Kisjenő és Nagyzerind közt egy nyárfasor kíséri az utast Ágyára, amely szerényen meghúzódik a Zarándi-sík egy kies szegletében. Már az Árpád-korban lakják, ekkor a váradi káptalan birtoka volt, majd 1650-től a borosjenői vár tartozékai közé sorolták. A 18. század végétől József Antal János főherceg kisjenői uradalmának része volt. 1895. szeptember 2-án az Ágya környéki erdőben szenvedett végzetes vadászbalesetet László főherceg, József Károly főherceg 20 éves fia. A falu református temploma egy korábbi fatemplom helyére épült a 18. században.
De amiért korunk honismereti turistája lekanyarodik Ágyára, az Olosz Lajos költő, aki 1891-ben itt látta meg a napvilágot. A gyermek Olosz Lajos ötéves korában került el a szülői házból németboksáni nagybátyjához, a puritán életszemléletű Olosz Istvánhoz, akinek vakvezetője, felolvasója, titkára lett. Nagy hatással volt érzelemvilágára, jellemének formálására, általános műveltségének alakulására. Olosz Lajos távol maradt a nagyvárosok irodalmi kávéházaitól, vidéki magányában a költészet mellett kötelezte el magát. Reményik Sándor kisjenői látogatásakor ismerte meg Olosz Lajos költészetét, verseit magával vitte Kolozsvárra, és az Erdélyi Szemlében, majd a Pásztortűzben kezdte közölni őket. Reményik szerint Olosz költészete „csiszolatlan gyémántok nyers és szigorú világa”. 1967-ben az írószövetség tagja lett, elkezdődött Olosz Lajos visszahódítása, újrafelfedezése. „Vénségemre lettem az irodalomnak édesgyermeke” – nyilatkozta ekkoriban. Az Olosz által vezetett nagyzerindi Irodalmi Kör a költő 1977-es halála után munkássága iránti tiszteletből felvette a Olosz Lajos Irodalmi Kör nevet.
De nem csak Nagyzerinden emlékezhetünk meg Olosz Lajosról, hanem természetesen Ágyán is: szülőházán márványtábla emlékeztet a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakjára.
Olosz Lajos: Vers a vén cserfához
Te, vén cserfa, kit kiégetett a villám
és közeledsz a végedhez,
hamvadol,
ne sajnáld hajdani,
sötétzöld, gazdag lombodat,
ami most szőnyegként terül,
ha ledőlsz, békében alhatol.
Vannak hőslelkű ifjak,
kik fáklyaként égetik
lángoló szívük
és a szálló sziklákból
a dombok oldalán
ezernyi új lila fény fakad:
mernek már a lelkek álmodozni
a Körösök partján, a Leveles alatt.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja Olosz Lajos szülőháza, amelyet a falu szélén találunk.
