé­rek­kel össze­fog­va, fel­tár­ta a köze­li érc­le­lő­he­lye­ket és fel­vi­rá­goz­tat­ta a Rusz­ka-völ­gyét.

Rusz­ka­bá­nya csil­la­ga azon­ban leha­nyat­lott, a hegy nem adott több vas­ér­cet. Kínált viszont annál érté­ke­sebb már­ványt. Fel­jebb húzód­va kicsit a Rusz­ka-patak men­tén, a Rusz­ki­cai bánya­te­le­pen gigá­szi már­vány­töm­bök jel­zik: a „magyar Car­ra­ra” föld­jén járunk. A rusz­ki­cai már­vány jó hír­ne­vét Feren­czy Ist­ván szob­rász­mű­vész­nek is köszön­he­ti, aki a Hof­mann csa­lád révén jutott el ide és szá­mos alko­tá­sá­hoz innen szer­zett be alap­anya­got.

Bővebben...

A Rusz­ka-patak völ­gyé­ben fel­fe­lé halad­va érjük el a gerin­cet. Innen észak felé cso­dás pano­rá­ma nyí­lik. A vég­te­le­nek tűnő rozs­da­bar­na erdő­ség­ből csak a Págy­es tar, beha­va­zott csú­csa emel­ke­dik ki. Tete­jé­re a piros jel­zés vezet, ahon­nan lenyű­gö­ző kilá­tás nyí­lik a Maros-völ­gyé­re.

Bővebben...

Az Árpád-kori vár udva­rá­ból nyí­ló épü­let­ré­szek ma is magu­kon vise­lik a dicső korok lenyo­ma­tát.

A góti­kus lovag­te­rem­ben meg­csap annak a régi kor­szel­lem­nek a leve­gő­je, ami­kor még égi esz­mé­nyek ural­kod­tak.

Felet­te az eme­le­ten a dié­ta, a tanács­ülés ter­me nyí­lik, ahol Hunya­di kor­mány­zó­sá­ga ide­jén a nagy­urak a nem­zet sor­sa felől dön­töt­tek.

És itt van az erdé­lyi rene­szánsz gyöngy­sze­me, a Mátyás­ról elne­ve­zett log­gia, melyet édes­any­ja, Szi­lá­gyi Erzsé­bet épít­te­tett.

Búcsú­zó­ul lép­jünk be a 15. szá­za­di vár­ká­pol­ná­ba és mond­junk el egy fohászt Hunya­di János Gyu­la­fe­hér­vár­ról ide­ho­zott töre­dé­kes sír­em­lé­ké­nél.

Bővebben...

Cser­na­ke­reszt­úr refor­má­tus „régi magyar­jai” mel­lé a múlt szá­zad ele­jén buko­vi­nai kato­li­kus szé­ke­lyek tele­pül­tek, akik máig meg­ha­tá­roz­zák a tele­pü­lés arcu­la­tát. A kör­nyék leg­na­gyobb magyar közös­sé­gé­nek ott­hont adó tele­pü­lé­sen a falu­tu­riz­mus is jól műkö­dik. A Buko­vi­ná­ból hozott érté­ke­ket bemu­ta­tó Csán­gó táj­há­zat 1994-ben szen­tel­ték fel.

Bővebben...

„Tizen­két kőmi­ves össze­ta­na­ko­dék,

Magos Déva várát hogy föl­épit­te­nék.

Hogy föl­épit­te­nék fél véka ezüst­ér,

Fél véka ezüst­ér, fél véka arany­ér.”

Kőmí­ves Kele­men­né (nép­bal­la­da)

Így kez­dő­dik a nép­bal­la­da, aztán tra­gi­kus véget ér: sze­ren­csét­len Kőmí­ves Kele­men fele­sé­gét meg­fog­ták és bedob­ták a tűz­be, hogy legyen hamu, meg­köt­ni a fala­kat. Ez volt az ára, hogy a Maros völ­gye fölöt­ti vul­ká­ni kúpon áll­jon magos Déva vára. A legen­dás múlt­ba vesző kirá­lyi vár a török hábo­rúk ide­jén nagy sze­re­pet kapott és olyan bir­to­ko­sai vol­tak, mint Hunya­di, Sza­po­lyai, Bocs­kai vagy Beth­len. Még Dobó Ist­ván is rabos­ko­dott itt, az uni­tá­ri­u­sok meg egy­há­zuk ala­pí­tó­já­ra, Dávid Ferenc­re büsz­kék, aki itt szen­ved­te el rab­sor­sát, és halt meg 1579-ben. 1849-ben a magyar hon­véd­se­reg száll­ta meg, és per­sze épp ekkor kel­lett fel­rob­ban­ni a lőpor­rak­tár­nak. Azóta pusz­tu­ló falai manap­ság kez­de­nek meg­újul­ni.

És szé­pen meg­újult a Vár­hegy lábá­nál álló Mag­na Curia épü­le­te is, amit a 16. szá­zad végén épít­te­tett Gesz­ti Ferenc dévai vár­ka­pi­tány. A feje­del­mek szál­lás­he­lyén élt egy ide­ig Beth­len Ist­ván fele­sé­ge, a „Murá­nyi Vénusz”, Széchy Mária is. Aztán a feje­del­mek kora lejárt és múze­um lett kúri­á­juk­ból.

A város egy­ko­ri köz­pon­ti sze­re­pé­re emlé­kez­tet a régi vár­me­gye­há­za tor­nyos épü­le­te is, hom­lo­kán a Kor­vin-címer­rel.

Déva rég elha­gyott feren­ces kolos­to­rát halál­ra ítél­te a tör­té­ne­lem. De a Min­den­ha­tó­nak más ter­ve volt az öreg épü­let­tel. 1992-ben ide­kül­dött egy feren­ces szer­ze­test, aki fel­újí­tot­ta és néhány utcán kal­ló­dó árva gyer­mek befo­ga­dá­sá­val útjá­ra indí­tot­ta gyer­mek­men­tő misszi­ó­ját.

Böj­te Csa­ba test­vér cso­dá­já­nak hamar híre ment, s a jóaka­ra­tú embe­rek­nek hála ma már Déván több száz, és Erdély szer­te több ezer sze­ren­csét­len sor­sú gyer­mek élhet sze­re­tő csa­lád­ban, jár­hat magyar isko­lá­ba és temp­lom­ba.

Bővebben...