Archives
Paszmos
Fehérvíz
Nagypestény
Felsőszálláspatak
Zolna
Zolna kapcsán a krónikák legelőször Zólyomi Tóbiás fiainak, Bitó és Zobratha comeseknek a nevét jegyezték fel 1311-ben. A Borsa-fiak lázadásának leverésekor mutatott vitézségükért kapták birtokul a falut III. Andrástól. Aztán mikor utód nélkül hagyták itt Zólyom vármegyét és ezt a földi világot, a birtokot unokafivérük unokája, Zolnai Tamás örökölte. És bár Zolna a véglesi királyi váruradalom tartozéka volt, a Zolnai család mindvégig birtokos maradt a településen. Kastélyuk középkori alapokra épült, ám mióta 1944-ben megrongálódott, romos állapotban várja a megújulást vagy a beteljesülést. Szerencsére a kastély melletti Szent Mátyás apostol tiszteletére szentelt kora gótikus temploma jó állapotban van, így aki Zólyom környékén jár, annak érdemes egy kiruccanást tennie Zolnára.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a gótikus templom.)
Alsómicsinye
Nem sok magyar szabadságharcost ítélt kétszer is halálra a Habsburg bíróság. Beniczky Lajos volt az, akit 1849-ben az aradi hadbíróság kötél általi halálra ítélt, amit aztán kegyelemből húsz év kényszermunkára változtattak. Beniczky Lajos az 1856-os általános amnesztia után nem sokáig fért a bőrébe: 1865-ben függetlenségpárti szervezkedés miatt ismét halálra ítélték, ebből lett 20 év várbörtön, ám a kiegyezés után ismét megmentette az amnesztia.
Zólyom vármegye alispánja hamar Kossuth hívévé vált, majd a szabadságharc idején bányavidéki kormánybiztos és vezérezredes lett. Olyan haditettek fűződnek a nevéhez, mint Hurban megverése Budatinnál, a losonci rajtaütés, Felső-Magyarország középső részének felszabadítása vagy éppen sikeres gerillaharc a Vág völgyében.
Ez mind eszébe juthat az utazónak, ha Alsómicsinye felé visz az útja, hisz itt született a mostoha sorsú Beniczky Lajos. A mostoha sorsú szabadságharcosnál már csak a Micsinyei, majd a Beniczky család ősi birtoka, Alsómicsinye 16. századi késő reneszánsz várkastélya van mostohább állapotban. A második világháborúban súlyosan megrongálódott omladozó épület a falu feletti dombon várja, hogy valaki megmentse az enyészettől.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély.)
Sofronya
Miközben Franciaországban épp a csőcselék tombolt és rombolt, 1789-ben Sofronyán a Purgly család szép kis kastélyt építtetett. Aztán 1881. június 10.-én megszületett Purgly János lánya, Magdolna, aki 1900-ban egy miskolci farsangi bálon megismerkedett egy ellenállhatatlan sorhajókapitánnyal. Horthy Miklósnak hívták a tisztet, aki aztán itt, a sofronyai kastélyban el is jegyezte kedvesét. Az esküvőt már az aradi református templomban tartották, 1901-ben. Életük innentől összeforrt, a kormányzóvá lett Horthyt mindenhova hűséggel követte hitvese, a főméltóságú asszony.
A kastély mellett ma termálfürdő működik.
Sofronya környékén még akad néhány település, ahol magyar szót hallhatunk, vagy katolikus templomba térhetünk be. Ilyen települések Nagyvarjas, Szentpál és Tornya is.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a sofronyai kastély.
Zsibó
A Wesselényi család ősi fészke Zsibó. Kastélyuk a város felett magasodik. A család életébe annyi tett sűrűsödött bele, hogy az egy külön történelem könyvet megérne. Elég, ha az idősebb Miklósra gondolunk, aki kultúra ápoló és író is volt egyben. Zabolátlan jellemének köszönhetően nevezték a zsibói bölénynek.
Ma már a blokkházak uralják Zsibó látképét, a református templom szinte eltörpül közöttük. Kertjében az árvízi hajós, ifjabb Wesselényi Miklós szobra hirdeti: Nunquam retro – nem hátrálunk.