A Fekete-Körös bal partján bújik meg Bélzerénd, a Simonyiak egykori birtoka, egy igen életrevaló magyar falu. Ennek az életrevalóságnak ékes bizonyítéka a református gyülekezet és a közösség templomának több évszázados története. A református gyülekezet a reformáció után 1540 táján alakult a Fekete-Körös, a Tőz és a Leveles folyók torkolatánál. A borosjenői várkerülethez tartozott, első temploma egy kicsi, fatornyos épület volt, mely a faluval együtt 1575-ben egy forró nyári napon lekvárfőzés közben leégett. Az újabb református templomot az 1775-ös tűzvész tette tönkre. 1835-ben épült újra templom, amit az 1879-es árvíz után új helyre kellet költöztetni: a nyakas kálvinisták ökrös szekérrel hordták a régi templom tégláit az új helyre, hogy 1892. május 25-én sor kerüljön az ünnepélyes alapkő letételére. Ez az új templom 1909-re lett kész, ma is a falu büszkesége, legutóbb 2014-15-ben újították fel. Már csak ezért is megérni betérni a színmagyar Bélzeréndre.
