„A mostan fennálló nagy torony egy apátságnak maradványa, mely fundáltatott Szent László magyar király által és Szent Tamás apostol nevéről volt szentelve. Sok ideig fennállott virágzó állapotban, de végre a sok régi ellenséges időkben, a török-tatár háborúkban és a kurucok revoluciójában elpusztult. Harangjaiból a törökök ágyút öntöttek.” (1827-es egyházi anyakönyv)
Ahol a Tőz beletorkollik a Fekete-Körösbe, egy híd kel át a folyón. Ezt az átkelőt őrzi az egykor fontos vámszedőhely, Tamáshida. Ma már nehéz elképzelni, de a 13. században Rogerius még „megerősített német városként” említette. Később a Rátold nemzetség birtoka volt, ahol az erdélyi rendek országgyűléseket is tartottak. A Zarándi-sík legjelentősebb Árpád-kori emlékének, a román stílusú templomnak már csak romos tornya emlékeztet Tamáshida fénykorára.
A jelvényszerző mozgalom igazolási pontja a templomrom. Amennyiben be van zárva a kapu, a Körös felé eső következő házban lakó magyar bácsi kinyitja azt.
